8 Órai Ujság, 1940. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1940-01-02 / 1. szám

A magyar társadalom a finn testvérekért Budapest, 1940 január 2, kedd XXVI. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert 1. szám­­ 11 ............................. 11­­ .tTííilíl*........................... A FINNEK MEGTISZTÍTOTTÁK ORSZÁGUKAT AZ ELLENSÉGTŐL Csak a petsamoi és a karéliai szakaszon állnak még szovjet csapatok finn területen Visszahívták a moszkvai olasz nagykövetet A CS&dfi milánói tudósítójának telefonjelentet Milánó, jan. 2. Jóformán eseménytelenül zajlottak le diplomáciai vonatkozásban a leg­utolsó ünnepnapok és az 1940. évbe való forduló nem hozott semmiféle változást a nemzetközi helyzetben. Annál gyökeresebb fordulat követ­kezett be azonban az északi fronton, ahol a finnek két nap alatt a petsamoi és karéliai szakasz kivételével teljesen megtisztítot­ták országukat az ellenségtől. Rómában a legnagyobb örömmel­­­s lelkesedéssel vette tudomásul a közvélemény az új esztendőt vezető ragyogó finn hadi sikereket, ame­lyeknek a katonai körök véleménye szzerint bizonyára folytatásuk is lesz. A fasiszta sajtó, amelyben az anti­­bolsevista hang változatlanul erős és a szovjet harctéri kudarcaival arányosan nőtt az orosz haderőt kri­tizáló cikkek száma, szintén ezeknek a rendkívüli finn teljesítményeknek a hatása alatt áll. A Stampa újévi számában Signo­­retti főszerkesztő írt vezércikket, amely erősen magán viseli a Palazzo Chigi bélyegét. A cikk a kiismerhe­tetlen orosz diplomáciával foglalko­zik és a többi között ezeket írja: „Azon a véleményen vagyunk, hogy saját katonai gyengeségének tudata vezette a szovjetet a né­metbarát­i politika felé. Itt azután figyelmeztet a Stampa fő­­szerkesztője a Berlin által irányított orosz-német koalícióban rejlő belát­hatatlan lehetőségekre, majd így folytatja: „Sztálin álma,­­ hogy a Szovjetunió csak asszisztál a német­­angol-francia háborúnál, hogy végül a bolosvizmus léphessen fel döntő­bíróként, s csúnyán szétf­oszlott. Csak ujját akarta bedugni a kerekek közé, amelyek ima már elkapták egész karját és holnap esetleg végleg elsodorják.“ Itáik­iában csak ma délelőtt vált is­meretessé, hogy hazahívták Rosso, moszkvai olasz nagykövetet. Római diplomáciai körökben élénken kommentálják a nagykövet hazaren­­delését, amelyet egyesek már végle­ges jellegűnek mondanak. Emlékeze­tes, hogy már g­róf Ciano nagy be­szédének elmondása napján a 8 Órai Újság elsőnek jelentette azt a beava­tott forrásból eredő értesülését, hogy az olasz külügyminiszternek a kom­u­­nizmus ellen­ kihangsúlyozott fejtege­tései miatt számolni lehet Róma és Moszkv­v diplomáciai viszonyának esetle­ges megszakításával, annál is inkább, mert a szovjet kormány már előbb visszahívta római nagykövetét. Igen jelentős a Stampa idevágó londoni tudósítása is, amely azt mondja, hogy a moszkvai olasz nagy­követ elutazása nemcsak a fasizmus és a bolsevizmus, hanem az Olasz­ország és a Szovjetunió közötti fe­szültség szimptómája is- A felelős londoni, párisi és berlini kormánykörök részéről — olasz vé­lekedés szerint — nem találtak igazi megértésre a békeközvetítési kísérle­tek, noha azok nagy részben a Vati­kánból indultak ki. Ezért a legutóbb külföldről érkezett jelentések is igen kevéssé bizakodnak a közeli békelehetőségben. A Popolo d‘Italia szerint a francia sajtó „Le a