8 Órai Ujság, 1938. június (24. évfolyam, 118-140. szám)

1938-06-01 / 118. szám

XXIV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította: Nadányi Emil | 118. szám A­ színes ing köztisztviselő nem lehet tagja akár nyilván, akár titkosan működő politikai pártnak, mely „a párt­tagok részére olyan megkülönböz­tető öltözetet, vagy öltözködési mó­dot rendszeresít, amely egyenruha látszatát kelteni alkalmasEzt mondja ki a köztisztviselő rendelet végrehajtási utasítása, mely né­hány napja jelent meg. A világos és félreérthetetlen tilalom vég­képpen kifüstöl a közhivatalokból minden illegális politizálást és annak mindenfajta látható, sőt tün­tető jelvényét. Ezzel, remélhetőleg, megindul a gyógyulás más terüle­teken is, ahol ma még javában tom­bol egy veszélyes új betegség: a napjaink jellemző ruha-, ing-, nyak­kendő- és jelvénymániája. A ma­gyar ember mindig szívesen politi­zált, egy-egy választáskor büszkén ki is tűzte szeretve tisztelt kép­viselőjelöltjének tollát, jelvényét, de Soha eszébe nem jutott, hogy eféle jelvényt a munka hétköznap­jain is viseljen és lélekben, vagy külsőségekben elkülönüljön polgár­társaitól. Politizált, ha erre alkalom nyílt, de nem tette fel egész életét a politikára. Ma tíz- és tízezrek iparszerűen foglalkoznak politizá­lással, éjjel-nappal pártot szervez­nek és világnézetet hirdetnek s hogy még külön is demonstrálják iparukat, megkülönböztető jelvényt, inget, egyenruhát viselnek. A hiva­tásos agitátorokat engedelmesen kö­vetik a párttagok, ártatlan gyerme­kek és roskatag aggastyánok lázas buzgósággal húzzák fel a pártinget, csatolják fel az antantszijjat, vagy tűzik fel a pártjelvényt, hogy ők se maradjanak ki a nagy játékból, ők se késsenek le a nagy osztogatásról, állásról, kenyérről, pozícióról és ha­talomról, amit a tülekedő pártocs­­kák és világnézeti mozgalmak bő­kezűen ígérnek követőiknek. A magyar társadalmat nem egy­szer dúlták fel éles politikai har­cok, de soha nem bomlott úgy kü­lön életet élő csoportokra, töredé­kekre, egymástól független és egymással ellenségesen szemben­álló atomokra, mint ezekben a sors­terhes napokban, amikor leg­nagyobb szükség lenne közös eszke­mékre és egységes erőfeszítésekre. " A hivatalokban megszűnt a párt­jelvény, a tisztviselők pártpolitikai elkülönülése. De nem kevésbbé fon­tos kormányzati feladat a közhiva­talon kívül is véget vetni a társa­dalmi erők tervszerű szétporlasztá­­sának és annak a szünetlen nyug­talanságnak, melyet kihívó párt­uniformisok, színes ingek, idegen szellemű köszöntések tartanak éb­ren. Egyszóval, az egész elkülönü­lési rögeszmének, mely egyik leg­főbb akadálya annak, hogy az or­szág békésen dolgozzon és egyesült erővel küzdjön a célokért, amelyek fontosabbak minden politikai di­­vatviseletnél és pakf­on jelvénynél. Prága, május 31. (A 8 Órai Újság távirati tudósítása) A pittsburgi egyezmény eredeti példányát, amelyet, mint ismeretes, egy tót küldöttség hozott most haza Amerikából — a Prágában megje­lenő Die Zeit című szudétanémet lap értesülése szerint — elrejtették, hogy minden „vé­letlen eshetőséget“ kizárjanak. A tótok ugyanis attól tartanak, hogy eltűnik a prágai kormányzat számára kellemetlen okmány. A lap szerint a nevezetes okmányt most biztos helyen elrejtették és csupán Hlinka, a tót néppárt ve­zére és három bizalmas híve ismeri az okmány rejtekhelyét. Külön országgyűlést! Az amerikai tótok küldöttségé­nek vezetője a Havas­ Irodla tudósí­tójának adott nyilatkozatában töb­bek között ezeket mondotta: " A tótok önkormányzatát olyan­féleképpen gondoljuk megvalósítan­­dónak, hogy az hasonló legyen az Egyesült Államokban uralkodó rend­szerhez. Azt akarjuk, hogy a tótoknak legyen külön ország­­gyűlésük, amely döntsön a Szlovákiát illető ügyekben, de legyen egy közös cseh-tót kormány, amely határoz az egész országot érdeklő kérdések­ben. Lehet, hogy a tótok követelései nyomán más nemzetiségek is ha­sonló követeléseket támasztanak. Ha ezek a követelések nem el­lenkeznek az állam alkotmányá­val, akkor mi nem ellenezzük azokat. Azonban Hlinka sohasem köt szö­vetséget más autonomista pártok­kal, hogy azokkal együtt harcoljon a csehek ellen. A Lidové Noviny ismerteti a csehszlovák álláspontot a pittsburgi szerződés ügyében. Elismeri a lap, hogy a szerződés hiteles és hogy valódi Masaryk aláírása is. Ezzel szemben hangsúlyozza, hogy az okmánynak kizárólag határozati jellege van (?) nem pedig sze­rződési jellege. Ezt az okmányt Masaryk kivételével csupa amerikai állam­polgár írta alá, akiknek meg volt az erkölcsi joguk ahhoz, hogy hoz­zászóljanak a csehszlovák állam jö­vendő formájához, de nem volt jogi felhatalmazásuk arra, hogy ezt az államformát meghatározzák. A Narodny Listy azt írja, hogy a nemzetiségi statútumról foly­tatott tárgyalások előrelátha­tóan még hosszabb időt vesznek igénybe és ezért a statútum június 15-éig — mint ahogyan azt tervezték —­ nem kerülhet a parlament elé. A­ kormány — mondja a lap — csak akkor viszi a parlament elé a sta­tútumot, ha mindkét részről meg­történt a teljes megegyezés. /vsW" '/ férfit# •, A totok elrejtették a csehek elől a pittsburgi szerződést Attól félnek, hogy „véletlenül“ eltűnik a híres okmány Től országgyűlést követelnek az amerikai szlovákok A lengyel-cseh viszony Szidor tót képviselő, aki legutóbb egy hetet Lengyelországban töltött, érdekes nyilatkozatban ismertette lengyelországi benyomásait. A kép­viselő, aki egyébként meglátogatta Beck ezredes, lengyel külügyminisz­tert is, többek között kijelentette, hogy nézete szerint a közeljövőben jelentősen megjavul Csehország és Lengyelország viszonya. Úgy látja, hogy a lengyel—cseh nézeteltéréseket rövidesen tisztázzák. Szidor képviselőnek az a benyomá­sa, hogy belátható időn belül Euró­­pában nem kerül sor háborúra és az egész vonalon tiszt­tl a helyzet. Nemzetvédelmi kiképzés hattól hatvanéves korig Prága, május 31. A mai lapok részletesen, de meg­jegyzés nélkül közük a nemzet-

Next