8 Órai Ujság, 1937. július (23. évfolyam, 147-172. szám)

1937-07-02 / 147. szám

1937 JÚLIUS 2. PÉNTEK DB májsIG A mai Ankersch közepes kritikai felkészültségű embe­rzekfü Gyula, a nagy magyar tör­ténetíró a Magyar Szemle legújabb számában a tudós széles látókörével és szigorú módszereivel tesz szóvá egy jelenséget, amely évek óta meg­hitt beszélgetések állandó tárgya, a magyar társadalom egyik legtöbbet hánytorgatott nyílt titka. Ezt a je­lenséget Szekfü a német származású m­agyar középosztály disszimil­áció­­jának nevezi. A magyar középosz­tály német származású tagjai, akik érzésben, ízlésben, gondolkodásban már teljesen magyarrá váltak, Szekfü szerint újabban mind sűrűb­ben térnek vissza német eredetük­höz, mind határozottabban kezdik magukat a német szellemi és ha­talmi törekvések magyarországi képviselőinek érezni; a magyar úri eszmény, amely a múlt század má­sodik felében szinte túlságos gyor­­sasággal bűvölte meg őket, a ma­gyarságban való akadálytalan érvé­nyesülés vonzóereje elégtelennek bi­zonyulnak az új faji mítosz tömeg­varázsával szemben. Valamikor ma­­gasabbrendű, csábítóbb, emberhez méltóbb állapotnak látszott magyar­nak lenni, mint magyarországi né­metnek, ma azonban a helyzet meg­fordult: a hitleri Németország a kol­lektív önérzetnek oly kiapadhatat­lan forrásává vált, hogy a fino­mabb és választékosabb magyar tör­ténelmi eszmény csak igen nehezen küzdhet meg vele. A kérdés bonyol­v­ányos. A­­ma divatos német ideológia híveivé válnánk mi is, ha elhinnék, hogy ezekben a német származású magya­rokban megszólalt „a vér szava“. Ezt még akkor sem hisszük el, ha ők maguk állítják. A vér néma, jobban mondva azt mondja, amire érdek, divat és tömegszenvedély tanítja. Bizonyos azonban, hogy a fajiság elve magyarokra, németekre, szlá­­vokra és zsidókra alkalmazva, egy­formán azt a veszedelmes dolgot szolgálja, amelyet Szekfű disszimilá­­ciónak nevez és amely a magyar középosztály homogénnek és időálló­nak bizonyult vegyületét alkotó ele­meire bontja fel. Az évszázadok ki­­békítő és kiegyenlítő munkáját, az éghajlat és a történelem egységesítő művét veszély fenyegeti. A faji el­mélet tudományos jogosultsága vi­tatható, az azonban nem vitás, hogy feldúlja a társadalom békéjét. Ez a béke megbomlik abban a pillanat­ban, amint a magyar középosztály harmonikus épülete egymással ve­télkedő és egymás ellen acsarkodó fajok küzdőterévé alakul át. Ezért feltétlenül gyöngéden és ta­pintatosan kell kezelnünk a német eredetű magyarok egy részének bizo­nyára pillanatnyi változását, annál is inkább, mert rengeteg enyhítő körülményük van erre a változásra, sőt nagyrészük valószínűleg nem is érzi változásnak. A magyarság és németség szellemi határvonalai újab­ban nagyon elmosódtak; a magát szélsőnacionalistának valló magyar sajtó valósággal felolvad a németség ünneplésében és bálványozásában. Bizonyos indulatok, amelyek a néme­tekre jellemzők, nálunk nemzeti szí­nekben mutatkoznak. Ilyenformán rek számára könnyen előállhat az a félreértés, hogy magyarság és né­metség rokon dolgok, sőt a kettő talán egy és ugyanaz. A német szár­mazású magyar, miközben Wotan­­nak áldoz, egyúttal szilaj magyar hazafinak érezheti magát, abban a félhomályos, tudatossá nem vált hit­ben, hogy magyarnak lenni afféle közbeneső állomás a németség felé. Ez ellen nem gyűlölettel és nem másféle fajiság emlegetésével kell védekezni, hanem, mint Szekfű mondja, a magyar történelmi mű­veltség és öntudat fejlesztésével. Mi nem vagyunk németek; nem azért, mert más fajhoz tartozunk, hiszen a magyarság elég számottevő része né­met eredetű. Hanem azért nem va­gyunk németek, mert részesei va­gyunk egy, a némettől gyökeresen különböző történelmi gondolatnak, nemzeti öntudatnak. Magyarok va­gyunk állami létünk egész történe­tében és szerkezetében, földrajzi helyzetünkben, küldetésünkben, a számtalan nem német eredetű mű­veltségrétegben, amely úgy borítja be a magyar ízlést mint az öreg, fát az évgyűrűk, magyarok vagyunk Szent Istvánban, Hollós Mátyásban és Széchenyi Istvánban. Magyarok vagyunk a szabadság és az egyéni­ség tiszteletében, amelyért vérünket ontottuk. Magyarok vagyunk a ma­gyarság kifejezhetetlen élményében és abban a féltékenységtől mént, nyugodt, biztos tudatban, hogy ma­gyarnak lenni van olyan lelkesítő gondolat mint németnek lenni. Csongor Már 8 százalékkal esett a frank Drágasági hullám önti el Franciaországot — Inog a Chautemps-k­ormány Paris, július 1. (Magyar Távirati Iroda) A kormány első pénzügyi rendele­tei ma reggel lépnek életbe. A frank aranytartalmát szabályozó rendelet