8 Órai Ujság, 1936. november (22. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

Uk­ NuN­ l­y I­l [r] ÁRA jjBP FILLÉR KX/ /. ÉVFOLYAM 2­5­1. SZÁM ALAPÍTOTTA: NADANYI EMID szERKESZtösmFOf.ZA.M.A!Nf!. . 1-153­*# FŐSZERKESZTŐI BUDAPEST, 19315 NOVEMBER 3 KIADÓHIVATAL *1-373-30 CUCTUN­ BEI AlinDÁC vrcin utazási iroda..................................1-389-81 PETflLEN AffDRAl n.tjuu Világszenzáció­­ Mussolini ünnepélyes deklarációja a magyar igazság mellett A 8 Órai Újság táviratai a nagy beszédéről Tegnap délután négy órakor lé­lekemelő ünnepségek színhelye volt Olaszországban Milano városa. A hatalmas Dóm-téren felvonultak a fasiszta alakulatok, a tér szegélyét és a környező utcákat ujjongó óriás tömegek lepték el és a dísz­­emelvényen Mussolini, kormányá­nak és a fasiszta párt vezetőségé­nek élén hatalmas beszédet mon­dott, amely mámoros lelkesedésre ragadta a tömegeket. Mussolini beszéde azonban a győ­zelmesen befejezett abesszin háború után, amikor Olaszország tekin­télye példátlan magassára emelke­dett. — nemcsak Olaszországot ra­gadja lelkesedésre, de mély hatást fog kelteni az egész világon. Ez a hatás az éjszakából felröppenő ra­kétáé, mely fényével és szikrázásá­val eloszlatja a homályt és csodá­latba ejt. Az utóbbi hetek és hóna­pok zavaros külpolitikai esemé­nyei után sok minden tisztázódik és rendbeszedődik a Duce beszédének nyomában. A beszéd kemény, hatá­rozott, tisztázza kétségtelenül Olasz­ország viszonyát más hatalmakhoz és a Népszövetséghez, leszögezi az olasz külpolitika vezető princípiu­mait és ez utóbbi számunkra annál lényegesebb, mert ezek között sze­repel a Magyarországnak szolgál­tatandó igazság és jóvátétel köve­telése is. A milánói tömeg határ­talan lelkesedése közben emlékezett meg Mussolini a magyar-olasz vi­szonyról és azt mondotta, hogy amíg nem teljesítik Magyaror­szág békés kívánságait, addig nem­ lehet a Dunamedence hely­zetét rendezni. Magyarország a háború legnagyobb rokkantja, — folytatta a Duce. — Négymillió magyar él a határokon kívül. Mi­után magasztalással emlékezett meg a magyar nép katonai eré­nyeiről és áldozatkészségéről, így szólt: A mi meleg érzelmeinket Magyarország iránt a közeljövő­ben nyilvános és nagyszerű for­mában­­fogjuk ismét az egész vi­lág elé tárni. Csakugyan, maga a fájdalmas igazság az, hogy a világháború leg­nagyobb áldozata, a világháború­nak rokkantja Magyarország, amelynek legkisebb része volt a vi­lágkatasztrófa­­ felidézésében és amellyel a legsúlyosabb árat fizet­tették. Egyetlen más országot sem fosztottak meg lakosságának és te­rületének kétharmad részétől és a wilsoni elvek alkalmazásának ürve alatt egyetlen más nép ellen sem merészelték elkövetni azt a riasztó történelmi bűntényt, hogy elvigyék és rabszolga sorsba hajtsák tősgyö­keres lakosságának harmadát. Ma­gyarország azóta is­ a vérvesztés állandó állapotában van. Bár min­den törekvésünk arra irányult, hogy a mai tarthatatlan helyzeten, amely nemcsak a mi szempontunk­ból tarthatatlan, hanem nem ke­­vésbbé az európai megnyugvás szempontjából is, a nemzetközi szer­ződések legális útján, békés eszkö­zökkel változtassunk, az inzultusok ellenünk egyre halmozódnak, ide­gen hódoltságba hajtott magyar testvéreink léte egyre veszélyezte­tettebbé válik és már-már mind­inkább csökkent a bizalom abban, hogy azok, akik a gonosz indulatok­nak, a rosszhiszeműségnek és a tu­datlanságnak bűntényeit ellenünk elkövették, azokat jóvátenni is óhajtanák. Lehetetlen, hogy a világ örökké magával cipelhetné egy nemzet­gyilkosság bűnének ezt a súlyos terhét, anélkül, hogy azért nagy árat fizetnie ne kelljen. Felülkere­kedik a belátás, hogy a Duna-me­­dence újrarendezésének kérdése nélkül nincs béke és nincs meg­nyugvás, nincs új élet, nincs fejlő­dés és nincs feltámadás a háború­utáni Európa számára. A Dunamedence centrális pro­blémája pedig a magyar pro­bléma. Akkor is az, ha az állampolitikai hatalmak mérkőzésének szempont­jából nézzük, akkor is az, ha a Ke­let és a Nyugat, a bolsevizmus és az európai civilizáció vészes harcai­nak szempontjából tekintjük. Mind­két szempont ott kellett, hogy le­begjen Olaszország nagy fiának szeme előtt, amikor milánói beszé­dét elmondotta és ott lebegett előtte annak az eszménynek a képe, ame­lyet eddig is követett történelmi sikerű útján: az elemi igazság ideálja. Különös súlyt ad a milánói megnyilatkozásnak, hogy az olasz külügyminiszter berlini, útja után hangzott el és bennünket annál re­­ményteljesebb várakozással tölt el, mert a magyar ügy vetését Európa más részein is egyre inkább élni és megérni látjuk. Hálásan fogadja a magyar nem­zet Mussolini kipróbált és rendíthe­tetlen barátságának újabb bizony­ságát, amelyből erőt és biztatást merít és várja ünnepélyes érzéssel azt az eseményt, amelyet a­ beszéd bejelent és amely Olaszország „me­leg érzelmeit Magyarország iránt a közeljövőben nyilvános és nagy­szerű formában fogja ismét az egész világ elé tárni". A 8.esvéd Milano, nov. 2. Gyönyörű napfényes időben vonult fel vasárnap délután több mint 200­ 000 ember a székesegyház előtt­i

Next