8 Órai Ujság, 1937. szeptember (23. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

1939. SZEPTEMBER 1. SZERDA átaiuisaS Nincs többé paprikánk! A Der Volksdeutsche című német lap egyik legutóbbi számában tanul­ságos nyelvszeti és politikai fejtege­­tés jelent meg, amely bennünket közvetlen közelről érdekel. Kezdjük a nyelvészettel. A német lap szerint a magyar nyelv nem ismer különbsé­get magyar és magyarországi (ungar­­landisch und magyarírók) között. Ez a fogalm­ árnyalatokban rendkívül szegény nyelv példátlan erőszakos­sággal mindent magyarnak nevez, ami a magyar állam területén ta­lálható. Ennek a visszaélésnek egy­szerű m i­lyenkorra véget kell vetni. A Magya­országon élő német néptárs nem mayar, hanem magyarországi német; a Magyarországon termelt paprika nem „magyar", hanem ma­­gyarorsági paprika, kivéve azt az esetet, melyet a német lap kegyesen megengd, ha a kérdéses paprikát bebizok­íthatóan magyar fajú egyén termeli. Ebben az esetben a magyar­­ország paprikát szabad "magyar paprik­nak" nevezni. Ellenben, ha a paprikát Magyarország területén né­met gyén termelte, akkor azt helye­sen émet paprikának kell nevezni. Eddi a Volksdeutsche. Mi erre szelíden és csendesen azt­ válszoljuk, nem igaz, hogy a ma­­gya nyelv fogalmi árnyalatokban ilye bámulatosan szegény. A ma­­gyar nyelv határozottan, félre nem érthető módon különbséget tesz „ma­­gyar és „magyarországi“ között. Más szóval jelöli a „magyar“ hazát és a „magyarországi“ kommunista mogalmat; különbséget tesz a „ma­­gyr“ nemzet és a „magyarországi" nemzetiségi agitáció között. Ami a magyar, illetve magyarországi, il­letve német paprikát illeti, a német lap érvelésében van bizonyos logika, bér gyakorlati megvalósítása esetle­ges nehézségekbe kerülhet; a papri­­kát tudvalévően összegyűjtik a kü­lönböző gazdaságokból, feldolgozzák, megőrlik és mázsaszámra, vagy kiló­­zámra árusítják. Nem tartozik a­egkönnyebb feladatok közé ebből az egynemű, piros porból kiválasztani a magyar, illetve német­ termékeket, ez összehasonlíthatatlanul nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a papri­ka termelése és feldolgozása, őszintén megváltjuk, e pilanatban sejtelmünk sínes róla, hogy ez mi módon lehet­séges, vagy lehetséges-e egyáltalán. De még ha a németek közismert ta­lálékonyságukkal megtalálják is a megoldást, valószínű, hogy ez tete­mesen megdrágítaná a paprika árát. No, de Isten neki, elfogadjuk, hogy a Magyarországon termelt paprika egy része magyar, más része német paprika. Viszonzásul azonban ra­gaszkodunk hozzá, hogy a németek ugyanilyen ridegen és pedánsan szá­mon tartsák a Németországban talál­ható idegenfajú árucikkeket. Ragasz­kodunk hozzá, hogy a német huszár­­ságot magyarrá nyilvánítsák, mert ez a fegyvernem magyar eredetű. Követeljük, hogy a Kutscher, Kutsche foglalkozási ág illetve iparcikk né­­metországi magyar foglalkozási ág­nak és iparcikknek nyilváníttasson, mert nevüket Kacs magyar községtől csa­pták, ahol az első ilyen járműve­ket készítették. Erélyesen követel­jük, hogy szüntessék meg azt a visz­­szaélést, amely szerint Albrecht Dü­rer, a német renaissance nagy mű­vésze úgy szerepel, mint német mű­vész. Dürer apja Ajtós magyar köz­ségből vándorolt Németországba, he­lyesen tehát csak németországi ma­gyar művésznek szabad nevezni. Ugyancsak követeljük, hogy nyilvá­nítsák németországi magyar írónak E. T. A. Hoffmannt és Frank Wede­­kindet, mert az előbbinek az apja, az utóbbinak a nagyapja magyar­­ember ..volt. Továbbá, ha már benne vagyunk, követeljük, hogy ezt az elvet ne csak a magyarok, hanem minden idegen fajra alkalmazzák. Nevezzék német­­országi franciáknak a francia szár­mazású német írók, festők, tudósok és politikusok százait és szigorúan nyilvánítsák