8 Órai Ujság, 1936. december (22. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-25 / 295. szám

!9S« DECEMBER 25 ÓMitijrsMa PÉNTEK 19. OLD^H S-P-O-R-T Magyar pulyka Angliában Karácsonykor minden angol asztalára pulykapecsenye kerül. Az itt látható raktár minden szárnyasa magyar tenyésztőktől került a szigetországba — Mit csinál a karácsonyi ünnepek alatt kedves olimpiai bajnokunk? — kérdez­tem Elek Csibil, amikor a Nyugati pá­lyaudvar perronjáu találkoztunk. — Istenem, mit csinálhat egy magam­fajta dolgozó ember? Kihasználom az ün­nepeket és hódolok kedvenc sportomnak... — Csak nincs valami versenyei Vagy elhallgatták volna, hogy Karácsony alatt is lesz valahol vívóversenyt — Nem, dehogy is. Ezúttal nem aka­rok vívni. Csizmába és lódenba öltözöm. Vadászni megyek és ezúttal a puskának szeretnék dicsőséget szerezni. Sajnos, erre szükségem is lenne. Annyi újévi ajándéknyulat Ígértem, hogy attól félek, alaposan föl kell majd javítanom a csar­noki „tapsifüles-piac“ forgalmát. — Szóval vadászni megy, Nem hittem volna, hogy a világ legjobb vivónőjének ■mlis sportra is van ideje. — Csak ennyire ismer, szegyeijc ma­Az eszmecserénk, amelyet olimpiai .bajnoknőnkkel folytattam, számunk­ra is tippet adott, karácsonyi cikk- ötletet, A nagy ünnepek alatt jófor­mán semmi sportesemény nem lesz. így hát végigrazzl áztunk Ismert .sportelőkelőségeket, ki milyen mel- léksportot űz. Amikor a közönség Elek Ceibiről, Habosról, Csíkról, Csák Ibolyáról, Homonmiyról vagy dr. Sárosivói hall, nem gondol más­ra, mint; vívásra, úszásra, magas­ugrásra, vizipóilóra vagy futballra. Homonnay Sunyit például el sem tudják képzelni másként, mint rö- 1 vidke pólónadrágjában. Sárost Gyur­kát pedig csak a meggypiros, vagy aöld-fehér dresszében tudjuk sze­műink elé Idézni. Arra senki sem gondol, hogy ők egyéb sportot is űzhetnek, mint amelyben világhírre tettek szert. Végigjártuk hát a Jrc- íjoli-sporlemberéket“ s íme a körséta eredménye: Sárosi, a lenniszrajongó Sárosi György doktort váratlanul érte a kérdés. Látszik rajta, hogy annyi in­formációt adott már a londoni élmények­ről, hogy szinte gépiesen máris fejtegetni kezdi á londoni vereség okát. Gyorsan kizökkentem: — Üz-e valami más sportot a futbal- lon kívül! — Ja, vagy úgy! Nagyon sokat. Való­sággal rajongok a tenniszért. Azt hiszem, ebben á sportban nem leírnék utolsó, ha komolyan helefekiidnék. „Kényszérszü- nétem“ alatt állandóan tenniszeztem. Ezenkívül még vízlpólóztam is. Ügy ta­lálom, hogy mindkét sport jó előkészítője a. fntballnak. Gyerekkorom óta úszom és valamikor komolyan atlétizáltam is. MOst áZönbah már éSak bemelegíti* cél­jából futkáéózóíú ... Kabo$, a kórcsolyücsödagyerek Kabossal, a kardvívás olimpiai bajnokával osak telefonon beszél­tünk. Az Egyesült Izzó tisztviselője nagyon elfoglalt ember. Közel fél­óráig várakoztunk a kagylónál, gát. Tudhatná, hogy mint tíszónönek is voltak apróbb sikereim. Ezenkívül is sportoltam sok egyebet és sportolok ma is. Eveztem — nézze a muszklimat —, tenniszeztem és lovagoltam. Most újab­ban előkelő allűrjeim születtek. Vadá­szom