8 Órai Ujság, 1938. január (24. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 következik-e be, vagy csak fokozatosan egy-két választás után, az attól függ, hogy milyen lesz a közhangulat az első választásnál. Ha sikerül a kormánynak arra az időre nyugodt közhan­gulatot biztosítani úgy­­politikai, mint gazda­sági és szociális téren, akkor az említett hatás az első választásnál még csak csekélyebb mér­tékben fog jelentkezni, annyival inkább, mi­ntán az első választáskor azok a faktorok, ame­lyek a jobb- és baloldali szélsőségek irányában és javára törekszenek az eredményt befolyá­solni, az új választási metódusokat, az új tech­nikáját a választásnak elsősében próbálván ki, arra még nem lesznek színeúgy beszervezve, sem begyakorolva, mint egy későbbi időpont­ban. De azért már ennél a választásnál is rend­kívül sok fog függni a tömegek akkori pilla­natnyi közhangulatától, hiszen tudjuk, hogy népünk hangulatokra milyen nagy mértékben reagál. CRsmis&Si 1938 JANUÁR 1. SZOMBAT Védőgátak az árvíz ,ellen Melyek volnának a törvényhozás gyors és káros mértékű radikalizálódásának ellenszerei a) magában a reformtörvényben, b) sürgősen végrehajtandó gazdasági és szociális intézke­dések tekintetében. Ez a mérséklő és kiegyen­lítő hatás várható-e bizonyos mértékben az új felsőházi törvénytől, továbbá a lajstromos megyei képviselőválasztásoktól? — Karácsonykor közzétett cikkemben rá­mutattam, — válaszolt gróf Bethlen István, —­­hogy az említett súlyos következmények ko­moly ellenszere főleg az volna, ha gondoskodás történne arról, hogy a politikailag egyáltalán teljesen isko­lázatlan és a gazdasági életben a kon­szolidáltabb helyzetet nélkülöző rétegek ne juthassanak be abszolút többséggel a választók tömegeibe, mert ezek a rétegek azok, amelyek a felelőtlen demagógiának ma még kész prédát, semmiféle politikai szervezettséggel nem bírnak, jött-­ mint agitátorok által könnyen felizgathatok és minden tetszetős, de lényegileg az emberi természet alacsony ösztöneire apelláló célkitű­zésnek hű csatlósaivá szegődhetitek. — Kimutattam arra is, hogy ez a cél akár­­a pluralitás valamely módszerével, akár úgy, hogy ezek a rétegek egyelőre és átmenetileg közvetett választójoggal ruháztassanak fel, el­érhetők.­­ Kétségtelennek tartom, hogy enyhítheti a helyzetet, ha megfelelő gazdasági és szociá­lis intézkedésekkel a kormány arra törekszik, hogy a proletártömegek, különösen a mezőgaz­dasági munkásság sanyarú helyzetét javítsa. Ennek a törekvésnek, sajnos, korlátokat állít azonban az ország gyenge pénzügyi helyzete, amelyet ezért felborítani nem szabad. De tisz­tában kell lennünk azzal is, hogy nincs az a szociális reform, vagy az a gazdasági segítség, amelyre a demagógia rögtön reá ne licitálna, úgy, hogy ez önmagában még nem oldja meg a kérdést, annyival kevésbbé, mert hiszen a mai világgazdasági helyzetben nem állanak a kormánynak rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel a mezőgazdasági munkásság hely­zetét egy varázsütésre teljesen kielégítővé tenni képes lenne. Szociális és gazdasági intézkedé­sek kelthetnek pillanatnyilag kedvezőbb han­gulatokat, — és ez is már nagy nyereségnek volna tekinthető, — de ez egyáltalán nem teszi feleslegessé, hogy magába, a választójogi reformba épít­tessenek be olyan védőgátak, amelyek a fenyegető árvizet a folyó medrében megtartják és lefolyását abban bizto­sítják.