8 Órai Ujság, 1937. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
____• ✓./ 1 •_ ® Ara & FILLÉR ---------------------------XXI1. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ALAPÍTOTTA : NADANYI EMIL ELeFenszRMAIUK' FŐSZERKESZTŐ: BUDAPEST, 1937 JANUÁR 1 SZERKESZTŐSÉG «■»«».•• *1-153-6® _ KIADÓHIVATAL ..........................*1-372-3# BETHLEN ANDRÁS PÉNTEK UTAZÁSI IRODA.......................... 1-289-81 # Ei nkcn HIJUKRJ BETHLEN ISTVÁN válaszol a revizióellenes német támadásokra Nyilatkoszik a 8 a romániai magyar allarányi-kormányról és a rceresstény is haladó Izonszerv polititka feladatairól Gróf Bethlen István szives volt fogadni a 8 Órai Újság munkatársát és válaszolt az újév alkalmából hozzáintézett kül- és belpolitikai kérdéseinkre. Elsősorban azt kérdeztük, hogy milyennek látja ez időszerint Magyarország külpolitikai helyzetét. Ezzel kapcsolatban utaltunk legutóbb megjelent, nagy feltűnést keltő cikkére, amely a magyar közvéleményben olyan mély hatást keltve foglalkozott a romániai magyar kisebbség üldözésével. — Magyarország külpolitikai Helyzete, — kezdte meg nyilatkozatát gróf Bethlen István, — határozottan jobb, mint ezelőtt egy évvel volt. De hogy még mindig nem kielégítő, annak bizonyítéka, amint arra legutóbbi cikkemben is rámutattam, lefegyverzettségünk mai fennállása és az a körülmény, hogy kisebbségeinkkel szemben az utódállamokban a helyzet távolról sem kielégítő indulat mellett elintézhető. s fogásom szerint elsősorban a nagy- Ha azonban ez nem sikerülne, fel-hatalmakhoz kell fordulnunk Közvetlen tárgyalásokat! Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy az utódállamok közül azokkal, nevezetesen Romániával, ahol az utolsó években nagyon szomorú tapasztalatokat tehettünk ebből a szempontból, közvetlen tárgyalások induljanak meg. Szükségesnek tartom a közvetlen tárgyalásokat, hogy ezen az úton a román kormányt rábírjuk a kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek komoly tiszteletben tartására. Azért kell ezt tennünk, mert nem szabad azt a látszatot keltenünk, mintha minden áron európai üggyé akarnánk tenni olyan kérdést, mely közvetlenül két állam között is bizonyos jó A nagyhatalmak kötelessége . Amikor Párisban a trianoni békeszerződés tárgyaltatott, velünk szemben az utódállamok olyan területi követeléseket igyekeztek keresztülvinni, amelyek még a nagyhatalmaknál is bizonyos kételyeket támasztottak. Hogy ezek a wilsoni elvekkel nincsenek-e ellentétben,azt most már kimerítően tudjuk abból az irodalomból, amely a béketárgyalások menetét ismer- tette az utolsó években. Éppen ezekkel a túlzott követelésekkel szemben egyik oldalon Anglia volt az, amely a kisebbségek nemzeti érdekeinek szerződés útján való biztosítását tartotta szükségesnek és vitte keresztül, másfelől az Egyesült Államokat képviselő Wilson elnök követelte a népszövetségi paktum 19. §-ának beiktatását, amelyben későbbi területi revíziók lehetőségének tartotta nyitva az utat. A szomszédos államok túlzott követelései csak ez úton érvényesülhettek, ezzel szemben azonban ma a kisebbségi szerződés papírronggyá vált és a népszövetségi paktum 19. szakaszának érvényesítését casus belli-nek deklarálják szomszédaink. Látható tehát ebből, hogy még a békeszerződés akkori intencióit is k .i sarkaiból az utolsó húsz esztendő.