8 Órai Ujság, 1937. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

____• ✓./ 1 •_ ® Ara & FILLÉR ---------------------------­XX­­­I­1. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A­L­A­PÍT­O­T­T­A : N­A­D­A­N­Y­I EMIL ELeFensz­RMAIUK' FŐSZERKESZTŐ: BUDAPEST, 1937 JANUÁR 1 SZERKESZTŐSÉG «■»«».•• *1-153-6® _ KIADÓHIVATAL ..........................*1-372-3# BETHLEN ANDRÁS PÉNTEK UTAZÁSI IRODA.......................... 1-289-81 # Ei nkcn HIJUKRJ BETHLEN ISTVÁN válaszol a revizióellenes német támadásokra Nyilatkoszik a 8 a romániai magyar a­llarányi-k­ormányról és a rceress­­tény is haladó Izonszerv polititka feladatairól Gróf Bethlen István szives volt fo­gadni a 8 Órai Újság munkatársát és válaszolt az újév alkalmából hozzáintézett kü­l- és belpolitikai kér­déseinkre. Elsősorban azt kérdeztük, hogy milyennek látja ez időszerint Ma­gyarország külpolitikai helyzetét. Ezzel kapcsolatban utaltunk leg­utóbb megjelent, nagy feltűnést keltő cikkére, amely a magyar közvéleményben olyan mély hatást keltve foglalkozott a romániai ma­gyar kisebbség üldözésével. — Magyarország külpolitikai­­ Helyzete, — kezdte meg nyilatko­zatát gróf Bethlen István, — hatá­rozottan jobb, mint ezelőtt egy évvel volt. De hogy még mindig nem kielé­gítő, annak bizonyítéka, amint arra legutóbbi cikkemben is rámutat­tam, lefegyverzettségünk mai fenn­állása és az a körülmény, hogy kisebbségeinkkel szemben az utódállamokban a helyzet tá­volról sem kielégítő­ indulat mellett elintézhető. s fogásom szerint elsősorban a nagy- Ha azonban ez nem sikerülne, fel-­­hatalmakhoz kell fordulnunk Közvetlen tárgyalásokat!­ ­ Éppen ezért szükségesnek tar­tom, hogy az utódállamok közül azokkal, nevezetesen Romániával, ahol az utolsó években nagyon szomorú tapasztalatokat tehettünk ebből a szempontból, közvetlen tárgyalások induljanak meg. Szük­ségesnek tartom a közvetlen tár­gyalásokat, hogy ezen az úton a ro­mán kormányt rábírjuk a kisebb­ségi szerződésekben vállalt kötele­zettségeinek komoly tiszteletben tartására. Azért kell ezt tennünk, mert nem szabad azt a látszatot kel­tenünk, mintha minden áron európai üggyé akarnánk tenni olyan kérdést, mely közvetlenül ké­t állam között is bizonyos jó­ A nagyhatalmak kötelessége . Amikor Párisban a trianoni békeszerződés tárgyaltatott, velünk szemben az utódállamok olyan te­rületi követeléseket igyekeztek ke­resztülvinni, amelyek még a nagy­hatalmaknál is bizonyos kételyeket támasztottak. Hogy ezek a wilsoni elvekkel nincsenek-e ellentétben,­­azt most már kimerítően tudjuk abból az irodalomból, amely a béketárgyalások menetét ismer-­ tette az utolsó években. Éppen ezekkel a túlzott követelésekkel szemben egyik oldalon Anglia volt az, amely a kisebbségek nemzeti érdekeinek szerződés útján való biztosítását tartotta szükségesnek­­ és vitte keresztül, másfelől az­­ Egyesült Államokat képviselő Wil­­son elnök követelte a népszövetségi paktum 19. §-ának beiktatását, amelyben későbbi területi revíziók lehetőségének tartotta nyitva az utat. A szomszédos államok túlzott követelései csak ez úton érvénye­sülhettek, ezzel szemben azonban m­a a­­ kisebbségi szerződés papír­­ronggyá vált és a népszövetségi paktum 19. szakaszának érvényesí­tését casus belli-nek deklarálják szomszédaink. Látható tehát ebből, hogy még a békeszerződés akkori in­tencióit is k­­ .­i sarkaiból az utolsó húsz esztendő.

Next