8 Órai Ujság, 1936. december (22. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-25 / 295. szám
95. DECEMBER 25 S -P-O-R-T — Mit csinál a karácsonyi ünnepek alatt kedves olimpiai bajnokunk? — kérdeztem Elek Csibit, amikor a Nyugati pályaudvar perronján találkoztunk. — Istenem, mit csinálhat egy magamfajta dolgozó ember? Kihasználom az ünnepeket és hódolok kedvenc sportomnak... — Csak nincs valami versenye. Vagy elhallgatták volna, hogy Karácsony alatt is lesz valahol vívóversenyt . Nem, dehogy is. Ezúttal nem akarok vívni. Csizmába és lódenba öltözöm. Vadászni megyek és ezúttal a puskának szeretnék dicsőséget szerezni. Sajnos, erre szükségem is lenne. Annyi újévi ajándéknyulat ígértem, hogy attól félek, alaposan föl kell majd javítanom a csarnoki „tapsifüles-piac“ forgalmát. — Szóval vadászni megy. Nem hittem volna, hogy a világ legjobb vívónőjének ■mlis sportra is van ideje. — Csak ennyire ismer, szégyelje magát. Tudhatná, hogy mint tiszanőnek is voltak apróbb sikereim. Ezenkívül is sportoltam sok egyebet és sportolok ma is. Eveztem — nézze a muszklimat —, tenniszeztem és lovagoltam. Most újabban előkelő allűrjeim születtek. Vadászom és autót vezetek. . Sajnos, nem a sajátomat... — Miért nem kér egy kiskocsit Jézuskától? — Most már tényleg szégyelje magát. Sem én, sem férjem nem keresünk anynyit, hogy abból kocsira is teljek, örülök, hogy elkészült szép új síruhám. Komoly, komplett „Telemarka felszerelés. Egyébként még elárulhatom legújabb alkalmi sportomat is. Találja ki, mi az? __ * — Tippelek . . . — Mire? — Hogy több karácsonyi ajándékot kapok-e, mint tavaly... Ó Mitijrs Ma Karácsonyi körséta a „nagyágyúk'' között Az eszmecserénk, amelyet olimpiaibajnoknőnkkel folytattam, számunkra is tippet adott, karácsonyi cikkötletet. A nagy ünnepek alatt jóformán semmi sportesemény nem lesz, így hát végigrazziáztunk ismertsportelőkelőségeket, ki milyen melléksportot űz. Amikor a közönség Elek Csibiről, Habosról, Csíkról, Csák Ibolyáról, Homonnayról vagy dr. Sárosiról hall, nem gondol másra, mint vívásra, úszásra, magasugrásra, vizipótlóra vagy futballra. Homonnay Sanyit például el sem tudják képzelni másként, mint rö-vidke pólónadrágjában. Sárosi Gyurkát pedig csak a meggypiros, vagy zöld-fehér dresszében tudjuk szemeink elé idézni. Arra senki sem gondol, hogy ők egyéb sportot is űzhetnek, mint amelyben világhírre tettek szert. Végigjártuk hát a frefjoli-sportembereket,s íme a körséta eredménye: Sárosi, a tenniszrajongó Sárosi György doktort váratlanul érte a kérdés. Látszik rajta, hogy annyi információt adott már a londoni élményekről, hogy szinte gépiesen máris fejtegetni kezdi a londoni vereség okát. Gyorsan kizökkentem: hoz-e valami más sportot a futballon kívül! — Ja, vagy úgy! Nagyon sokat. Valósággal rajongok a tenniszért. Azt hiszem, ebben a sportban nem lesznék utolsó, ha komolyan belefeküdnék. „Kényszerszünetem“ alatt állandóan tenniszeztem. Ezenkívül még vízipólóztam is. Úgy találom, hogy mindkét sport jó előkészítője a futballnak. Gyerekkorom óta úszom és valamikor komolyan atlétizáltam is. Most a Zonbach már csak bemelegíti a céljából futkálózóra ... Kabos, a korcsolyacsodagyerek Kabossal, a kardvívás olimpiai bajnokával csak telefonon beszéltünk. Az Egyesült Izzó tisztviselője nagyon elfoglalt ember. Közel félóráig várakoztunk a kagylónál, amíg előkerítették az üzemből. Interjú közben is többször zavarják. Hol a házi telefonban kell néhány szót szólnia, hol pedig személyes fölvilágosítással szolgál. Végre lélegzethez jut: — Sokat sportolok. Úszom, evezem és vadászom. Gyerekkoromban olyan jól korcsolyáztam, hogy valóságos csodagyerek számba vettek. Közben azonban, jöttek egyéb sportok és aztán a vívás... Ekkor már nem volt időm másra. Télen csak a vívást előkészítő sportokat űzöm. Kevés tornát és lábmozgást. Nyáron azonban valóságos dunai emberré változom át. Sokat evezek és ha alkalmam adódik, még motorozom is. Közben a gyári központ belerecseg a kagylóba: — Kabos urat keresi Győr... Búcsúzunk és kirobogunk a „Fedett“-be. Itt komoly készülődés folyik. Rövid idő múlva sor kerül a MUE nagy versenyére. Csík, a vitorlázó Csite éppen a „dörgölőben“ fekszik. A masszőr dögölyözi izmos, karcsú, úszásra termett testét. A pricesen nyögdécsel és beszél: — Tulajdonképpeni sportot tíz úszáson kívül nem igen űzök. Néha nagyritkán tenniszezem, nyaranta evezek és vitorlázom a Balatonon. De egyiket sem rendszeresen. Olyan „vasárnapi sportember”” vagyok, ha nem az úszásról van szó ... Sunyi vív, fut és