és autót vezetek. . Sajnos, nem a sajátomat... — Miért nem kér egy kiskocsit Jézus- kától? — Most már tényleg szégyelje magái. Sem én, sem férjem nem keresünk any- ny'it, hogy abból kocsira is teljék, örü­lök, hogy elkészült szép új sí-ruhám. Komoly, komplett „Telemarku felszere­lés. Egyébként még elárulhatom leg­újabb alkalmi sportomat is. Találja ki, mi az? __ * — Tippelek . . . — Mire? — Hogy több karácsonyi ajándékot kapok-e, mint tavaly... amíg előkerítették az üzemből. In­terjú közben is többször zavarják. Hol a házi telefon bán kell néhány szót szólnia, hol pedig személyes fölvilágosítással szolgál. Végre lé­legzethez jut: — Sokai sportolok. Úszom, evezem és vadászom. Gyerekkoromban olyan jól korcsolyáztam, lioyy valóságos csodagyerek számba vetlek. Közben azonban, jöttek egyéb sportok és az­tán a vívás... Ekkor már nem volt időm másra. Télen csak a vívást előkészítő sportokat űzöm. Kevés tornát és lábmozgást, Nyáron azon­ban valóságos dunai emberré válto­zom át. Sokat evezek és ha alkal­mam adódik, még motorozom is. Közben a gyári központ belerecseg a kagylóba: — Kabos urat keresi Győr... Búcsúzunk és kirobogunk a „Fe­dett“-be. Itt komoly készülődés fo­lyik. Rövid idő múlva sor kerül a MUE nagy versenyére. Csík, a vitorlázó Csitc éppen a „dörgölőben“ fekszik. A masszőr dögöhyözi izmos, karcsú, úszásra termett testét. A prieesen nyögdécsel és beszél: — Tulajdonképpeni sportot ttz úszáson kívül nem igen űzök. Néha nagyritkán tenniszezem, nyaranta evezek és vitor­lázom a Balatonén. De egyiket sóm rend­szeresen. Olyan „vasárnapi sportember1* vagyok, ha nem az úszásról van szó ... Sunyi vív, fut és gyerekkocsit tol Itt találjuk Homonnay Mártont is, az Olimpiái yizipóló csapat kapi­tányát is. Friss, fürge és biztos ma is, akár tizenöt évivel ezelőtt. Pádig már komoly családapa. — Bizony még ma is sókat spor­tolok. Amikor kisüt az első tavaszi nap, attól kezdve a Dunán vagyok. Evezek és közbert gyakorlom a me­zei futást. Télen tornatermi tréning van és néha még a vívással is meg­próbálkozom. Valamikor régén úsz­tam versenyszerűen is. Gyors-, hűt­és oldaluszást 100 méteren. Ezekben a számokban néhány szép eredményt is elértem. Most van egy új spor­tom is. Feleségemmel, egykori uszó- nö kollégámmal, — van ki e, nevet nem ismeri! — Szőke Katóval gye­rekkocsit tolunk. Dé mór nem so­káig. Kató lányunk 15 hónapos ós már féléves kora óta úszkál. Nem fél a víztől. Prüszköl ugyan'egy ki­csit, ha elmerül, de nem fél... Rajcsányi-' bridzs Dunay: úszás és box Á hölgyvivókeret bemutatóján Raj- csányi Lászlóval és Dunay Pállal ta­lálkoztunk. Rajcsányi kardbajnokunk kedvesen siet válaszolni i — Hogyne sportolnék éft a víváson kívül is. Például, kérlek, tegnap egész este treníroztam. Ugyanis vacsorára. voltam híva és ott bridzseltünk... De reggel hétig.., Hát nem komoly sport ez? Utána epée Európa-hajnokunkat szed tűk elő. Ö már komolyan ós alaposan megrágja a szót, mielőtt válaszol: — Talán alig volt olyan sportág, ame­lyet hosszabb, rüvidebb ideig ne űztem volna. Ma is szenvedélyesen síelek, de