8 Órai Ujság, 1938. október (24. évfolyam, 217-242. szám)

1938-10-19 / 232. szám

8 20 magyar egyesület Ez a 23 népfajta természetesen ko­lóniákba tömörül. A kolóniák egy­ségét és összetartását nemcsak a sajtó ápolja, hanem a különböző nemzeti klubok, kulturális és sport­­egyesületek egész tömege. Ezeknek a száma valószínűleg végtelen, hiszen Qifoifgjság 1998 OKTÓBER 19, SZERDA" A faj ünnepnapja Buenos Airesben Ver Andor utilövete Délamerikából •— Buenos Aires, okt. 12. Ma van a „dia de In raza“, a latin í­aj ünnepe, annak emlékére, hogy Cristóbal Colon 446 évvel ezelőtt vé­letlenül felfedezte Amerikát. Az egész város ünnepek A sajtó vezér­cikkekben méltatja e csodálatos tett jelentőségét, az egyesületek emlék­­ünnepélyeket tartanak, az iskolák fehérköpenyes ifjúsága pedig felvo­nul a Plaza Colonra, hogy tiszteleg­jen a nagy felfedező óriási méretű szobra és halhatatlan emléke előtt. Buenos Aires zászlódíszéve öltözött, de a kék-fehér argentin lobogó mel­lett, amelyet nemcsak a házakra, de még a piaci kofák bódéira is kitűz­nek, ez idén egyre kevesebb­ idegen zászlót látni. Ezelőtt szokás volt, hogy a „dia de la raza“-n mindenki kitűzte a maga nemzeti lobogóját, most azonban szakítottak ezzel a szo­kással, mert vannak zászlók, ame­lyeknek kitűzése politikai összetűzé­sekre vezethetne... Nemzetek Bábele A zászlókból tehát nem lehet meg­állapítani, hogy hányféle náció lakik Buenos Airesben. Van azonban en­nek egy egészen egyszerű módja. Az ember lemegy a Leandro Alernre, a kikötőnegyedbe, itt tanyázik a leg­több idegen s épp ezért az ujság­­pavillonoktban kiraknak minden ide-S­ennyelvü újságot, amely a Buenos aresben megjelenik. Itt már köny­­l­yű: eligazodni a latin, ciril, arab, japán, héber és egyéb legtíte .. lapok rengetegében: az eomb^r^ggy ^ kicsit számol és játszva megállapíthatja, hogy csekély 23 nyelven jelennek meg itt a lapok és folyóiratok. Nem­csak az összes európai nyelveken, de ezenfelül még arabul, japánul, kínai, hindu és héber nyelven is, így ez a statisztikai adat talán nem so­kat mond, de tessék minden laphoz odaképzelni az olvasóját is: a szőkét, a barnát, a fehéret, a feketét, a réz­bőrűt, az északi és déli rasszt, a kes­­kenyfejűt, a lapos koponyáját, a kékszeműt és ferdeszeműt, a hal­­vérűt és izzó temperamentumot, — akkor ez az újsághalmaz is ad némi fogalmat arról, hogy a fajoknak és nemzeteknek micsoda Bábele ez a város, például a nem túl nagy magyar koló­nia is hozzávetőleg húsz egyesületet tart fenn Argentínában. Persze a rá­dió is figyelembe veszi, hogy a la­kosság ilyen soknyelvű. A 19 rádió­­állomás valamelyikén minden koló­niának van hetenként egy rádió­órája. Ha az ember végigszalad az állomásokon, mindig kifoghat egy­­egy nemzeti himnuszt, gyakran hall­hatja él­­­leget, Ravelt, Schubertét, rábukkanhat torokhangú, mólabús arab dalra, angol jazz-re, bécsi val­­cerre, néger songra, magyar csárdás­ra, sokszor a „a Szép vagy, gyönyö­rű vagy Magyarország“-ra s leg­többször Lehárra és Kálmánra. A bevándorló szobra Sok itt a külföldi, nem csoda hát, ha a bevándorlónak szobra is van Buenos­ Airesben. A szobor a kikötő­ben áll és meztelen férfiút ábrázol, aki arccal a város felé fordul, egyik kezében vándorbotot tart, a másik­nak tenyerét kifelé fordítja, rossz nyelvek szerint koldulási célzattal. A szobor állítólag azt szimbolizálja, hogy a bevándorló üres kézzel s csaknem pucéran