8 Órai Ujság, 1936. szeptember (22. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-02 / 200. szám
WS6 SZEPTEMBER 8 SZERDA 3. OLDAU A NAGY HŰHÓ Mikor bevonult a magyar életbe a kilencvenöt pont, a nemzeti munkahét, a sofortprogram, a felhőkarcolókkal szépített lovarda és gotterhal- teval súlyosbított Tattersall, a ge- neralmars és a díiszőrség ée megkezdte szervezkedési munkáját a Nép, meg kell hagyni, az emberek kissé meghökkentek. „Hátha mégis lesz valami a dologból11, — mondogatták sokan. Hiszen olyan lázas munka folyt az országban. A képviselőidet tízórás ülésekkel sanyargatták, ami fizikai teljesítménynek is felér egy dobogókői kirándulással abban az időben, amikor a Dobogókőre még nem vezetett autó-strada. A régi, állítólagos tespedós és tunyaság helyébe acélos energiák lépték, — legalább is a kormánypárti újságok papirosán. A nemzeti karakter egy átöltözőművész gyorsaságával megváltozott; a régi, csüggedt, szkeptikus negatív magyarok helyébe bicepseiket mutogató pozitív magyarok kerültek, akik megállás nélkül tevékenykedtek, akkor is, amikor nem volt semmi dolguk. Mindez tagadhatatlanul erős impressziót keltett a tömegekben. Akkor még csak kevesen vették észre az egész izgés-mozgás alapvető gyerekességét. A rendszer frázis- és jelszó-készlete, mint valami modern Noé bárkája, minden népszerű és tetszetős követelést felszedett, tekintet nélkül arra, hogy ezek a követelések összeférnek-e egymással, vakmerőén lazította az ellátatlan nép- rétegeket a gazdagok ellen, de suty- tyomban megnyugtatta a gazdagokat, hogy nem kell megijedni; — hirdette a nemzeti egységet és összefogást, állandóan azokra célozgatva, akiket kirekesztőnek ebből az egységből és összefogásból, egyszóval az új stílus cudar rossz stilus volt ugyan irodalmi szempontból, de azért tagadhatatlanul sok embernek tetszett. Aztán megindult a Nép szervezkedése azzal a fülsiketítő lármával, fitogtatott és kirakatba tett eréllyel, azzal az „izzó lelkesedéssel", amelyet már a mozgalom indulásánál tapasztaltunk. A Nép főtitkárát generálmarssal fogadták vidéki kőrútjain és megszületett egy új emberfajta, az élharcos. A hangosaknak, a csörte- tőknek, az erőszakosaknak olyan konjunktúrája virradt fel, amilyenre Szapolyai János óta nem volt példa az országban. Egymást követték az érdekesnél érdekesebb újítások és hangulatkeltő intézmények: spiclirendszer, feketekönyv, aranykönyv, a kötelességüket átlagon felül és csak átlagosan teljesítő állampolgá— A mai izgalmas élet küzdelmeiben kifáradt egyének, akik csaknem kivétel nélkül székszorulásban, bélfájdalmakban és felfúvódásban szenvednek, igyanak reggelenként egy- egy pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet, mert ez az ideális hashajtó összes jellemző tulajdonságait egyesíti magában. Az orvosok ajánlják. rok között való megkülönböztetés, Marton Béla kiadta a vadregényes jelszót: „Furakodjatok be minden kaszinóba és egyesületbe...", a Nép egyszerre fülsiketítőén nyilvános és hátborzongatóan titokzatos szervezet lett, igazán nem csoda, ha sokan bolondultak érte, apnál is inkább, mert ez hasznos és praktikus bolondság volt, igen gyakran pozícióval és havi fixfizetéses állással járt. De elkövetkezett az ellenhatás, a rajongók ijesztő gyorsasággal kezdtek kiábrándulni a Nép pártromantikájából, ahogy kiábrándultak a Nép politikai jelszavaiból. Kiderült, hogy az új rendszer semmit sem valósított meg abból, amit ígért, — A S Órai Újság tudósítása — Amióta kiderült, hogy az őrült bábaasszony szélhámossága ügyében kitűzött háromezerpengős nyomravezetői jutalmat Pálinkás Imre zsoké kapta meg, valóságos forradalom zajlott le a Bulcsu-utca környékén. Háromezer pengő! Háromezer darab fényes egypen- gős álma csillogott mindazok előtt, akik