8 Órai Ujság, 1936. szeptember (22. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

„Szent háború Budáért“ Osztálysorsjáték A miniszterelnök külföldi útja és a politikai helyzet Holnapra várják Gömbös Gyula kormányzói kihallgatását — az­orai Újság tudósítása — Horthy Miklós kormányzó teg­nap este haza érkezett és most az ország feszült érdeklődéssel várja, mi lesz a megoldása annak a hely­zetnek, amelyet Gömbös Gyula mi­niszterelnök újabb szabadságának kérdése felidézett. Gömbös Gyula betegségének sú­lyosabb tünetei, mint emlékezetes, kevéssel húsvét után kezdtek mu­tatkozni és állapota olyan kedve­zőtlenre fordult, hogy május 15-én hatheti szabadságra kellett mennie.­­A hat hét leteltével orvosai taná­csára szabadságát újból meg kel­lett hosszabbítania és pedig augusz­tus 9-éig. Ez alatt a három hónap alatt, mint emlékezetes, a minisz­terelnököt Darányi Kálmán föld­­mívelésügyi miniszter helyettesí­tette. Augusztus 9-én Gömbös Gyula csakugyan át is vette hivatalát, de Tétényből mindössze kétszer jöhetett be Budapestre, és pedig augusztus 9-én, majd néhány nappal később, egyébként mind a mai napig nagytétényi birto­­kán tartózkodott, ahol az orvo­sok tanácsára a lehetőség sze­rint kímélnie kellett magát, kormányzati ügyekkel csak el­vétve foglalkozott és látogató­kat is ritkán fogadott. Fájdalom, állapota még ilyen tar­tózkodó életmód mellett sem javult abban a mértékben, mint hitték és amint kívánatos lett volna s ezért budapesti professzorok, két hírne­ves bécsi tanár bevonásával, mint tudjuk­, a napokban konzíliumot tartottak nála. Ennek az lett az eredménye, hogy a miniszterelnök­nek újból teljességgel abba kell hagynia minden hivatali, vagy po­litikai tevékenységét, sőt érdeklő­dést is és külföldre kell mennie, olyan gyógyintézetbe, ahová nem juthatnak el hozzá olyan hírek, amelyek kedélyállapotát izgathat­nák. Miután ez az elhatározás meg­született, mint a lapok is közük, Gömbös Gyula sorozatosan fogadta minisztertársainak és néhány ba­rátjának, rövid, néhányperces lá­togatását, tegnap, vasárnap dél­után pedig bejött Budapestre, egyrészt, hogy a kormány tagjaitól elbúcsúzzék, másrészt, hogy audien­cián jelenjék meg az államfőnél. Az a tény, hogy a kétszer hat­heti szabadság és szanatóriumi ke­zelés után sem állott helyre a kor­mányelnök egészsége, hogy augusz­tus 9-én csak formailag vehette át hivatalát, anélkül, hogy annak fel­adatait mind a mai napig tényleg végezhette volna is, természetesen, úgy a politikában, mint a közvéle­ményben igen komoly kérdéseket és kombinációkat vetett fel. A hely­zet súlyosságát kétségkívül növel­ték egyes tünetek, amelyek Da­rányi Kálmán háromhónapos mi­­­­iszterelnökhelyettesi működése alatt merültek fel és amelyek amel­lett szóltak, hogy ez a helyzet be­láthatatlan ideig nem tartható fenn. Nemcsak a külpolitika bonyo­dalmai tették azt időnként súlyossá, hanem attól lehetett tartani, hogy a belpolitika még jobban elmér­gesedik és őszre olyan helyzet áll elő, amelynek az akkor még nyilván kíméletre szoruló mi­niszterelnök aligha tudna ura lenni. Elsősorban is az történt, hogy mi-Azt lehet mondani, hogy magát a gyöngélkedő miniszterelnököt sem kímélték valami túlságosan, mert állandóan közelébe igyekeztek fér­kőzni és azon voltak, hogy bizonyos jövendő tervek számára az ő segít­ségét megnyerjék. Ily körülmények között adva volt egy helyzet, amely a mai nehéz időkben elfogadható­nak alig mondható. A miniszterelnök el volt zárva kormányának tagjaitól, a pártja túlnyomó többségét alkotó ko­moly elemektől, ugyanakkor azonban állandóan ki volt téve a szélsőséges párttöredék, egy szűkkörű klikk állandó ostro­mának és nem lehetett ellen­őrizni, hogy egyes üzeneteknek és megbízatásoknak, sőt egyes kormányzati rendelkezéseknek valójában ki a gazdája. közben az ellenzék a legnagyobb mértékben, már emberi részvéttel indíttatva is, a legteljesebb passzi­vitást kényszerítette önmagára, tartózkodott minden támadástól, amely a miniszterelnököt érhetné és minden agitációtól is.­­ Ebben a tekintetben nemcsak, hogy nem változott, de alkalmasint még rosszabbra fordult a helyzet azóta, hogy Gömbös Gyula augusz­tus 9-én forma szerint átvette hiva­talát. Mint tudjuk és mint említet­tük, orvosi véleménye szerint ez kissé túl korán történt, nem volt ajánlatos, hogy a kormányzati teen­dőkkel most­ már behatóbban fog­lalkozzék. Ezért továbbra is Té­­tényben maradt, minisztertanácso­kat nem tartottak és a miniszterek alig érintkezhettek a miniszterel­nökkel. Az előbb említett csoport látogatásai tovább tartottak és ezeknek a nyomán olyan hírek ter­jedtek el a közvéleményben, ame­lyek egyáltalán nem voltak alkal­masak arra, hogy megnyugvást keltsenek. Miközben a közvéle­ménynek a túlnyomó része és úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti a kormánypárt szélsőséges szárnya mindezt a tartózkodást ma­gára nézve nem tartotta kötelezőnek, bár kétségtelen, hogy elsősorban neki kellett volna tekintettel lennie a miniszter­­elnök állapotára. Martonék a szervezkedést még nagyobb erő­vel indították meg, mint emlé­kezetes, a kormánysajtót át­szervezték oly irányban, amely korántsem hatott megnyugta­tóan az ellenzékre, de, ami mindennél súlyosabban esik latba, ahol csak lehetett, keresztezni igyekeztek a helyettes minisz­terelnök tevékenységét, és­pedig a Gömbös Gyulától eredő állí­tólagos és ellenőrizhetetlen megbízások alapján.

Next