8 Órai Ujság, 1940. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1940-12-02 / 272. szám

1000 és 22 Nagyrománia huszonkettedik szüle­tésnapját ünnepelte tegnap a zöld­­inges vasgárdista uralom — Gyula­­felé árva rótt, erdélyi fejedelmeink ősi székhelyén. Antonescu tábornok beszédet mon­dott s ebből a kondukátori beszédből bennünket az a rész érint, amely Ro­mánia jövőjével foglalkozott. Tekintettel arra, hogy a román mi­niszterelnök mindezekkel konc­­­z­a­t­ban jónak látta tengelyhűségét han­goztatni és azt a hitet, hogy Romanic sebeit a tengely segítségével sikerül majd meggyógyítani, le akarjuk szö­gezni a következőket:­­ 1. Ismert és jogos magyar álláspon­tunkat nem befolyásolhatja­ az Anto­nescu-beszéd sem. Ő 22 év epizód­ ural­mára céloz, mi 1000 év történelmi igé­nyeit ismerjük. 2. A tengely politikai módszertana ugyancsak történelmi jogalapokon áll. Hitler Adolf személyesen tett hitval­lást szóval és cselekedettel a német nép történelmi igényei mellett a szu­­détavidéki bekebelezés után, tegnap pedig a Saarpfalz és Lotharingia egyesítéséből megszületett a német Westmark. 3. Antonescu tábornok hiába szegezi neki a szétlősz'­ Románia Maré 22 évét a magyar birodalom ezereszten­dős történelmi tényének. Nekünk nin­csenek cine miityés jelszavaink, „csak“ — igazságunk van. Német tancsapatok nagy díszfelvonulása Bukarestben Bukarest, dec. 2. (Magyar Távirati Iroda) A Romániában tartózkodó német tancsapatok hétfőn délelő­tt Romá­niának a hármas egyezményhez tör­tént csatlakozása alkalmából dísz­felvonulást tartanak Bukarestben. A felvonuláson megjelenik Mihály ki­rály és Antonescu tábornok. Hannen és Speidel német tábornokok vezetése alatt az összes német szárazföldi és légi csapatok felvonulnak. Kewyerk: B­rdianut és Gigurtut is megölték ? Newyork, dec. 2. Vasárnapra virradó éjjel változat­lanul özönlöttek a hírek Bukarestből. Sok jelentést gyakran bizonyos két­kedéssel fogadtak, azonban rendsze­rint rövidesen az derült ki, hogy a való tények messze túlhaladták a hír­adásban jelzett cselekményeket. Magá­tól értetődően olyan hírek is akadtak, amelyek túlzottaknak vagy valótla­noknak bizonyultak. Annyi minden­esetre bizonyos, hogy a román vidé­ken­­ számtalan helyen fordultak elő újabb véres cselekmények. Ezeknek újabb számtalan emberélet esett áldo­zatul. Az elpusztult emberekről határozott értesülés nincs. De ez csak annyiból jelent bizonytalanságot, hogy az áldo­zatok ezreinek számát pontosan meg­állapítani nem lehet Diplomáciai kö­rökben egyedül Ploestiről tudták meg azt, hogy a volt király mintegy húsz hívét gyilkolták le- Egy másik híradás szerint a jilavai tömegmészárlásban résztvett va­gárdisták közül h­uszon­­hatan öngyilkosságot követtek el. Ar­ról is beszélnek a román fővárosban, hogy Bratianut és Gigurnnt is meg­ölték. Maniu sorsáról semmilyen köze­lebbi részlet vasárnap hajnalig nem vált ismeretessé. Állítólag védőőrizet­ben tartják a volt miniszterelnököt. Külföldi újságírók szemléje a szardíniai csata olasz hajóin Egy olasz tengerészeti támpontról, dec. 2. A legutóbb Szardínia körül lefolyt tengeri csata után egészen a mai na­pig az angolok azt állították, hogy