franciáknak azokat a francia származású törzstiszteket, vezérkari tiszteket és tábornokokat, akiknek családjai a nantesi ediktum visszavonása után került Németor­szágba és akik a világháborúban a német fronton harcoltak. Tekintve, hogy igen jól harcoltak és igen so­kan voltak, — egyedül tábornok volt közülük vagy háromszáz, — mondják ki határozatilag, hogy a világháború­ban nem a németek harcoltak a fran­ciák, hanem a németországi franciák a franciaországi franciák ellen, íme, a paprika-logika!... Csongor A Duce köszönete a santanderi olasz önkénteseknek A Fekete Lángok, Littorio és Fekete Nyilak hadosztályok hőstettei I­„Az olasz-spanyol fegyverbarátság a végső győzelem biztosítéka“ Hivatalos veszteséglista: 341 halott, 1676 sebesült Róma, aug. 31. ( A 8 Órai Újság tudósítása) Az olasz sajtó lelkesült cikkek­ben foglalkozik Santander elfogla­lásával. „Ez volt a kantábriai marxisták frontjának szudáni ve­resége" — írják s a Tribuna vezér­cikkben fejti ki, hogy tipikusan olasz győzelemről van itt szó, mert a diadalmas Littorio és Fekete Lángok hadosztályok kizárólag olaszokból állnak, a Fekete Nyi­lak (Frecce Nere) divízióban pedig túlnyomórészben olasz önkéntesek harcolnak. a Popolo d’Italia szerint a fekete­­inges harcosok megbosszulták Gua­­dalajaránál elesett bajtársaikat. A Corriere della Sera azt írja, hogy olasz és fasiszta volt ez a győzelem, „a santanderi vörös katasztrófa A Stampa úgy véli, hogy a vasérc-tartományok után most már rövidesen a szén-tar­tományok is Franco kezére jut­nak. A Spanyolországban küzdő olasz légionáriusok főparancsnoka táv­iratot intézett Mussolinihoz és je­lentette: „minden légionárius büsz­ke arra, hogy megbízatását tökéle­tesen teljesítetteA Duce válasz­­sürgönyében azt írta, hogy az olasz önkéntesek hőstetteit az egész vi­lág elismeri. „Tábornokok, osztagparancsno­kok, tisztek és katonák, — így szól a Duce távirata, — mind­­annyiotoknak lelkes szerencse­­kívánataimat küldöm. Itália büszke arra, hogy spanyol föl­dön harcolt." A santanderi­ diadalt kivívó olasz légionáriusok Bastico, Perti, Ro­­atta, Frussi, Piozzoni, Bergonzoli, Francisci, Biscaccianti és Velardi tábornokok parancsnoksága alatt állnak. A feketeinges hadosztályok vezérkari főnöke Terrtzzi tábornok. Franco tábornok, a nemzeti Spa­nyolország vezére, csodálatát fe­jezte ki a Ducehez intézett sürgö­nyében az olasz csapatok vitézsége és ügyessége feletti Mussolini erre a táviratra is válaszolt s hang­súlyozta, hogy­­ az olasz—spanyol fegyverbarát­ság a végső győzelem biztosí­téka s hogy az egyetemes emberi civili­zációt fenyegető vörös veszedelmet együttesen fogják elűzni a Föld­közi-tenger partjáról. A Stefani-ügynökség jelentése szerint augusztus 14—23. között a spa­nyol északi fronton 16 tisztet és 325 közlegényt vesztettek az olaszok. A sebesültek száma: 60 tiszt és 1616 legénységi állo­mányú. A hivatalos veszteséglistával kap­csolatban a „Secolo-Sera“ azt írja, hogy Itália nem keres semmit Spa­nyolországban minden áldozata da­cára sem, csak N­yugateurópát akarja megóvni a kommunista fer­tőzéstől. Jteufgrifsank­-Socage — Bilbaoban San Sebastian, aug. 31. (A 8 Órai Újság tudósítása) Bilbao községtanácsa elhatározta, hogy egyik főutcáját Németország­ról nevezi el német nyelvű utcatáb­lákkal. JDeutschland Strasse“ lesz az új utcanév. Két másik utcát Dá­liáról és Portugáliáról neveznek el. Csontvázzal loptak London, aug. 31. (A 8 Órai Újság távirati tudósítása) Hertf­ordshireban betörők jártak egy kórházban. Orvosi műszerek, platinapesszek és gyógyszerek he­lyett mást, egy emberi csontvázat vittek el. Értékes holmikat érintet­lenül hagytak, de a csontváz ked­véért feltörtek vagy féltucat la­katot. 3 Készségesen bemutatja: Ms.y. wr. is­q^v. Telefonok

Next