­­ A lajstromos szavazás bevezetésétől nem a fent említett veszélyek ellen várok védelmet, hanem csakis abban a tekintetben látok benne előnyt, hogy a szervezett pártok ez után a pártjukbbo® tartozó jobb jelölteket kandidál­­hatják és neon lesznek kénytelenek az ország szem­pontjaiból kevésbbé értékes jelöltekkel felvenni a vidéken a harcot, csak azért, mert ezek a korteskedés terén nagyobb tökélyre vitték, mint amazok.­­ A felsőház egyenjogúsítása kívánatos volt, de a történelem azt bizonyítja, hogy a fel­­sőházak állásfoglalása lehetett halasztó hatályú át nem gondolt reformokkal szemben, de nép­­mozgalmakkal szemben többé-kevésbbé tehetet­lenek voltak. Én nem hiszem, hogy nálunk más tapasztalatokra juthatnánk. Mikorra reméli excellenciád a választó­­jogi reform képviselőházi letárgyalását? — A tavasz folyamán. Választás: 1940-ben A reform törvényerőre emelkedése után úgy a politikai célszerűség, mint morális po­litikai okok nem teszik-e kívánatossá hogy a mostani Házat mielőbb feloszlassák és új képviselőház üljön össze? Egyesek szerint ugyanis erkölcsileg kifogásolható volna, hogy az a parlament, mely a reform megalkotásá­val elismerte annak a választójogi rendszer­nek a tarthatatlanságát, melynek alapján létrejött, esetleg további másfél-két évig még együtt maradjon. Politikailag nem kívá­natos kitenni az országot az ily hosszú ideig tartó választási készülődésnek és agitáció­­nak, miközben a parlament is alig lesz már kapható komoly munkára, mert hiszen a kép­viselőket is elsősorban a® elkövetkező válasz­tás fogja foglalkoztatni. A választásokra továbbra is kívánatos­nak tartja-e kegyelmes uram a polgári pár­tok összefogását? Melyik időpontban kellene Eddig tart gróf Bethlen István nyilatkozata. Termékeny szempontjai, komoly reálpolitikai megfontolásai és az ismeretlen lehetőségekkel — A Házat nem lehet a választójogi re­form elfogadása után azonnal feloszlatni. — Miután előrelátható, hogy a törvény magát, a választójogosultságot is új kritérium­­októl fogja függővé tenni, egészen új választólistákat kell majd összeállítani; ezeknek előkészítése, összeállítása, a fellebbe­zési idők bevárása, a közigazgatási bíróság döntése stb. legalább másfél évet vesz majd igénybe. De új kerületi beosztásra is szükség van; ez körültekintő előkészítést és megvita­tást igényel. Mindezen okoknál fogva alig hiszem, hogy a Házat a ciklus lejárta előtt, te­hát 1940 előtt fel lehetne oszlatni, annak létrejönnie és milyen formák közt kel­lene megnyilatkoznia? a i t jm by @ * - r l Elérkezett az idő... — Ma is azon a nézeten vagyok, hogy úgy a választójogi reform érdekében, de különösen az első választások nyugodt lefolytatása érdekében is szük­ség van a polgári pártok szoros összefogására. Ennek az előkészítésére és keresztülvitelére is időre van szükség. Azt hiszem azonban, hogy az idő elérkezett arra, hogy a kormányelnök úr az erre irányuló tár­gyalásokat megindítsa. Hogy ez milyen formában vihető keresztül: pártfúziók, koncentráció, vagy párt­­szövetség, esetleg koalíció, vagy egyszerű választási kartel útján, az nemcsak a kitűzött céltól, hanem attól függ első­sorban, hogy maguk a pártok mire kaphatók. Ezt csak a velük való tárgyalás tisztázhatná. Hiszem és bízom benne, hogy erre is sor kerül, szemben való tiszteletreméltó, hazafias aggodal­mai bizonyára nem fognak célt téveszteni így­­.

Next