pacifizmussal“ jelszava alatt ír, a­­Jazzette del Popolo pedig beszámol „az agresszív angol politika növekvő tendenciájáról“. A Popolo­­Th­alia azt is megállapítja, hogy nincs több remény arra, hogy a Né­­met Birodalom bármilyen hajlandósá­got mutasson az angol-francia állás­pont megértése iránt. Érthető, ezek után, hogy a Quai d'Orsayhoz közelálló Excelsior-nak az a híre, hogy 1940-re az olasz dip­lomáciának rendkívül élénk tevé­­kenysége várható, az olasz sajtóban nem talál visszhangra és erről csak a Gazzetta del Popolo emlékezik meg, mint a „szokott jósolgatásról“. Finnország megsegítése A sallai és suosakui győzelmeik­kel — mondják római katonai szak­értők lezárult a finn—orosz hábo­rú első fejezete, amelyet a szovjet lerohanási kísérlete, majd pedig a finnek fokozott elle­ntámadásai és a geográfiai határoknak nagyrészt megfelelő arcvonal visszaállítása jel­lemzett. Az olasz haditudósítók sze­rint Moszkva pillanatnyi szünetet sem fog engedni és mint ,t finn elő­őrsök is jelentik, állandóan folytatja a front mögötti hadi­anyag- és csapatszál­ításokat, ami az újabb nagy offenzívának biz­tos előjele. Az ellenséges légi felde­rítő, tevékenység is egyre fokozódik, aminek során — írja a Gazzetta del Popolo — első ízben használták fel az oroszok a karéliai fronton kötött lég­gömböket is. A Corriere della Sera londoni tu­dósítója jelenti, hogy­­az ottani finn diplomaták igen optimisták az angol —francia támogatást illetően, noha a közelebbi részletekről még mindig nem adnak felvilágosítást. Az újság­író a londoni finn követségtől azt az értesülést szerezte, hogy Finnország jóval nagyobb segít­séget fog kapni, mint amekkorát még a múlt héten várni lehetett. Az „Italia“ párisi tudósítója be­szélgetést folytatott Miljukovval, aki Oroszország utolsó külügymi­nisztere volt a bolsevizmus uralom­ra jutása előtt Finnországot illetően kijelentette Miljukov, hogy csak hat­hatós segítséggel tarthat továbbra is a csoda. Néha, mint több példa mu­tatja, hihetetlenül sokáig tartanak az ilyen csodák. Kevesen tudják a kül­földön, hogy a bukarai hegyekben­ hét évig védték magukat a muzulmán nők a vörös hadsereggel szemben. Egyes kaukázusi elszigetelt lázadá­sok leverése is évekig tartott, nem­ beszélve az ismeretes mandzsúriai és mongóliai eseményekről. Lengyelor­szágban is csak egy teljesen szétszórt sereg fölött tudtak diadalmaskodni Sztálinék, mondotta még Miljukov, majd hozzátette, hogy fennáll Románia megtámadásá­nak veszélye is a szovjet részéről. A hideg, amely annyira támogatja a finn védőket, itt éppen az oroszokat segítené. A Dnyeszter ugyanis né­hány napja befagyott és, ha a hideg időjárás még néhány hétig folytató­dik, hamarosan olyan vastagságot ér el a jégpáncél, hogy az elbírná az át­kelő katonaság súlyát is. Elmondta még Miljukov, aki most érkezett Romániából, hogy a besszarábiai heterogén elemek­ből álló lakosság tömegesen köl­tözik Románia belseje felé és a parasztok mindenáron el akar­ják adni tíz hektáron felüli földjei­ket, mert a kommunisták a magán­birtok maximumaként tudvalévően ekkora területet jelölik meg. A Gazzetta del Popolo a szigoros moszkvai cenzúra ellenére hitelesnek mondott értesüléseket közül a Kremlben lefolyt legutóbbi viharos haditanácsokról, amelyeken éles hangon ütköztek meg a különböző felfogások a finn háború további vitelét illetően. Györgyi Miklós

Next