érkezik ide. Vi­szont kétségtelen, hogy nem is mind­egyik szedi­ meg magát Van, aki tíz év után is ott tart, ahol a­­ szobor. Boldogulni pedig csaknem mindenki nehezen boldogul. Legalább is azok, akikkel találkoztam, kivétel nélkül mind gyönyörűen kiszínezett meg­­í ható történetekkel szórakoztattak,­­hogy micsoda szörnyű szenvedése­ken és kemény megpróbáltatásokon mentek keresztül, míg nagy keserve­sen révbe jutottak. Az extranjerok­ re révbe jutottak s vannak foglal­kozási ágak, amelyeket javarészt az extranjero­k szálltak meg. Az ango­lok, akik itt nemzedékeken keresztül sem asszimilálódnak, a brit érdekelt­ségű vasutaknál, fagyasztott hús­gyáraknál és más ipari vállalatoknál helyezkednek el. A németeké a sör­ipar, de ők teremtették meg az itt alig páréves kéményseprő-ipart is, a japánok úgyszólván monopolizálták a mosoda­ipart, a törökök és arabok a selyemkereskedelemre feküdtek rá, a magyaroknak nincs speciális fog­lalkozásuk, minden telik belőlük, leg­többjük azonban gyári munkás. Tegnap délután a Rivadavián ül­tem, egy kis kávéházban, amikor egyszerre csak rekedt, deklamáló hang szűrődik be. Kimegyek, hát a kávéház mellett, a járdán népgyűlést látok. Rögtönzött népgyűlést. Egy fiatalember áll egy ládán és torka­­szakadtából, heves gesztikulálás kö­zepette szónokol. Ötven-hatvan főnyi közönség unott arccal hallgatta a szónokot, két rendőr pedig mosolyog­va sétált fel-alá. Ennyi volt az egész. Semmi hév, semmi délszaki lángolás. Egy kis angol hidegvér, egy kis Hyde-park hangulat Délamerikában... — Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedőknek reggel felkeléskor egy félpohár természetes „Ferenc József" keserűvíz — a legkisebb erőlködés nélkül — igen könnyű székürülést biztosít, azonkívül a gyomor és a be­lek működését előmozdítja és kielé­gítő emésztést hoz létre. Kérdezze meg orvosát.: • Atatürk Kemál betegsége Isztanbul, okt. 18. Kemal Atatürk államelnök egészségi állapotáról hétfőn este nyolc orvos által aláírt hivatalos jelentést adtak ki. A jelentés szerint a beteg állapotában javulás állott be, de az ideges zavarok tovább tartanak. MTI : Kemál Atatürk beteg­sége nem mai eredetű. Az új török birodalom megala­pítója már fiatal vezérkari százados korában is orvosi kezelés alatt állt bizonyos májmegbetegedéssel s életének ebben a szaká­ban képtelen volt betartani az előírt dié­tát és nyugalmas életmódot. Ezekben az esztendőkben szökött Kemál arab álruhá­ban Egyiptomon keresztül Tripoliszba, hogy a szenussziak oldalán, Enver pasa vezénylete alatt harcoljon az olaszok el­len, — ebben az időben vett részt a Dzse­­bel Hauran sziklarengetegében vívo­tt harcokban drúz felkelőkkel szemben. Későbbi élete sem nélkülözte a kalan­dokat: hosszú éveken át kettős életet élt: nappal vezérkari tiszt volt, éjjel az „Egység és Haladás", titkos komita összeesküvője volt, az ifjú-török forradalmi megmozdít­­ásban aktí­v szerepe volt, ő állt a driná­­polyi hadtest vezérkara élén, amikor a hadtest körülzárta a fővárost és lemon­datta a szultánt,­­ a győztes forradalom után is hányatott életet élt, a világhábo­rúban a Gallipoli félszigeten ő tartóz­tatta fel az első ausztááliai csapatok partraszállását, az összeomlás után ke­serű dühkitörései jellemezték kedélyálla­­potát, a karlsbadi kúrák is abbamaradtak, Kemál bevette magát Anatólia belsejébe, ott szervezte a nagy nemzeti ellenállást. Arcszíne már ekkor betegesen