8 Órai Ujság, 1936. december (22. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-29 / 296. szám
Okmujs AG XXI1. ÉVFOLYAM 296. SZÁM ALAPÍTOTTA : NADÁNYI EMIL TELEFONSZÁMAINK: SZERKESZTŐSÉG.....................................M-153.69 KIADÓHIVATAL .......................................1-272-311 UTAZÁSI IRODA.......................................1-289-81 FŐSZERKESZTŐ: BETHLEN ANDRÁS BUDAPEST, 1936 DECEMBER 29 KEDD Szólt a kormányzó A Lárai Újság karácsonyi számának ünnepi eseménye a beszélgetés, melyet munkatársunk Horthy Miklóssal, Magyarország kormányzójával folytatott. A burlai Vár a magyar élet nagy őrtornya, ott virraszt, tépelődik és határoz egy férfi az egész ország felett. A magyarság minden vágya és törekvése ebben a lélekben össz- I pontosul, minden ellentéte ebben I az agyban ütközik meg és kerül I szilárd egyensúlyba. Horthy Miklós a magyar nemzet központi ideg- I rendszere; minden szavában és tettében a nemzet nyilatkozik meg. Ez a férfi ritkán szólal meg és keveset beszél, de amit mond, messze hangzik és belevésődik a szívekbe. A nemzetvezér és az ihletett államfő alakja tisztán és kristályos fényben áll az ország és világ előtt, de a magánember a maga páratlanul nemes és puritán szerénységében csak nagyon elvétve és szűkszavúan hallatja hangját. Bennünket ért az a nagy kitüntetés, hogy e lap hasábjain megszólaltathattuk Horthy Miklóst, az embert a maga kendőzetlen, de nemesen választékos közvetlenségében, férfias derűjében és sugárzó okosságában. Horthy Miklós nyilatkozata egy nagy ember lebilincselően szeretetreméltó és komoly tanulságokban gazdag vallomása volt itáliai tapasztalatairól, az érzelmekről, amelyek a hosszú-hosszú idő után viszontlátott Schönbrunnban elfogták, egész emberi és államfői világnézetéről, önmagáról és ifjú- és férfikora hol haragos, hol mosolygó örök tájáról, a mélységek és magasságok nagy jelképéről, a kétségbeesés és remény húrjain játszó csodálatos hangszerről, a férfias akaraterő és önfegyelem nagy próbájáról, a tengerről. Szárazföldi nemzet vagyunk, sokkal inkább, mint a dicső hajdankorban, és mikor három tenger mosta hazánk határait és inkább, mint a közelmúltban, mikor egy kicsiny, de számunkra kimondhatatlanul drága tenger, az Adria habjai nyaldosták Szent István birodalmának délnyugati csücskét és a sors mélysé- i ges bölcsessége mégis tengerészt állított a budai őrtoronyba. Éghajlatunk zord, szertelenül szeszélyes és szélsőséges, hiányoznak belőle a tenger egyensúlyozó és kibékítő áramlatai. Talán ezt a természeti fogyatékosságot pótolta a történelmi gondviselés előrelátása, mikor a budai Várba alföldi születésű és ősmagyar szívű férfit küldött, aki a mozgó, ringó és kavargó sós lehelletű elemen edződött és ismerne nyissák fel, hanem azonnal értesítsék a leletről a rendőrséget■ A déli órákban a főkapitányság legkitűnőbb detektívjei vették kezükbe a nyomozást és a klinika 500 pengős jutalmat tűzött ki annak, aki a rádiumtolvajok nyomára veretkedett meg az óceánok végtelenjével. Íme a férfiú, aki mindnyájunk boldogságára immár tizenhetedik esztendeje kormányozza az ország hajóját egyre derültebb pártok felé . . . Karácsonyi a maáriai fronton Fantasztikus rádiumlopás a Frigyesi-klinikán 250 milligrant rádiumot vittek el a lakóoratóriumból — A tubusok és glatinatűk sugarai össze fogják égetni a tolvajokat — A Lárai Újság tudósítása — Háromnapos szünet után ma reggel ismét megindult a munka a pesti klinikák tudományos intézeteiben. A Baross utca 27. szám alatt lévő I. számú női klinika, a Frigyessyklinika intézeteiben is már délelőtt nagy munkába kezdtek. Az alagsorban egy irodahelyiség mellett van az intézet röntgenlaboratóriuma, ahol reggel óta folyt a munka. A laboratórium vezetője, Gajzágó Jenő professzor a délelőtti órákban belépett a helyiségbe és több napi szünet után rendes szokásához híven, a hosszúkás alacsony helyiség végébe ment, ahol egy íróasztalra felerősítve, ott állt a laboratórium rádiumkészlete egy 10x15 centiméteres vaskazettába csukva. Szabadon, páncélszekrény nélkül, az asztalra srófolt kis skatulyában őrizték a röntgen laboratórium kincsét, a 250 milligram rádiumkészletet, amely 1909 óta van az intézet birtokában. Amint körülnézett, rémülten látta, hogy a vaskazetta eltűnt a helyéről, a két leerősítő csavar ki van tépve az íróasztal lapjából. — Ellopták a rádiumot! — kiáltottfel ijedten. A következő percben fehérköpenyes orvosok csődültek össze és pillanatok alatt, elterjedt a klinikán a rádiumlopás híre. Azonnal értesítették a tolvajlásról Dóra főkapitányhelyettest és 10 óra tájban már meg is érkeztek a rendőrségi daktiloszkópusok ahelyszínre s megkezdték a kihallgatásokat. Egészen érthetetlen módon, így szabadon, szinte szem előtt őrizték az 56.000 pengő értékű rádiumkészletet, amely hét darab 25 milligrammos tubusban és 5 darab platinaszűrős tűben volt elhelyezve. Szinte gyerekjáték a kazetta lefeszítése az asztalról. A kazettában a rádiumkészleten kívül 300 pengő készpénz volt. A vizsgálat nem hozott sok eredményt. Ujjlenyomatot sokat találtak a helyszínen, mert ez a helyiség az épület legsűrűbben látogatott helyiségei közé tartozik. A professzoron kívül igen sok embernek van kulcsa a röntgenlaboratóriumhoz. A tolvajlás karácsony délutánja és ma hajnal között játszódhatott le, amikor senki sem tartózkodott a röntgenintézetben. Az ajtókon semmiféle külsérelmi nyomot nem találtak, úgy, hogy valószínűnek látszik, hogy valamilyen kulcsmásolattal hatoltak be a röntgenintézetbe a betörők. Az ellopott kazetta valószínűleg nagy meglepetést fog okozni a betörőknek, mert a rádium veszedelmes pusztító hatású sugarai a hozzá nemértő kezén súlyos égési sebeket okozhatnak. A betörők a számukra teljesen értéktelen holmit el fogják dobálni és a rendőrség ezúton is kéri a közönséget, hogyha valahol ólomtubusokat találnak.