8 Órai Ujság, 1940. szeptember (26. évfolyam, 196-220. szám)

MEGMOZDUL A SZOBOR A bécsi négyes külügyminiszteri találkozó alig másfél napos tanács­kozás után meghozta eredményét, amelyet az egész világ osztatlan vá­rakozása előzött meg. Az eredmény — boldogságtól re­megő szívvel írjuk le —­ Magyaror­szág jogos kívánságainak megvalósí­tását jelenti. Erdély, a Báthoryak, Bethlenek, Rákócziak szent földje, a magyar tudomány és művészet ősi fészke, a szabadság és a vallássza­badság fellegvára jórészt újra a miénk! Kincses Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa, Nagyvárad, Szent László temetkezőhelye, Nagyszalonta. Arany János szülőhelye, Szitmar , még egy sor drága város és köz­ség, Erdély vadregényes bércei, smaragd völgyei, gyorsvízű folyói mind-mind visszatérnek a bécsi megegyezés révén az anyaország köz , nemsokára a bemata­tozó ma­gyar honvédek háromszinű zászlóját lengeti a szél a Ki­rályhágón ... A boldog öröm első, mámoros pillanatában nem is lehet lemérni a történelmi esemény roppant jelen­tőségét. Az első pillanatokban csak a túláradó öröm és a hála tölti el a «■íveket, hála a két baráti nagyhatalom, Németország és Olaszország Iránt, anelyeknek biölcsesége, határozott­sága és baráti jóindulata lehetővé tette, hogy a húsz év óta vajúdó nehéz és kényes kérdést fegyveres beavatkozó nélkül, békés eszközökkel sike­lt meg­oldani, "­­úgyhogy a két szomszéd ország ez­után baráti légkörben élhet egy­más mellett. Tudjuk, a bécsi egyezmény nem hozta meg a magyar álmok teljes valóra válását. De a magyar nemzet megértette azokat a magasabb szempontokat, amelyek a német és az olasz kor­mányt vezették közvetítő tárgyalá­saik során, s bölcs önmérséklettel járult hozzá a megegyezéshez, abban a tudat­ban, hogy ismét jelentős lépéssel haladtunk előre a magyar feltá­madás útján. A boldog egyesülésnek ezen a­ tör­ténelmi ünnepén köszöntsük a hazatérő Erdélyt szivünk egész melegével, zendül­­jenek meg a templomok harang­jai, borítsa zászlóerdő a városo­kat és a falvakat s minden ma­gyar adjon hálát az Úristennek, aki megélni engedte ezt a napot. S adjon hálát az Úristennek minden jó magyar, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklós személyében olyan vezért adott az országnak, aki sziklasz­árd jellemé­vel, végtelen bölcsességével a mai roppant háborús válság közepette is békés úton tudott érvényt szerezni a magyar nemzet jogos revíziós igé­nyeinek. k­elet Semmi kétség Itt a szezont MA szombat este NYÍLIK a CAPRI dancing-bar, ahol a hangulat remek fi OÉRY lass. 4*vt»|reB'!e!£»; IS IS-SO­ £c «Hím KÉK BARLANG-ban a népszerű KIS FROMLICM játszik. H w—I It i nmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmnmmmmmmm i­n'Austria­ I 3 Bukarest mély döbbenéssel fogadta a döntést A CrcllffiroG belgrádi tudóutójának telefonjelentése Belgrad, aug. 31. A Vverne bukaresti tudósítója ma az alábbi jelentésben számol be lapjának: Amikor két nappal ezelőtt Manoi­­lescu külügyminiszter Bécsbe utazott, bukaresti hivatalos körök arra szá­mítottak, hogy a bécsi találkozó csak arra szorítkozik, hogy a Magyarország és Románia között fennálló vitás kér­désekben olyan megoldást találjanak, amely elősegíti a tárgyalásoknak bé­kés atmoszférában való lefolytatását a két állam vitás kérdéseiről. Ez a román reménykedés hamar el­oszlott, amikor tegnapelőtt este futó­tűzként terjedt el Bukarestben annak a híre, hogy a délkeleteurópai kérdé­sek német szakértői mind Bécsbe ér­keztek. Úgy látszik, hogy Ribbentrop és gróf Cianto külügyminiszterek a gróf Csáky Istvánnal és Manoilescu­­val folytatott tanácskozás után ma­guk is belátták, hogy a Magyarország és Románia között fennálló vitás kér­désekben a két állam egymás között nem tud megállapodásra jutni és te­kintettel arra, hogy e kérdéseket ve­­szedelmességüknél fogva egyszer már le­ kell venni a napirendről, a döntő­­bírósági utat kell választani. Erről a román külügyminiszternek ulti­mátumszerű határozatot nyújtot­tak át azzal, hogy juttassa el azon­nal a román kormányhoz. Nyomban annak a közlésnek átvétele után, amelyben a segélyhatalmak azt követelték Romániától, hogy a döntő­bírósági határozatot fogadja el, Ma­­noilescu Bukarestbe telefonált, mire Károly király elnöklésével koronata­nács ült össze. Erre meghívták a ki­rályi tanácsosokat és a volt erdélyi politikai pártok képviselőit is. Haj­nali 3 óra 30 perckor a koronatanúé® meghozta döntését, hogy a tengelyhatalmak által átnyújtott ultimátumszerű döntőbírói határo­zatot, amely Erdély felosztásáról intézkedik, elfogadják, és erről a döntésről nyomban értesí­tették a Bécsben tartózkodó Manoi­­lescut. Ez a döntőbírói határozat, ahogy Bukarestben mondják, vissza­juttatta Magyarországnak Erdély északi részét 44.000 négyzetkilométer­nyi terjedelemben, Erdélynek 102.000 négyzetkilométer összterületéből. A döntőbírói határozat híre teg­nap délben érkezett Bukarestbe, ahol nagy megdöbbenést keltett. A román lapok külön kiadásban szá­moltak be a történelmi koronatanács­­ról és arról a nehéz csapásról, ame­lyet Erdély északi részének elvesztése Romániának jelent. Az elkeseredést azzal igyekeznek némileg enyhíteni, hogy a tengelyhatalmak garantálják Románia mostani területének sérthe­tetlenségét. Amikor tegnap délután híre érke­zett a bécsi döntőbírósági határozat kihirdetésének, Bukarestben a mély megdöbbenés hatása alatt nyomban leeresztették az üzletek redőnyeit, a színháza­kat és mulatókat bezárták, az ut­cák elnéptelenedtek és a lakosság visszavonult a lakásokba. Erdélyből, a román nacionalistáik köréből — írja meg a Vreme tudó­sítója — fájdalmas és szomorú hírek érkeznek és a felelős bukaresti ténye­zők mindent elkövetnek, hogy minden­képpen enyhítsék azt a mély fájdal­mat, amely a nacionalistákat Erdély északi részének elvesztése miatt el­tölti és hogy elkerüljék a további kom­plikációkat. Tegnap éjjel újból összehívták a koronatanácsot, amely megl seb®­tás nélkül egész reggelig ülésezett. Még ma a kormány rekontsrukció­­ját várják és hír szerint három erdélyi politikus is belép a kabi­netbe. Ezek az erdélyiek Pop Tra­­ján, Dragomir Szilvia és Borda. A jugoszláv lapok részletesen köz­tik a bécsi döntést, kommentárokat azonban nem fűznek hozzá. Dr. Szlobodanovics

Next