alapján a frank mától kezdve a fontster­linghez hasonlóan im adózó ár­folyamú pénznemmé alakul át. Az októberben létrejött hármas pénz­ügyi megállapodás alapján a va­lutakiegyenlítő alap továbbfolytatja működését és feladata az lesz, hogy a frank árfolyamingadozását bizo­nyos egyensúlyi pont körül szűk ke­retek közé szorítsa. A Matin utal arra, hogy a valuta­kiegyenlítő alap arany- és valuta­készlete kimerült ugyan, de még mindig kellő mennyiségű frankkal rendelkezik. Szakértők nézete szerint­­ az új frankot az üzérkedés roha­mai ellen törvénnyel kell megvé­delmezni, mert az üzérkedők bi­zonytalan talajon működnek majd. A lap értesülése szerint szerdán Páris, London és Washington között élénk eszmecserék folytak és biztosra vehető, hogy a három nagyhatalom pénzügyi téren továbbra is együtt­működik. Az Echo de Paris jelentése szerint a kormány kebelében ellentétek merültek fel a kincstári díjak, vasúti és postai •­íjszabások­­ ,kielése­k, az adóterhek fokozása ügyében. Egyes miniszte­­rek­ lemondásig gondolnak. A szocialista miniszterek nem akarják beismerni politikai kí­sérletük csődjét. A valóság az, hogy a szocialista párt szívesen menne át ellenzékbe, meg akarja torpedózni Bonner pénzügyi tervét és nem hajlandó csatlakozni a fogyasztást sújtó adóemelésekhez. Ennek a körülménynek tudható be, hogy a kormány szerdán nem dön­tött a kincstári díjszabások és az adóemelés ügyében. Chautemps bí­zik benne, hogy sikerül elsimítani az ellentétet. A kormány ma újabb ér­tekezletre ül össze: tíz köbméterjét 1,50 frankról 2 frankra emelte. Tizenötmi­lliárdos jegybankkölcsön Páris, július X. ,­ JA 8 Órás Tissng távirati tudósutd. A francia hivatalos lap csütörtök vé­gén száma három nagyfontosságú ren­deletet közöl, amelyeket a Chautempt kormány részben már a számára adó rendkívüli pénzügyi felhatalmazási tör­vény alapján bocsátott ki. Az első rendelet tulajdonképen egy megállapodás Bonnet pénzügyminiszter és a francia jegybank főkormányzója között, amelynek értelmében a jegybank kötelezi magát arra, hogy a pénzügyminiszter kéré­sére 15 milliárd frankot bocsát az államkincstár rendelkezésére. A második rendelet a tőzsdék újbóli megnyitására vonatkozik. A rendelet fel­függeszti a június 29-én hozott rende­letet a tőzsdék bezáratásáról és úgy in­tézkedik, hogy ma, július 1-én a francia tőzsdék újból megnyíljanak. A harmadik rendelet hatályon kívül helyezi az aranyra és külföldi fizetési eszközökre szóló esedékességek mora­tóriumát. Ez a rendelet ma lépett ha­tályba. A kormány ma újabb miniszter­­tanácsra ül össze, amelynek napirendjén csaknem kizáró­lag a pénzügyi válsággal kapcsolatos intézkedések megtétele áll A frankesés Newyork, július 1. (A L­orai Újság távirati tudósítása) A Wallstreet köreiben nagy érdek­lődéssel várják, hogyan alakul a francia frank további árfolyama. A devizapiacon szerdán a legnagyobb bizonytalanság uralkodott a francia frank áralakulása terén, míg végül azután Párisból beérkeztek az első hírek a francia kormány rendeletei­ről, amelyek értelmében a francia frank letért az aranyalapról. A fran­cia frankról szóló üzletkötésekben nagy árhullámzás indult meg, s vé­gül a jegyzés 4,14 dollárban állapo­dott meg. Ez az árfolyam azt jelenti, hogy a newyorki devizapiac közel 8%-os frank-leértékelést hajtott végre. Amíg a frank a valutakiegyenlítő­alapok segítségével árszintjét tartani tudta, a jegyzés 4,45 dollár volt. Páris, július 1. (Inf.) A koradélelőtti órákban a párisi bankközi forgalomban a kö­vetkező valutaárfolyamok alakultak ki: angol font 119 frank (hétfőn, a tőzsdék bezárását megelőző napon a hivatalos jegyzés 110.55 frank volt), a dollárt 21.15 frank árfolyamon kö­tötték, míg hétfőn 22.41 frank volt, a svájci frank árfolyama 552 frank körül alakult ki 100 svájci frankért, a hétfői jegyzés 513,75 frank volt. Ez közel nyolcszázalékos olcsóbbodást jelent. Páris, július 1. A legfelsőbb vasúti tanács elhatá­rozta a személyszállítási díjszabás mintegy húsz százalékkal való eme­­létést. (MTI.) Páris, július 1. (A 8 Órai Újság tudósítása) A francia frank árszintjének visszaesése elkerülhetetlenül újabb drágulási hullámra vezet. A drágí­tásban most a vasút jár elől. A legfőbb vasútigazgatóság szerda este hozott határozatában vala­mennyi vasútvonalon öt centimetal drágította a személyszállítás kilo­méter-tarifáját. Az igazgatóság egyben jelezte, hogy a legközelebbi napokban megjelenik a teheráruk vasúti díjszabásának felemelésére vonatkozó határozat. Megdrágult a vízdíj is. A szajna­­megyei vízművek igazgatósága a 3 is, eisii m­i­a Tsrisn ii !

Next