8 Órai Ujság, 1936. november (22. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
Uk NuN ly Il [r] ÁRA jjBP FILLÉR KX/ /. ÉVFOLYAM 251. SZÁM ALAPÍTOTTA: NADANYI EMID szERKESZtösmFOf.ZA.M.A!Nf!. . 1-153*# FŐSZERKESZTŐI BUDAPEST, 19315 NOVEMBER 3 KIADÓHIVATAL *1-373-30 CUCTUN BEI AlinDÁC vrcin utazási iroda..................................1-389-81 PETflLEN AffDRAl n.tjuu Világszenzáció Mussolini ünnepélyes deklarációja a magyar igazság mellett A 8 Órai Újság táviratai a nagy beszédéről Tegnap délután négy órakor lélekemelő ünnepségek színhelye volt Olaszországban Milano városa. A hatalmas Dóm-téren felvonultak a fasiszta alakulatok, a tér szegélyét és a környező utcákat ujjongó óriás tömegek lepték el és a díszemelvényen Mussolini, kormányának és a fasiszta párt vezetőségének élén hatalmas beszédet mondott, amely mámoros lelkesedésre ragadta a tömegeket. Mussolini beszéde azonban a győzelmesen befejezett abesszin háború után, amikor Olaszország tekintélye példátlan magassára emelkedett. — nemcsak Olaszországot ragadja lelkesedésre, de mély hatást fog kelteni az egész világon. Ez a hatás az éjszakából felröppenő rakétáé, mely fényével és szikrázásával eloszlatja a homályt és csodálatba ejt. Az utóbbi hetek és hónapok zavaros külpolitikai eseményei után sok minden tisztázódik és rendbeszedődik a Duce beszédének nyomában. A beszéd kemény, határozott, tisztázza kétségtelenül Olaszország viszonyát más hatalmakhoz és a Népszövetséghez, leszögezi az olasz külpolitika vezető princípiumait és ez utóbbi számunkra annál lényegesebb, mert ezek között szerepel a Magyarországnak szolgáltatandó igazság és jóvátétel követelése is. A milánói tömeg határtalan lelkesedése közben emlékezett meg Mussolini a magyar-olasz viszonyról és azt mondotta, hogy amíg nem teljesítik Magyarország békés kívánságait, addig nem lehet a Dunamedence helyzetét rendezni. Magyarország a háború legnagyobb rokkantja, — folytatta a Duce. — Négymillió magyar él a határokon kívül. Miután magasztalással emlékezett meg a magyar nép katonai erényeiről és áldozatkészségéről, így szólt: A mi meleg érzelmeinket Magyarország iránt a közeljövőben nyilvános és nagyszerű formábanfogjuk ismét az egész világ elé tárni. Csakugyan, maga a fájdalmas igazság az, hogy a világháború legnagyobb áldozata, a világháborúnak rokkantja Magyarország, amelynek legkisebb része volt a világkatasztrófa felidézésében és amellyel a legsúlyosabb árat fizettették. Egyetlen más országot sem fosztottak meg lakosságának és területének kétharmad részétől és a wilsoni elvek alkalmazásának ürve alatt egyetlen más nép ellen sem merészelték elkövetni azt a riasztó történelmi bűntényt, hogy elvigyék és rabszolga sorsba hajtsák tősgyökeres lakosságának harmadát. Magyarország azóta is a vérvesztés állandó állapotában van. Bár minden törekvésünk arra irányult, hogy a mai tarthatatlan helyzeten, amely nemcsak a mi szempontunkból tarthatatlan, hanem nem kevésbbé az európai megnyugvás szempontjából is, a nemzetközi szerződések legális útján, békés eszközökkel változtassunk, az inzultusok ellenünk egyre halmozódnak, idegen hódoltságba hajtott magyar testvéreink léte egyre veszélyeztetettebbé válik és már-már mindinkább csökkent a bizalom abban, hogy azok, akik a gonosz indulatoknak, a rosszhiszeműségnek és a tudatlanságnak bűntényeit ellenünk elkövették, azokat jóvátenni is óhajtanák. Lehetetlen, hogy a világ örökké magával cipelhetné egy nemzetgyilkosság bűnének ezt a súlyos terhét, anélkül, hogy azért nagy árat fizetnie ne kelljen. Felülkerekedik a belátás, hogy a Duna-medence újrarendezésének kérdése nélkül nincs béke és nincs megnyugvás, nincs új élet, nincs fejlődés és nincs feltámadás a háborúutáni Európa számára. A Dunamedence centrális problémája pedig a magyar probléma. Akkor is az, ha az állampolitikai hatalmak mérkőzésének szempontjából nézzük, akkor is az, ha a Kelet és a Nyugat, a bolsevizmus és az európai civilizáció vészes harcainak szempontjából tekintjük. Mindkét szempont ott kellett, hogy lebegjen Olaszország nagy fiának szeme előtt, amikor milánói beszédét elmondotta és ott lebegett előtte annak az eszménynek a képe, amelyet eddig is követett történelmi sikerű útján: az elemi igazság ideálja. Különös súlyt ad a milánói megnyilatkozásnak, hogy az olasz külügyminiszter berlini, útja után hangzott el és bennünket annál reményteljesebb várakozással tölt el, mert a magyar ügy vetését Európa más részein is egyre inkább élni és megérni látjuk. Hálásan fogadja a magyar nemzet Mussolini kipróbált és rendíthetetlen barátságának újabb bizonyságát, amelyből erőt és biztatást merít és várja ünnepélyes érzéssel azt az eseményt, amelyet a beszéd bejelent és amely Olaszország „meleg érzelmeit Magyarország iránt a közeljövőben nyilvános és nagyszerű formában fogja ismét az egész világ elé tárni". A 8.esvéd Milano, nov. 2. Gyönyörű napfényes időben vonult fel vasárnap délután több mint 200 000 ember a székesegyház előtti