úszom és bokszolok isi Fontosnak tar­tom a vívás mellett egyéb sportokat is. Nemcsak előkészítés sktempöfitjából, ha­nem egészségi okokból is jó, hu több- . Oldali testedzést űzünk. Csák Ibolya — kapcsol ■Az állami pénzjegynyomda tele­fonközpontjában találjuk meg Ká- dárné-Csák Ibolyát, aki e pillanat­ban is remek tornakészséggel végzi el .hivatalos sportját'. Ö ugyanis a központ. Civilben a hölgy-magasug­rás olimpiai bajnoknője, de itt ko­moly, megbízható, tisztviselő. Régebben tornáztam, — mondja, — a Nemzeti Tornaegylet mintacsa­patának tagja voltam 1930-tól 1933-ig, Azóta versenyszerűen csak az atléti­kát űzöm. Természetesen privát, szor­galomból tornászom, tenniszezem és úszom is. Vargha llus Masaryk si-érme Vargha llus, a vívóolimpiai csa­patunk kitűnő tagja, most jött meg Kasairól, ahová régi klubjának meghívására utazott. — Panaszko­dik is; — Csuda izomlázam van. Tegnap vívni akartam, és felrobogtam San- telÜ maestrohoz. Nem ment seho­gyan sem. Ügyiátszlk, hogy megár­tott a kassai síelés. Még az öreg i® észrevette. Rám is ripakodott sajá­tos beszédmodorával: „Biztosán síelni maga ki sa szőni a. lan (kis haszontalan). Megint tani úgy, mint tavaly..." — A kedves maestro tígylátszik arra emlékezett, amikor a tavalyi osztrák bajnokság előtt éppen síelés miatt kaptam alapos fejmosást. Meg is kérdezte akkor: „Nas, ogy akarja azahqsni zseb osztrák bajnokság, á megy csinálni őzt á si...“ — A maestro kedvezőtlenül jósolt ugyan, de ennek ellenére is sorra vertem az osztrák hölgyeket, sőt ma­gát Ellen Preist, a vi Ingkrekket is. A bajnokságot haza is hoztam.-- Tehát, amint látják, még síelek is á víváson kívül. — Néhány évvel ezelőtt, még szlövenszkói vivónőkoromban elin­dultam életem első és azt hiszem, utolsó síversenyén. A minden évben megrendezett tátrai 9 kilométeres női síversenyről van szó. Akkor még alig néhány hónapja űztem ezt a sportot. Behunytam szemem és hallgatva a rábeszélésekre, elindul­tam, Amikor a célnál gratuláltak győzelmemhez, azt hittem, hogy be akarnak csapni. Csak amikor a győztesnek kijáró Masaryk-érniet megkaptam, akkor veregettem meg sajátkezüleg a vállnmat. * Eddig- a jelen krekkjeivel be­szélgettünk. Karácsonyi cikkünk bú­csúztatójául megszólaltatjuk a jövőt is- Kiről lehetne másról Szó, mint Székely-Körmöczy Zsuzsáról, erről ti 12 éves hölgyről, aki azonkívül, hogy az Erzsébet nőiskola harmadik osztályának jeles növendéke, még csodásán tenniszczik, remény teljesen vív ás mint autentikus fortééból tudjuk — dr. Dieiz Károly, a fut­hat lszöveteég kapitánya a kereszt­apja — kitűnőén fdrbálfo'ztk is. — Tenniszezni szeretek a legjob­ban — mondotta a jövő tenniszhaj- nóknője — de szivrten vívok és ittég .szívesebben futballozom. Keresztapa kivisz a pályára, akkor mindjárt a kapuba állok és... tessék esak meg­kérdezni tőle... * Körsétánk Véget él‘t Kellemes ün­nepeket, boldog karácsonyt és új­évét, sók-sok magyar sport-diadalt, a jövő esztendőre is mindannytwik­nak! Bíró György Karácsonyi körséta a „nagyágyúk'' között

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék