8 Órai Ujság, 1941. május (27. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-01 / 99. szám

KESERNYÉS Tudósítás a Délvidékről Zimony alatt lassít az autónk, mert előttünk katonai teherautók dübörög­nek az úton. Néha megáll a kocsisor, valahol elől torlódás van. Az út árka­,­ban vörösre égett autóroncs fek­szik. Pár elgörbült vasdarab az egész, szerb menekülők fordultak be vele az árok­ba- Pétervárad óta vagy ötven ilyent láttunk- Az egyik mellett elégett bú­tordarabok füstölögnek, úgy látszik, egy család mentette volna, ami ment­­he­tő-Friss tavaszi szélt nyargal Belgrád felől. Kesernyés füst szagot hoz. Olyan, mint mikor parázsló gerendát meg­patkolt az eső, de eloltani nem tudta. S­avanyú, kesernyés, égett-ázott szag ez, pedig a nap süt, tavasz van s kö­­röskörül zöldes a vetés. Az előttünk terpeszkedő pótkocsis teherautó nekilódul- Az autóoszlop ki­nyúlik, aztán megint csikorognak a fékeik. Szabályos harmonikázás ez, néha megnyúlik a sor, máskor egy­másra torlódnak a kocsik. Mondják, így megy éjjel,nappal. A Száva-parti Budán, Zimonyban mindenki az utcán tolong. Sok látni­való van ilyenkor. A vesztes csapatok eltakarodtak, a győztesek bevonultak. Megtépázott, fáradt emberek vánszo­­rogtak ki a városból, frisseik, fiatalok jöttek helyükbe... Hatalmas német bakák őrködnek a rendre vállukon puska, övükben kézi­gránát Német vezényszavak pattog­nak, de legtöbbször kedélyesen moso­­lyogva adna­k útbaigazítást­ A horvát sorskatonaság m­ég a régi szerb uni­formist hordja, a nemzeti színeket el­lenben már felvarrták. Könnyű dol­­guk volt, mert csak a régi szerb szala­got kellett megfordítani és máris kész­­ volt a horvát tri­colór. Papírpánt az ablakon Az ablakokon papírból ragasztott keresztpánt feszül. Még akkor csinál­ták, mikor Belgrád és Zimony a légi­­háborúra készült. Ennél több azután nem is igen történt. Éppen csak hogy a papírkereszt a szávaparti utcákban mit sem használt. A virágvasárnapi légitámadás után kevés ablak maradt Zimonynak ebben a részében, pedig a bombák csak Belgrádra­ hullottak, két­­három kilométerrel odébb. A Száva-híd felé autónk újra meg­áll. Előttünk hármas sorban állnak a kocsik. Egyelőre nincs tovább. Várni kell, amíg a pontonhídnál a zimonyi oldalon várakozó kocsikra kerül a sor. Ha rosszkor érkezik az autós, akár félnapot is várakozhat. A hídfőnél álló, irányító katona nem ismer ki­vételt, mindenkinek be kell tartania a rendet, különben a sokezer kocsi úgy összekavarodik, hogy napok alatt sem lehet szétszedni. Várakozás a híd előtt Már több mint két órája várunk. Valaki előresétál és jelenti, hogy még van időnk, mert délben tizenkettőtől háromig felszedik a pontonhíd köze­pét, és ekkor a hajók közlekednek a folyón. Most fél egy. Ha három óra­­kor a mi oszlopunk indul, négy­re ránk kerülhet a sor. Ha a belgrádiak­nak nyitnak utat, soká érünk át a másik partra. Valóságos szerencse­­játék, ki számára röppen fel a hídfő­­nél a fehér zászló, melyik csoport in­dul először, a zimonyi, vagy a bel­grádi. Egyik is, másik is legalább ezer nehéz és legnehezebb teherautót, karéi kocsit, vagy tankot jelent. Gyönyörűen süt a nap- Pár német katona lemászik a teherautóról és a fűre heveredik- A motorbiciklin is ki­tűnően lehet aludni, csak az acélsisa­­kot kell a nyeregnek támasztani, a lá­bakat pedig a kormányra rakni. A német motorosok találmánya ez, de már eg­ész Európa ismeri. Olyan békés, nyugodt a táj, alig látni valami mozgást­ Ha a­ kesernyés f­üstszag nem volna, semmi sem em­lékeztetne a háborúra, I mert innen az útikanyarodó elzárja Belgrád látké­pét Csak a füstszag ne volna­ Néha kesernyés, néha émelyítő. Amikor a tavaszi szél gyorsabban