ismerték a szerencsés zsokét. A külvárosokból, a lóverseny terekről a barátok és hitelezők tömege zarándokolt ki az Angyalföldre, hogy megkaparintson néhány pengőt a háromezerből. Tegnapelőtt óta Pálinkás Imre, a szárazarcú, kis vékony zsoké üldözött vadja az Angyalföldnek... A Bulcsu-utca megbolondult: mint az alaskai aranyásók a földön heverő aranyrögök hiróre, úgy rohantak Pálinkás ismerősei, barátai, ellenségei és hitelezői kerékpáron, gyalog és kisszakaszon a háromezer pengő nyomában. Ma reggel következett el a nagy pillanat: ma reggelre tűzték ki a háromezer pengő átadását Pálinkás Imrének. Még az idő is megjavult erre az örömhírre: reggel negyednyolekor a Belváros az aranyló őszi sugarakban fiirdött... A Petőfi Sándor-utcában a bank portálja fölött fényesen csillogott a tolvajok mitológiai istenének, Her- mesnek a neve a langyos augusztusi reggelen... Az elegáns belvárosi közönség mit- sem sejtve sietett dolgai után, amikor a Ferenciek-tere felől különös, furcsa alakok tűntek fel. Szakadt puikwv&rek, -micisapkák, megkopott csak nagy hűhóval feltálalt jelentéktelen reformokat, amilyenekre régebben ügyet sem vetettek. A Nép pártszervezkedéséről pedig kiderült, hogy domináló sajátsága a fontoskodás. Ez a zajos és titokzatos szervezet végül is mit ért el több esztendei tevékenység után? Sikerült megrövidítenie néhány száz finom öregúrnak az életét, akiknek kedvenc kaszinójába idegen, barbár alakok törtek be, ordítoztak és Marton Bélát éltették, sőt ezeknek az embereknek sikerült az öregurakat kiszórni a kaszinóból. Sikerült megfegyelmezni a bélyeggyűjtőket és ebtenyésztőket es sikerült elérni, hogy néhány ezer gyerek frászt kapjon a Nép által rendezett Mikulásünnepeken és mesedélntánokon. Ismerjük be, hogy ez az eredmény kissé sovány. Ma már mindenki tudja ezt és mint a 8 Órai Újságban közölt félévi beszámoló bevallja, maguk a Nep-tagok is határtalanul kezdik unni tulajdon szervezetüket. Tagdíjat már csak ellakkcipők várdoroltak a Hermes- bank felé és a járda lassan megtelt gesztikuláló, hangosbeszédű emberekkel, akik az Angyalföldről vándoroltak be Pálinkás szerencséjének hírére. Nők is voltak a tömegben: a Bableves-csárda démonai, a sarki fűszeres, a szenespinee tulajdonosnője, a bandzsa pueerájos, a szatócs, a suszter felesége, a vice- házmesterné, a harmadik emeletről egy bánatos özvegyasszony, három kis árvájával, a „lizséből" a csontvázember, a szakállas nő fivére, a tűznyelő fakír, a hintáslegény unokaHALLÓ! FIGYELEM! NAGY NEMZETKÖZI NŐI ZENEKAR HANG VERSENY ESTÉK HARMONIKÁS GIZI VEZETÉSÉVEL a Bethlen-utcai CORSO KAVÉHÁZB AN Asztalrendelés: Telefon: 13-93-81. ! Egész éjfél nyitva ! VII. kerület, Bethlen Gábor-utea 5. vétve fizetnek, leszámítva a vasutasokat és postásokat, akiket nem kérdeznek meg és a többi pártból egy esztendő alatt mindössze huszonöt boldogtalan ágrólszakadtat sikerült elhódítaniuk. Ennyi fontoskodáshoz, ennyi sürgés-forgáshoz, ennyi lelkendezéshez és csinnadrattához képest ez bizony nem sok. Ennyit minden halvaszületett párt elér. Miért kellett ehhez felkavarni egy országot... Csongor öccse, aztán rokonok, barátok, haverok, egy keménykalapos, harcias csa-i poslegény három számlát lobogtatva, népség-katonaság, akik két napig hiába keresték Pálinkást, a szerencsés zsokét. Mert Pálinkás Imre eltűnt! . . . Se égen, se földön nem találták, még hitelt sem vett igénybe... A hangulat egyre zajosabb, már körülbelül százfőnyi tömeg hullámzik a Hermes-bank előtt. A bank- portás ijedten telefonál az igazgaMoULIhffíoVQB Jbsl! 100 angyalföldi hitelező hajszolta a Hermes-bank 3000 pengőjét A nyomravezető zsoké kalandjai — Biciklis testőrség üldözte a meggazdagodott adóst — A főkapitányság épületét)# menekült a tőkepénzes Pálinkás...