8 Órai Ujság, 1938. április (24. évfolyam, 70-92. szám)

1938-04-09 / 76. szám

XXIV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította :~N­a­dányi Emil 7­6. szám Mi van a 600 milliós vagyonadó-javaslatban émmimm­ás Reményi- Sebnél lett elmondta expozéját Hogyan született meg a zsidójavaslat Részletes tudósítás a Nép izgalmas üléséről —­­A 8 Órai Újság tudósítása — A Nép Esterházy­ utcai párthelyi­­ségében tegnap délután hat óra táj­ban még semmi sem mutatta, hogy mi készül. A képviselők lassan, szinte egyenként szivárogtak be a párt nagy tanácstermébe és érdeklő­déssel várták ugyan a beígért kor­mánytájékoztatást a költségvetésről és a beruházási javaslatról, még na­gyobb érdeklődéssel az úgynevezett zsidóbizottság szintén esedékes je­lentését, arról azonban, ami egy órá­val később valóban megtörtént és amiből igazán országra, sőt világra­szóló szenzáció keletkezett, alig né­­hányan tudtak és azok is mélyen hallgattak. Negyedhétkor izgalom futott át a szobákon, ahol még csoportokra oszolva beszélgettek a képviselők. Híre ment annak, hogy a zsidó származású képviselőket Tasnádi-Nagy András, a Nép el­nöke felszólította arra, hogy saját elhatározásukból lépjenek ki a pártból, mert gróf Károlyi Viktor olyan indít­ványt akart tenni, hogy ha ezek a képviselők önként ki nem lépnek, a párt zárja ki őket tagjai sorából. A következő négy képviselő nevét em­legették: Fellner Pál, Höllischer Ká­roly, Mándy Sándor és Létay Ernő. Ezek közül a képviselők közül még egyik sem volt a pártban, amikor újabb hír terjedt el, hogy a négy képviselőn kívül még 17 más képviselő eltanácsolásáról is szó lehet, olyanokról, akiknek családjában, leg­közelebbi rokonságában zsidók van­nak. A párt tagjai nem akarták el­hinni, hogy ez a felszólítás tényleg megtörtént, amikor megjelent az ér­tekezleten Létay Ernő. Nyomban kö­rülvették és Létay megerősítette a hírt, hogy tényleg bizalmas felszólítást ka­pott a kilépésre. Kijelentette azonban, hogy esze ágában sincs kilépni a Nép­ ből. Sem­mi okot nem lát fennforogni arra, hogy otthagyja azt a pártot, amely­nek, mint hivatalos jelölt vitte győ­zelemre programját kerületében. Reá nézve, mondotta képviselőtársainak Létay, ebben a kérdésben csak vá­lasztói és a Nép plénuma lehetnek az irányadó. Ha a párt plénuma ki­zárná őt, levonja, természetesen, a következményeket, de nem hiszi, hogy akadjon a pártban olyan több­ség, amely erre kapható volna. — Tessék azoknak, akik akarják, megtenni az indítványt, — mondotta, — én megvárom, én nem kullogok, nekem sem szégyelnivalóm, sem tit­­kolnivalóm nincs. Végigküzdöttem a világháborút, keresztény vagyok, de egyébként sem egyénileg, hanem po­litikailag fogom fel ezt az egész dol­got, főzési munkálatokat, a posta- és te­lefonhálózat jobb kiépítését és még sok más közhasznú beruházást fog­nak a rendelkezésre álló összegekből végrehajtani. A pénzügyminisztert nyugodtan hallgatták, de nagy­ izga­lom futott végig a széksorokon, ami­kor Darányi Kálmán miniszterelnök rövid beszédben bejelentette, hogy a zsidó­kérdés rendezésére vonatkozóan Mikecz Ödön igazságügyminiszter javaslatot tesz a pártinak. Hangos ,„halljuk, halljuk“ és rövid taps fo­gadta a miniszterelnök bejelentését. Egyórás késéssel bevonul a kormány Amíg ez a beszélgetés folyt, las­sanként teljes számban megérkeztek a képviselők és a főispánok és a most már izgalmas, várakozással teli levegőben a legkülönbözőbb kombinációk és hírek kaptak szárnyra, főleg amikor a kitűzött időre még a kormány egyetlen tagja sem jelent meg a pártban. Elmúlt félóra, háromnegyedóra, a kormány tagjai közül még mindig nem volt ott senki, míg végre majdnem egyórás késéssel, negyed nyolc után bevonult a kormány a nagytanács­­terembe, ahol taps, de a figyelők előtt feltűnően bizonytalan taps fogadta. A tapsot a jobboldali viharsarok kezdte, ők is fejezték be, a többiek kényszeredett udvarias­ságból tapsoltak, "nehogy feltűnjön hallgatag magatartásuk. Megkezdődött a pártértekezlet. Elő­ször Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter ismertette az egymil­liárdos kölcsön- és beruházási adó javaslatait. Hangoztatta, hogy a költségvetést a Házban fogja meg­indokolni és az értekezlet előtt nem akarja elmondani előre expozéját, hiszen negyvennyolc órán belül úgyis kimerítően tájékoztatást ad a Házban. Ami a beruházásokat illeti, kifejtette a pénzügyminiszter, hogy katonai beruházásokat, útépítést, ön- Ülve , állva Pillanatok alatt teljesen elnémul az egész terem és mindenki csendben várja Mikecz Ödön felszólalását. A pénzügyminiszter előzőleg az elnöki asztalnál ülve adta elő tájékoztatá­sát, Mikecz igazságügyminiszter azonban, hogy ezzel is­ kiemelje ja­vaslatának jelentőségét, állva adta meg a tájékoztatást. A zsidójavaslat Amikor az igazságügyminiszter javaslatának pontjait olvasta, fok­­ról-fom­a emelkedik az izgalom és viharos taps és helyeslések között számol be a zsidókérdés rendezésére vonatkozó javaslatának egyes intéz­kedéséről. A képviselők legnagyobb része helyesel, de vannak olyanok is, akik aggódva néznek körül, különö­sen akkor, amikor előterjesztés köz­ben egyes túlzó közbekiáltások hang­zanak el. — Ez kevés, többet akarunk! — kiáltották egyes szélsőjobb­­oldaliak, akiknek főleg az nem tetszett, hogy nem tekintik zsidónak azokat, akik 1919 augusztus 1-ig keresztelkedtek ki. Eredetileg, mint ahogy később kiderült, a 13-as bizottság 1867-ig akart visszamenni, később megeléged­­­tek 1879-el, azután elmentek 1914-ig és végül a kormány dön­tött az 1919-es terminus mellett. Ha ugyanis az első, második, vagy akár harmadik terminust fogadták volna el, akkor igen sok kellemetlen helyzet keletkezett volna. Az igazságügyminiszter nagy hév­vel terjesztette elő javaslatait és ügyet sem vetett a túlzó közbekiál­tásokra. Általában meg lehetett álla­pítani, hogy a képviselők legnagyobb része fellélegzéssel fogadta azt az intézkedést, hogy 80:20 százalékos aránynak megfelelő kiigazításokat öt év alatt, sőt bizonyos esetekben

Next