több olasz hadihajó megsérült vagy el is süllyedt. Ezzel szemben az olasz hadijelentések pontosan leírták a csata lefolyását, az angolok azonban ezekel a jelentésekkel is vitába száll­tak. A Magyar Távirati Iroda munka­társa abban a kikötőben, ahol a szardí­niai tengeri csatában résztvett egysé­geket lehorgonyozták, reggel 9 órától déli 1 óráig megtekinthette a hajókat és meggyőződhetett az angol jelenté­sek ellenkező­j­éről. Végigjárhatta a kikötőben lévő h­ajóegységeket és va­lamennyit kívülről és belülről egy­aránt megtekinthette. A kikötőben horgonyzó hajók a következők voltak: A 35.000 tonnás Vittorio Veneto és a 24.000 tonnás Giulio Cesare csatahajó, valamint a 10.000 tonnás Pola, Fiume és Gorizia cirkálók. A Fiume cirkálóról kiadott olasz hadijelentés azt mondotta, hogy talá­lat érte. Mint utólag kiderült, a hadi­­jelentést rejtjeles távirat megfejtése nyomán állították össze és a Fiumét sem érte találat. Erről egyébként a magyar, német, amerikai, svéd, jugo­­szláv, japán és spanyol távirati iro­dák munkatársai is a helyszínen győ­ződhettek meg, akik szabadon járhat­ták be a hajókat, beszélhettek a vezető tengernagyokkal, az egyes hajók kapi­tányával és legénységbeliekkel is. A Szardínia mellett lefolyt tengeri csata egyike volt a háború kitörése után a leghosszabb tengeri csatáknak, miután 45 percig tartott. — A Belgrádi Tangóharmonika Egyesület meghívta Marnitz Frigyest a karácsonyi ünnepekre, hogy megrendezze az első jugo­szláv tangóharmonika-hangversenyt. Mar­nitz elutazása előtt a Pesti Vigadóban nagyszabású tangóharmonika-est keretében búcsúzik a pesti tangóharmonika kedvelői­től december 8-án. f* OiUiojsáG ] Gyulafehérvár, dec. 2. (Bud. Tud.) Az egyesülés ünnepe al­kalmából vasárnap Gyulafehérváron nagyszabású manifesztációt rendeztek, amelyen Antonescu tábornok, állam­vezető és Horia Sima miniszterelnök­­helyettes is részt vett. Az ünnepségre vidékről sokezer földmívest vonultat­tak fel. Az összegyűltek előtt Anto­nescu, majd Horia Sima mondott be­szédet. Antonescu beszéde során kijelentet­te, hogy Románia nem állt el Erdélyre vonatkozó követelésétől. Beszélt ez­után az Erdélyben élő sokezer román­ról, majd a felvonult vasgárdistákhoz fordulva, így fejezte be: * — Eddig én ellenetek harcoltam, most azonban értetek harcolok, tehát jogom­ és kötcsőségem, hogy tőletek engedelmességet követeljek. Ezt azért követelem, mert a nép követeli. Nem­ tudom Romániát két nap alatt fel­építeni. Románia nem fog eltűnni. « Ilyen a győzelem, amely el fog követ­kezni. Horia Sima kijelentette, hogy a ro­mán államférfiak rövidlátása az egye­­s­üléstől a mai napig, volt az oka an­nak, hogy az a hely­zet alal­kult ki, amelyet a légionáriusok kormányra­­‘utasuk napján találtak. Az erdélyi lelket nem értették meg az előző kor­mányok. Ma a helyzet teljesen meg­változott az erdélyi testvéreik minden szeretetet, támogatást, megértést meg­találnak a légionista mozgalomban, amely Erdélyben a román nép bölcső­jét látja. Hafonescu támadófringy beszéde Gyulafehérváron Svájci népszavazás a katonai előképzés ellen Bázel, dec. 2. (NST) Svájcban népszavazással el­vetették a kötelező katonai előzetes