8 Órai Ujság, 1938. április (24. évfolyam, 70-92. szám)

1938-04-02 / 70. szám

V *.'* _ - nW V i.'iV’ ‚*' »» . '■ é ‚:.• V. mg ÁPRILIS 2. SZOMBAT (WuxsSG A Légió hazatér... Bécsi beszámoló egy héttel a népszavazás előtt Bécs, ápr. 1. Négy esztendeje is elmúlt már, hogy először találkoztam az oszt­rák légióval. A Saar-vidékről jö­vet, Nürnberg egyik külvárosában akadt meg a szemem hatalmas ár­bocokon, amelyeken piros-fehér­­piros osztrák lobogók az akkor még szokatlan díszt viselték: a fekete horogkeresztet. A híres Faber ce­ruzagyáros egykori palotájából ala­kított S. A.-főhadiszállás mellett robogott el az autó, amikor az ér­dekes lobogók feltűntek s az árbo­cok tövében ott sorakoztak az oszt­rák légionáriusok katonás kőba­­nsakjai, 1934 január elején számoltam be­­a 8 Órai Újságban erről a találko­zásról. Az österreichische Legion jövőjét akkor még csak megmoso­lyogták európaszerte, „landesflüch­­tig“ szökevények, körözött pucs­­icsisták voltak a legionisták a bécsi rezsim szemében és sokáig tartott, amíg a „braune Pest“, a „barna pestis" gyűlölködő jelzője, — ame­lyet éppen, most emlegetett maró iróniával Göring tábornagy, — át­­­szelidült a „betont national“, a „hangsúlyozottan nemzeti" kifeje­zéssé a bécsi politikai szótár termi­nológiájában. Azóta a diadalmas horogkereszt jegyében ünnepel már Bécs, a régi piros-fehér-piros plusz horogkeresz­tes zászlók kiszorultak a külváro­sokba s április 10-re onnan is el fognak tűnni, hiszen a zászlógyá­­rak váltott munkáscsapatokkal gyártják éjjel-nappal az új lobogó­kat a patinás bécsi barokk paloták­­és modern kockaházak számára. A legionisták pedig, akik a steini fegyház zárkáit, a gyűjtőtáborok drótsövényeit kikerülve jutottak el német földre, a nemzeti szocializ­mus legkipróbáltabb harcosai let­tek. Kar­int­iai és stájer, török­ és salzburgi parasztlegények, gráci, bécsi és linzi diákok,­­ orvosok, mérnökök, jogászok, tisztviselők, kereskedők és iparosok szöktek át a Légióba, valamennyien olyanok, akik életet és egzisztenciát kockáz­tattak már meggyőződésükért. Ők voltak azok, akik óriási horogke­­reszteket csempésztek városháztor­nyok tetejére, magsfeszültségű ve­zetékekre, ők gyújtották az alpesi tartományok hegycsúcsain nyári estéken a házmagas horogkereszt­­máglyák tüzeit, ők vettek részt minden, demonstrációban, — mezíte­len felsőtesttel, amikor eltiltották a barna inget,­­ hosszú esztendő­kön át nem térhetek vissza szülő­földjükre, SA- és SS-alkulatokba, a nemzeti szocialista pártszervezet legkülönbözőbb tagozataiban szol­gáltak, de mindig együtt maradtak az osztrákok, mert várták a haza­térés napját. A márciusi fordulat után nem térhettek rögtön haza. Felettes pa­rancsnokságaik csak most adtak engedélyt a visszatérésre. Lutze SA-törzskari vezető szigorú és ha­tározott utasításokkal látta el a hazatérőket s kisebb csoportok, a freilassingi legionisták, már meg­érkeztek. Az első nagy, ünnepi fo­gadtatás holnap, szombaton lesz Bécsben, amikor a­­westfáliai tá­borból megjön 8000 motorizált le­­gionista. A még hátralevő tíz nép­­szavazási „Grosskampftag“ egyik legérdekesebb és leghatásosabb agitációs eszköze az osztrák legio­nisták hazatérése lesz. A bécsi 13 vértanú Nagyszabású elnökünnepségre ké­szülnek a bécsi tizenhárom nemzeti szocialista vértanú sírjánál is. A le­vert puccs áldozatai: Ernst Fiike, Friedrich Wumig, Josef Hackl, Lud­­wig Maitzen, Franz Edner, Otto Pla­­netta, Franz Holzweber, Hans Dö­ntes, Hans Leeb, Erich Wohlrab, Franz Saureis, Franz Unterberger, Rudolf Erlbacher haláluk után kü­lönböző megtiszteltetésben­ részesül­nek a győzelmes mozgalom részéről. Hír szerint nemcsak díszsírhelyet kaptak­, hanem vagy kollektív­e, vagy külön-külön utcákat neveznek el róluk. A felsorolt 13 vértanú azonban csak kis töredéke a nemzeti szocia­lista veszteséglistának, hiszen éppen Hitler kampány­nyitó, nagy beszéde nyomán most minduntalan felsorol­ják az elszenvedett veszteségeket: egyedül Bécsben 30 nemzeti szocia­listát akasztottak fel s 400 meggyil­kolt és 2500 agyonlőtt áldozatot tar­tanak nyilván a párt­lajstromok. Göring, a „vas­ember11 és a „doktor" A volt császárvárosban egyébként napról-napra újabb és újabb látvá­nyos események zajlanak le. Népsza­vazásról tulajdonképpen beszélni sem lehet a szónak eredeti értelmé­ben­, annyira kézenfekvő, hogy „Ja!‘‘ lesz a válasz a feltett kérdésre. Csak azt kell tárgyilagosan leszögezni, hogy szemmel láthatóan nyeri meg a tömegeket a hitleri gondolat: a bi­rodalomból érkező küldöttek szónok­latai nem pohárköszöntők, hanem tény­értékű bejelentései az ország­építésnek. Jellemző példa, hogy egy régi bécsi ismerős (ötvenéves fül­orvos az illető) kijelentette: „Eddig csak a Rathaus-torony tetején lát­tunk vasembert, most igazi, eleven, vasból teremtett embert ismertünk meg Göring személyében!“ A Göring-látogatás mély nyomo­kat hagyott hátra. A lapok felsorol­ták, hogy a marsall nem kevesebb, mint tizenegy fontos és igen-igen magas pozíciót tölt be és az utcai tömegek így reagáltak Göring be­szédére: „Der Hermann wird’s schon schaffen! A Hermann majd győzi ezt is!" Göring népszerűsége közvetlenül a Hitler iránt tanúsított rajongó lel­kesedés után­ következik. A harma­dik: Göbbels, a propagandaminisz­ ter, hivatalos cikkekben: éterim le­győzője", népszerűen: „dér Doktor* Gauleiter és a bécsi kedélyesség A nagy bécsi apparátus lelke azon­ban Bürckel Gauleiter, Hitler auszt­riai megbízottja, aki igen nagy si­kert aratott három legutóbbi rende­letével. Az elsőben véget vet a de­­nunciálásoknak: gégész sereg ember abban látja hivatását, hogy a régi rezsim embereit feljelentse s mint veszedelmes állam­ellenséget fogság­ba juttassa". Bürckel kijelentette, elérkezett az idő, hogy hagyják már békében a kis csip-csup volt Unter­­führereket. A másik rendelet­­az eddiginél valamivel gyorsabb tem­pót" ír elő. Nem alkarja -­ teszi hozzá — megzavarni a kedélyessé­get, amelyet megtanult becsülni, — a népszavazás után­ már jöhet megint a Werner Gmüt­lehkeit, de addig: tessék éjjel-nappal dolgozni! A harmadik rendelet a díszbanket­tek és ünnepi lakomák ellen emel vétót A nyomor és éhség oly nagy még egyes néprétegekben s ezeken a díszevészeteken legtöbbször éppen azok nem vehetnek részt akik a multiban áldozatokat hoztak, úgy­hogy az alája tartozó szervezeteket „felmenti" a banketteken való részt­­vételtől. Az árdrágítók ellen kevésbbé kedélyesebb a többi új rendelkezés hangja. Nagy megnyug­vást keltett a bécsi háziasszonyok körében például az a kimért és ke­mény rendelet amely a már­ka­valu­tára való áttéréssel kapcsolatban szigorúan megtilt minden árdrágí­tást, még a „felfelé kerekítés" for­májában is. „Árdrágítókkal szemben kíméletlenül eljárunk, minden ese­tet azonnal nekem kell jelenteni.“ Ezzel kapcsolatban birodalmi biztost is kap Ausztria „nemzetgazdasági károk megakadályozására és indo­kolatlan árdrágítások meg­gátlására". Hitler-párti legitimisták Érdekes bécsi jelenség a Hitler-párti legitimisták csoportja. Ez így értendő: a Császárhű Népmozgalom vezetője, Marti­­nides őrnagy bejelentette, hogy Habsburg Ottó 137 december 11-én elismerte az osztrák köztársaságot. A köztársaság azonban 1938 március 11-én megszűnt, úgyhogy ettől a naptól számítva minden császárhű osztrák fel van oldva mon­­archista fogadalmai alól, így tehát — ér véget a gondolatmenet, — a császárhű őrnagy április 10-én igen­ szavazatával mond köszönetet Hitlernek, aki polgár­ 3

Next