8 Órai Ujság, 1936. december (22. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-29 / 296. szám

Okmujs AG X­X­I­1. ÉVFOLYAM 2­9­6. S­Z­Á­M A­L­A­PÍT­O­T­T­A : N­A­D­Á­N­Y­I EMIL TELEFONSZÁMAINK: SZERKESZTŐSÉG.....................................M-153.69 KI­ADÓHIVATAL .......................................1-272-311 UTAZÁSI IRODA.......................................1-289-81 FŐSZERKESZTŐ: BETHLEN ANDRÁS BUDAPEST, 1936 DECEMBER 29 KEDD Szólt a kormányzó A L­árai Újság karácsonyi szá­mának ünnepi eseménye a beszél­getés, melyet munkatársunk Horthy Miklóssal, Magyarország kormányzójával folytatott. A bu­rlai Vár a magyar élet nagy őr­tornya, ott virraszt, tépelődik és határoz egy férfi az egész ország felett. A magyarság minden vágya és törekvése ebben a lélekben össz- I pontosul, minden ellentéte ebben I az agyban ütközik meg és kerül I szilárd egyensúlyba. Horthy Mik­­­­lós a magyar nemzet központi ideg- I rendszere; minden szavában és tet­tében a nemzet nyilatkozik meg. Ez a férfi ritkán szólal meg és ke­veset beszél, de amit mond, messze hangzik és belevésődik a szívekbe. A nemzetvezér és az ihletett ál­lamfő alakja tisztán és kristályos fényben áll az ország és világ előtt, de a magánember a maga páratla­nul nemes és puritán szerénységé­ben csak nagyon elvétve és szűk­szavúan hallatja hangját. Bennünket ért az a nagy kitün­tetés, hogy e lap hasábjain meg­szólaltathattuk Horthy Miklóst, az embert a maga kendőzetlen, de ne­mesen választékos közvetlenségé­ben, férfias derűjében és sugárzó okosságában. Horthy Miklós nyi­latkozata egy nagy ember lebilin­­cselően szeretetreméltó és komoly tanulságokban gazdag vallomása volt itáliai tapasztalatairól, az ér­zelmekről, amelyek a hosszú-hosszú idő után viszontlátott Schönbrunn­­ban elfogták, egész emberi és ál­lamfői világnézetéről, önmagáról és ifjú- és férfikora hol haragos, hol mosolygó örök tájáról, a mélységek és magasságok nagy jelképéről, a kétségbeesés és remény húrjain játszó csodálatos hangszerről, a fér­fias akaraterő és önfegyelem nagy próbájáról, a tengerről. Száraz­földi nemzet vagyunk, sokkal in­kább, mint a dicső hajdankorban, és mikor három tenger mosta hazánk­­­ határait és inkább, mint a közel­múltban, mikor egy kicsiny, de szá­munkra kimondhatatlanul drága tenger, az Adria habjai nyaldosták Szent István birodalmának dél­nyugati csücskét és a sors mélysé- i ges bölcsessége mégis tengerészt ál­lított a budai őrtoronyba. Éghajla­tunk zord, szertelenül szeszélyes és szélsőséges, hiányoznak belőle a tenger egyensúlyozó és kibékítő áramlatai. Talán ezt a természeti fogyatékosságot pótolta a törté­nelmi gondviselés előrelátása, mi­kor a budai Várba alföldi születésű és ősmagyar szívű férfit küldött, aki a mozgó, ringó és kavargó sós lehelletű elemen edződött és ismer­ne nyissák fel, hanem azonnal érte­sítsék a leletről a rendőrséget■ A déli órákban a főkapitányság legkitűnőbb detektívjei vették ke­zükbe a nyomozást és a klinika 500 pengős jutalmat tűzött ki annak, aki a rádiumtolvajok nyomára veret­­kedett meg az óceánok végtelenjé­vel. Íme a férfiú, aki mindnyájunk boldogságára immár tizenhete­dik esztendeje kormányozza az or­szág hajóját egyre derültebb pár­­tok felé . . . K­arácsonyi a maáriai fronton Fantasztikus rádiumlopás a Frigyesi-klinikán 2­50 milligrant rádiumot vittek el a lakóo­ratóriumból — A tubusok és glatinatűk sugarai össze fogják égetni a tolvajokat — A L­árai Újság tudósítása — Háromnapos szünet után ma reg­gel ismét megindult a munka a pesti klinikák tudományos intézeteiben. A Baross­ utca 27. szám alatt lévő I. számú női klinika, a­ Frigyessy­­klinika intézeteiben is már délelőtt nagy munkába kezdtek. Az alagsor­ban egy irodahelyiség mellett van az intézet röntgenlaboratóriuma, ahol reggel óta folyt a munka. A labora­tórium vezetője, Ga­jzágó Jenő pro­fesszor a délelőtti órákban belépett a helyiségbe és több napi szünet után rendes szokásához híven, a hosszúkás alacsony helyiség végébe ment, ahol egy íróasztalra felerősítve, ott állt a laboratórium rádiumkészlete egy 10x15 centiméteres vaskazettába csukva. Szabadon, páncélszekrény nélkül, az asztalra srófolt kis skatu­lyában őrizték a röntgen lab­oratórium kincsét, a 250 milligram rádiumkész­letet, amely 1909 óta van az intézet birtokában. Amint körülnézett, ré­mülten látta, hogy a vaskazetta eltűnt a helyéről, a két leerősítő csavar ki van tépve az íróasztal lapjából. — Ellopták a rádiumot! — kiáltott­­fel ijedten. A következő percben fehérköpe­nyes orvosok csődültek össze és pil­lanatok alatt, elterjedt a klinikán a rádiumlopás híre. Azonnal értesítet­ték a tolvajlásról Dóra főkapitány­­helyettest és 10 óra tájban már meg is érkeztek a rendőrségi daktilosz­­kópusok a­­helyszínre s megkezdték a kihallgatásokat. Egészen érthetetlen módon, így szabadon,­­ szinte szem előtt őrizték az 56.000 pengő értékű rádiumkészle­tet, amely hét darab 25 milli­grammos tubusban és 5 darab platinaszűrős tűben volt elhe­lyezve. Szinte gyerekjáték a kazetta lefeszí­­tése az asztalról. A kazettában a rá­diumkészleten kívül 300 pengő kész­pénz volt. A vizsgálat nem hozott sok ered­ményt. Ujjlenyomatot sokat találtak a helyszínen,­ mert ez a helyiség az épület legsűrűbben látogatott helyi­ségei közé tartozik. A professzoron kívül igen sok em­bernek van kulcsa a röntgenlabora­tóriumhoz. A tolvajlás karácsony délutánja és ma hajnal között játszódha­tott le, amikor senki sem tartózkodott a röntgen­intézetben. Az ajtókon semmi­féle külsérelmi nyomot nem talál­tak, úgy, hogy valószínűnek látszik, hogy valamilyen kulcsmásolattal hatoltak be a röntgenintézetbe a be­törők. Az ellopott kazetta valószínűleg nagy meglepetést fog okozni a betö­rőknek, mert a rádium veszedelmes pusztító hatású sugarai a hozzá nem­­értő kezén súlyos égési sebeket okozhatnak. A betörők a számukra teljesen érték­telen holmit el fogják dobálni és a rendőrség ezúton is kéri a közönsé­get, hogyha valahol ólomtubusokat találnak.

Next