kiképzésről szóló törvényjavaslatot, 430.000-ren szavaztak a javaslat ellen és 340.000-ren mellette. A javaslatot tehát 90.000 szótöbbséggel vetették el. Az egyes kantonok közül csak hat kantonban kapott többséget a ja­­vaslat. ■«*» Mit írt nyolc és fél év előtt? hogy a német túlsúly a Duna völgyé­ben esetleg politikailag is érezhetővé váljék. A magyar nacionalizmusnak Hitler Adolftól nincsen várnivalója, a magyar nacionalizmusnak Hitler Adolftól csak­ féltenivaló­ja van. Akár­mennyire furcsán hangzik is: az erős magyar nacionalizmusnak azért kell imádkoznia, hogy Németországban mentől később győzedelmeskedjék az erős nacionalizmus. Esetleg akkor, amidőn Magyaror­szág a maga külpolitikai hadállásait már kiépítette a hitleri Németország ellenében. Mert mi Hitler németjeivel nem mehetünk együtt. Érdekeink azok felé löknek, akik ezzel a hitleri Német­országgal szemben állanak, elsősorban Franciaország felé, bármennyire érez­zük is, hogy mai nyomorúságunk Franciaországnak is köszönhető. A világpolitikában nincsenek érzelmi szempontok. A világpolitikában csak realitások vannak. Ez a realitás fogja például a mai Franciaország ellenében Németországgal rokonszenvező Ang­liát abban a pillanatban Franciaor­szág mellé állítani, mihelyt Hitler Né­metországa számára veszélyessé kezd válni. S a mi helyünk abban a tábor­ban van, — nemcsak érzelmeink, de érdekeink alapján is, — amely Német­ország ellen felvonul. Ha e felvonulás ismét Németország járószalagján ta­lál bennünket, mint talált 1914-ben, éppen úgy összetöretünk, mint ahogy összetörtek bennünket 1918-ban, azért a Németországért, amely most a maga faji ambícióit elsősorban Magyaror­szág felé akarja érvényesíteni.“ SZELECZKY ZITA és JÁVOR PÁL ötlet?*, fordulati»« vígját­­éa Sok kÜSiő Emmiért gjKiLADWAY A Magyar Nemzet közli Hubay Kál­mán volt országgyűlési képviselőnek és volt miskolci hírlapírónak 1932 áp­rilis 9én a „Felsőmagyarországban“ „Hitler vagy Hindenburg“ címen meg­jelent cikkét. Ebből a cikkből vesszük az alábbi idézeteket: „A magyar jobboldal pedig ne fe­lejtse el, hogy a magyar nemzeti gon­dolat, a magyar fajiság, a magyar történelmi célkitűzés s az a törekvés, hogy a Dunamedence népei újra ma­gyar hegemónia alatt egyesüljenek, akkor fogják élni legválságosabb órá­jukat, midőn Hitler Németországban uralomra jut és berendezkedik. Ne fe­lejtsék el, hogy a Drang nach Osten, amelynek erős lendületét eddig is éreztük, a sovén Hitler Adolf Nem országa részéről kapna csak igazi át­ütő erőt s ne felejtsék el, hogy Hitler Adolf legszűkebb környezetéből, a müncheni Barna Ház környékéről, a német nemzeti szocialista munkáspárt részéről terjesztettek és terjesztetnek azok a térképek, amelyek az új Né­metországot a Dunántúl bekebelezésé­vel képzelik el a Dunával, mint ha­tárfolyóval és Budával, mint határ­várossal. Hitler Adolf, aki a minden németek egyesítésének álláspontján áll s aki a felvidéki zipszereket éppen úgy a Birodalom határain belül akarja látni, mint az erdélyi szászokat, a mi ked­vünkért igazán nem fogja revízió alá venni álláspontját s előbb kulturális, később gazdasági téren akar majd bennünket megnyergelni annyira,

Next