8 Órai Ujság, 1936. szeptember (22. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
„Szent háború Budáért“ Osztálysorsjáték A miniszterelnök külföldi útja és a politikai helyzet Holnapra várják Gömbös Gyula kormányzói kihallgatását — azorai Újság tudósítása — Horthy Miklós kormányzó tegnap este haza érkezett és most az ország feszült érdeklődéssel várja, mi lesz a megoldása annak a helyzetnek, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök újabb szabadságának kérdése felidézett. Gömbös Gyula betegségének súlyosabb tünetei, mint emlékezetes, kevéssel húsvét után kezdtek mutatkozni és állapota olyan kedvezőtlenre fordult, hogy május 15-én hatheti szabadságra kellett mennie.A hat hét leteltével orvosai tanácsára szabadságát újból meg kellett hosszabbítania és pedig augusztus 9-éig. Ez alatt a három hónap alatt, mint emlékezetes, a miniszterelnököt Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter helyettesítette. Augusztus 9-én Gömbös Gyula csakugyan át is vette hivatalát, de Tétényből mindössze kétszer jöhetett be Budapestre, és pedig augusztus 9-én, majd néhány nappal később, egyébként mind a mai napig nagytétényi birtokán tartózkodott, ahol az orvosok tanácsára a lehetőség szerint kímélnie kellett magát, kormányzati ügyekkel csak elvétve foglalkozott és látogatókat is ritkán fogadott. Fájdalom, állapota még ilyen tartózkodó életmód mellett sem javult abban a mértékben, mint hitték és amint kívánatos lett volna s ezért budapesti professzorok, két hírneves bécsi tanár bevonásával, mint tudjuk, a napokban konzíliumot tartottak nála. Ennek az lett az eredménye, hogy a miniszterelnöknek újból teljességgel abba kell hagynia minden hivatali, vagy politikai tevékenységét, sőt érdeklődést is és külföldre kell mennie, olyan gyógyintézetbe, ahová nem juthatnak el hozzá olyan hírek, amelyek kedélyállapotát izgathatnák. Miután ez az elhatározás megszületett, mint a lapok is közük, Gömbös Gyula sorozatosan fogadta minisztertársainak és néhány barátjának, rövid, néhányperces látogatását, tegnap, vasárnap délután pedig bejött Budapestre, egyrészt, hogy a kormány tagjaitól elbúcsúzzék, másrészt, hogy audiencián jelenjék meg az államfőnél. Az a tény, hogy a kétszer hatheti szabadság és szanatóriumi kezelés után sem állott helyre a kormányelnök egészsége, hogy augusztus 9-én csak formailag vehette át hivatalát, anélkül, hogy annak feladatait mind a mai napig tényleg végezhette volna is, természetesen, úgy a politikában, mint a közvéleményben igen komoly kérdéseket és kombinációkat vetett fel. A helyzet súlyosságát kétségkívül növelték egyes tünetek, amelyek Darányi Kálmán háromhónapos miiszterelnökhelyettesi működése alatt merültek fel és amelyek amellett szóltak, hogy ez a helyzet beláthatatlan ideig nem tartható fenn. Nemcsak a külpolitika bonyodalmai tették azt időnként súlyossá, hanem attól lehetett tartani, hogy a belpolitika még jobban elmérgesedik és őszre olyan helyzet áll elő, amelynek az akkor még nyilván kíméletre szoruló miniszterelnök aligha tudna ura lenni. Elsősorban is az történt, hogy mi-Azt lehet mondani, hogy magát a gyöngélkedő miniszterelnököt sem kímélték valami túlságosan, mert állandóan közelébe igyekeztek férkőzni és azon voltak, hogy bizonyos jövendő tervek számára az ő segítségét megnyerjék. Ily körülmények között adva volt egy helyzet, amely a mai nehéz időkben elfogadhatónak alig mondható. A miniszterelnök el volt zárva kormányának tagjaitól, a pártja túlnyomó többségét alkotó komoly elemektől, ugyanakkor azonban állandóan ki volt téve a szélsőséges párttöredék, egy szűkkörű klikk állandó ostromának és nem lehetett ellenőrizni, hogy egyes üzeneteknek és megbízatásoknak, sőt egyes kormányzati rendelkezéseknek valójában ki a gazdája. közben az ellenzék a legnagyobb mértékben, már emberi részvéttel indíttatva is, a legteljesebb passzivitást kényszerítette önmagára, tartózkodott minden támadástól, amely a miniszterelnököt érhetné és minden agitációtól is. Ebben a tekintetben nemcsak, hogy nem változott, de alkalmasint még rosszabbra fordult a helyzet azóta, hogy Gömbös Gyula augusztus 9-én forma szerint átvette hivatalát. Mint tudjuk és mint említettük, orvosi véleménye szerint ez kissé túl korán történt, nem volt ajánlatos, hogy a kormányzati teendőkkel most már behatóbban foglalkozzék. Ezért továbbra is Tétényben maradt, minisztertanácsokat nem tartottak és a miniszterek alig érintkezhettek a miniszterelnökkel. Az előbb említett csoport látogatásai tovább tartottak és ezeknek a nyomán olyan hírek terjedtek el a közvéleményben, amelyek egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy megnyugvást keltsenek. Miközben a közvéleménynek a túlnyomó része és úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti a kormánypárt szélsőséges szárnya mindezt a tartózkodást magára nézve nem tartotta kötelezőnek, bár kétségtelen, hogy elsősorban neki kellett volna tekintettel lennie a miniszterelnök állapotára. Martonék a szervezkedést még nagyobb erővel indították meg, mint emlékezetes, a kormánysajtót átszervezték oly irányban, amely korántsem hatott megnyugtatóan az ellenzékre, de, ami mindennél súlyosabban esik latba, ahol csak lehetett, keresztezni igyekeztek a helyettes miniszterelnök tevékenységét, éspedig a Gömbös Gyulától eredő állítólagos és ellenőrizhetetlen megbízások alapján.