gyerekkocsit tol Itt találjuk Homonnay Mártont is, az Olimpiai vízipóló csapat kapitányát is. Friss, fürge és biztos ma is, akár tizenöt évivel ezelőtt. Pedig már komoly családapa. — Bizony még ma is sokat sportolok. Amikor kisüt az első tavaszi nap, attól kezdve a Dunán vagyok. Evezek és közdert gyakorlom a mezei futást. Télen tornatermi tréning van és néha még a vívással is megpróbálkozom. Valamikor régen úsz Rajcsányi- bridzs Dunay: úszás és box A hölgyvivókeret bemutatóján Rajcsányi Lászlóval és Dunay Pállal találkoztunk. Rajcsányi kardbajnokunk kedvesen siet válaszolni ! — Hogyne sportolnék ott a víváson kívül is. Például, kérlek, tegnap egész este treníroztam. Ugyanis vacsorára voltam híva és ott bridzseltünk... De reggel hétig... Hát nem komoly sport ez? Utána epée Európa-bajnokunkat szedtük elő. Ő már komolyan és alaposan megrágja a szót, mielőtt válaszol: — Talán alig volt olyan sportág, amelyet hosszabb, rövidebb ideig ne űztem volna. Ma is szenvedélyesen síelek, de úszom és bokszolok is. Fontosnak tartom a vívás mellett egyéb sportokat is. Nemcsak előkészítés szzempofitjából, hanem egészségi okokból is jó, ha több. Oldali testedzést űzünk. Csák Ibolya — kapcsol ■Az állami pénzjegynyomda telefonközpontjában találjuk meg Kádárné Csák Ibolyát, aki e pillanatban is remek tornakészséggel végzi elhivatalos sportját. Ő ugyanis a központ. Civilben a hölgymagasugrás olimpiai bajnoknője, de itt komoly, megbízható, tisztviselő. Régebben tornáztam, — mondja, — a Nemzeti Tornaegylet mintacsapatának tagja voltam 1930-tól 1933-ig. Azóta versenyszerűen csak az atlétikát űzöm. Természetesen privát, szorgalomból tornászom, tenniszezem és úszom is. Varghallus Masaryksi-érme Varghallus, a vívóolimpiai csapatunk kitűnő tagja, most jött meg Kasairól, ahová régi klubjának meghívására utazott. — Panaszkodik is. — Csuda izomlázam van. Tegnap vívni akartam, és felrobogtam Santell maestrohoz. Nem ment sehogyan sem. Úgy látszik, hogy megártott a kassai síelés. Még az öreg i® észrevette. Rám is ripakodott sajátos beszédmodorával: „Biztosan síelni maga ki sa szenalan (kis haszontalan). Megint tani úgy, mint tavaly..." — A kedves maestroígy látszik arra emlékezett, amikor a tavalyi osztrák bajnokság előtt éppen síelés miatt kaptam alapos fejmosást. Meg is kérdezte akkor: „Nos, úgy akarja az ahgsni zseb osztrák bajnokság, á megy csinálni ezt a si...“ — A maestro kedvezőtlenül jósolt ugyan, de ennek ellenére is sorra vertem az osztrák hölgyeket, sőt magát Ellen Preist, a viágkrekket is. A bajnokságot haza is hoztam. -- Tehát, amint látják, még síelek is a víváson kívül. — Néhány évvel ezelőtt, még szlovenszkói vívónőkoromban elindultam életem első és azt hiszem, utolsó síversenyén. A minden évben megrendezett tátrai 9 kilométeres női síversenyről van szó. Akkor még alig néhány hónapja űztem ezt a sportot. Behunytam szemem és hallgatva a rábeszélésekre, elindultam. Amikor a célnál gratuláltak győzelmemhez, azt hittem, hogy be akarnak csapni. Csak amikor a győztesnek kijáró Masaryk-érmet megkaptam, akkor veregettem meg sajátkezűleg a vállamat. * Eddig a jelen krekkjeivel beszélgettünk. Karácsonyi cikkünk búcsúztatójául megszólaltatjuk a jövőt is- Kiről lehetne másról Szó, mint Székely-Körmöczy Zsuzsáról, erről is 12 éves hölgyről, aki azonkívül, hogy az Erzsébet nőiskola harmadik osztályának jeles növendéke, még csodásan tenniszezik, reményteljesen vívás mint autentikus fortééból tudjuk — dr. Diesz Károly, a futballszövetség kapitánya a keresztapja — kitűnően futballozik is. — Tenniszezni szeretek a legjobban — mondotta a jövő tenniszbajnoknője — de szivrten vívok és itt ég ,szívesebben futballozom. Keresztapa kivisz a pályára, akkor mindjárt a kapuba állok és... tessék csak megkérdezni tőle...* Körsétánk Véget ért Kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt és újévet, sok-sok magyar sportdiadalt, a jövő esztendőre is mindannyiuiknak! Bíró György Magyar pulyka Angliában Karácsonykor minden angol asztalára pulykapecsenye kerül. Az itt látható raktár minden szárnyasa magyar tenyésztőktől került a szigetországba tam versenyszerűen is. Gyors, hűtős oldalúszást 100 méteren. Ezekben a számokban néhány szép eredményt is elértem. Most van egy új sportom is. Feleségemmel, egykori úszónő kollégámmal, — van ki e, nevet nem ismeri! — Szőke Katóval gyerekkocsit tolunk. De már nem sokáig. Kató lányunk 15 hónapos és már féléves kora óta úszkál. Nem fél a víztől. Prüszköl ugyan egy kicsit, ha elmerül, de nem fél... PÉNTEK 19. OLDAL