megfakult, irtózatos idegmegfeszítésben élt. Kíméletlenül korbácsolta szervezetét újabb és újabb erőpróbákra, máj baja ekkor ki­újult s szinte válságosra fordult az állapota. A tíznapos szakariai csata idején, ami­kor lezuhant lováról és kettős bordatö­réssel vezényelte végig a görögök elleni ütközetet. A vaskezű kormányzás, a kurd felkelések, a liberális ellenforradalmak leverése óriási feladatokat rótt Kemálra, akinek fizikai erejét szinte felőrölte az országépítés szizifuszi munkája. Az utóbbi években többször voltak akut rohamai s most, a hírek szerint, súlyosra fordult az 59 éves Atatürk Kemál álla­pota. Százötven ember életét mentette meg egy szegény asszony lélekjelenléte A norwichi expressz megmenekült egy borzalmas katasztrófától London, okt. 18. (A 8 Órai Újság tudósítójától) John Miltonna egyszerű, szegény asz­­szony. Pár nappal ezelőtt r­ég létezéséről sem tudott a világ, most azonban már egész Anglia ismeri a nevét. Egyik nap­ról a másikra valóságos sztár lett, film­felvételeket készítettek róla, rádióban szerepeltették. Meg is érdemli ezt a páratlan népsze­rűséget: lélekjelenlétével borzalmas ka­tasztrófától mentett meg egy száz kilo­méter sebességgel száguldó expresszt. A vonat százötven utasa neki köszönheti életét. A derék, negyvennyolc éves asszony Broxbourne közelében, a vasútvonal mel­lett lakik egy kis viskóban, férjével és három gyermekével. Hétfőn éjszaka ha­talmas vihar tombolt ezen a vidéken és a dühöngő szél kidöntött egy magas, ne­héz vas táviróoszlopot, amely a pálya­testre zuhant és eltorlaszolta az utat. Miltonná látta az oszlop zuhanását. Azonnal arra gondolt, hogy nemsokára odaér a liverpool—streeti állomás és Nor­­wich közt közlekedő expressz és akkor feltétlenül iszonyatos szerencsétlenség kö­vetkezik be. Kendőt kapott magára, kirohant a ház­ból és futva tette meg azt a négyszáz­méteres távolságot, amely házát a brox­­bournei állomástól elválasztotta. Teljesen kimerülte­­rtsilA,,iWon^Kft,,és csak sza­kadozott mondatokban tudta jelenteni, hogy milyen veszedelem fenyegeti a pár perc múlva esedékes expresszt. Az állomásfőnök haladéktalanul intéz­kedett,­ táviratilag értesítette a vasút­vonal menti állomásokat. Ezek közül az egyik aztán az expresszt visszatartotta, míg a táviróoszlopot eltávolították a pá­lyáról és kijavították a megrongálódott vasúti síneket. •­­ -Miltonnénak ez az áldozatkész hőstette százötven emberéletet mentett meg a bizo­n­tos haláltól, nem is beszélve arról a ha­talmas anyagi kárról, amely a vasúttár­saságot az expressz pusztulásával érte volna. A Londonban székelő vasúttársa­ság igazgatója személyesen akarta kife­jezni háláját Miltonnénak. Ezért neki és férjének, aki különben már hosszabb idő óta munkanélküli, vasúti szabadje­­gyet küldött és megkérte őket, hogy utaz­zanak Londonba. Az újságok riportjai ekkor már felkeltették a közönség érdek­lődését Miltonné iránt. Az állomáson a riporterek egész serege várta, érkezéséről színes tudósításokban számoltak be, film­­felvételeket készítettek róla, majd a mik­­rofon elé állították, ahol el kelett mon­dania az izgalmas éjszaka történetét. A vasúttársaság igazgatósága tíz font és tíz shillingről kiállított csekkel aján­dékozta meg Miltonnét, aki a sok ünnep­lés után boldogan tért haza családja kö­rébe. Legjobban annak örül, hogy férje most annyi nélkülözés után, végre­ rendes állásba került. ... ... . _

Next