nyargal, ko­rom száll a levegőben és belepi az autókat. Stuka az égen A békés hangulat hirtelen megszű­nik, motorzúgás veri fel a csendet, olyan erős, hogy még az alvó katonák is felébrednek. Félszemmel pislognak az égre, megismerik a saját gépjüket és pihennek tovább. Óriási bombavet­ő húzott el a város felett. Pár kört írt le Zimony és Belgrád körül, aztán eltűnt Utána vadászgép csinálja ugyanezt az utat, légi őrjárat, vigyáz a ponton­­hídra, amely most a legfontosabb át­kelő hely. A tavaszi varőfény egy stukát is előcsalt rejtékéből. Villám­gyorsan suhan a magasba, aztán gya­korolni kezdi magát. Oldalt billen a szárnya , mint a vércse zuhan lefelé. Jól mondják, aki nem látott stukát zuhanni és nem haUotta a sivatását, az nem is tudja, mi a modern háború. Az ember gerincébe hasít ez a hang s nem lehet előle menekülni. Ezt a han­got a stukáik találták ki. A német ka­tonák már megszokták és mosolyogva mondják, hogy a felturázott motor adja ezt a sivító, vijjogó hangot. Ők biztos tudják... Elment a stuka. Olyan jól esik a csend. Most őrjáratok jönnek. Előbb németek, aztán horvátok, de akadnak fegyveres, karszalagos, kézi­gránátos civilek is- Mindenkit igazoltatnak, aki a híd felé tart. Átjutni rajta csak a katonai hatóságok igazolványával le­het. Rengeteg ember szeretne a Száva másik partjára jutni, vagy onnan ide átjönni. A háború kergeti ezeket, hozzátartozóik, családjuk után. Belgrádból jönnek Három óra már régen elmúlt, de a kocsisor nem mozdul. A szerencse a belgrádiaknak kedvezett, úgy látszik, ők kevesebben vannak és az autók ha­marabb átérnek a hídon. Végre itt vannak. Újra és újra katonai teher­autók és tankok. Senki sem tudja, honnan jönnek és hova mennek. A legénységet hiába kérdezik, csak mo­solyognak, de választ nem adnak. A hatalmas, kormos, fekete páncél ször­nyetegek, gépfegyver tornyában mo­solygós, szőke, kékszemű fiatal le­génykék integetnek- Ezek is mind fiatalok, akár a stukázók. Előttünk, a harmadik autóbuszon repülők utaznak. Kényelmesen heve­­résznek a bőrfotelekben és nevetgél­nek. A legidősebb sem lehet 20 éves, az alsó korhatár pedig úgy 18 körül van. Van közöttük olyan, aki megfor­dult Varsó felett, nézegette felülről a londoni City­t, megbombázta az észak­francia városokat, látta Rotterdam égését és most itt várakozik a zimonyi sétányon, hogy újra elérje állomás­helyét Tegnap volt 20 éves... Az a Dunán Valahol négyet ütött az óra. Meg­mozdul az autósor és lassan, kényel­mesen előremegyünk. A kanyarodó után a folyó másik partján Belgrád városa nézegeti magát a Száva tük­rében. Templomtornyok karcolják a tavaszi eget és gyárkémények mered­nek kihűlten az ég felé. Még messze vagyunk, nem lehet megállapítani, hogy a város melyik részét pusztította a vi­rágvasárnapi légitámadás. A zimo­­nyiak csak azt mondják: ahol olyan szürkés-fekete a város képe­­, oéglünk romok vannak. Közeledünk a hídhoz. Az út jobb­ oldalán különös alakú építményei­ emelkednek. Az egyik sárga, a másik kék, a harmadik kínai stílusban épült, a negyedik pedig felhőkarcolót nyú­lt ol/„ A belgrádi nemzetközi vásár, por. Villonjai ezek,az idén nem lesz ün­nepélyes megnyitás. Belgrád nyugati negyedében még füstölög valami, innen hordja a szél a pernyét s innen jön az édeskés, fanyar szag is. Az itt a hídfeljáró mellé ka­nyarodik. Csak most látni, hogy a ha­talmas vashídnak csak kis része áll ki a vízből, a többit elnyelte a megáradt Duna. A háttérből lassan előtűnnek a szétlőtt, pozdorjává zúzott utcasorok, beomlott katonai épületek és megsem­misült luxusszállók. Vége a­ békés, nyugodt hangulatnak­: ez már a háború képe. Az égett szag is erősebb lesz és émelyítő. A szomszéd autóban valaki rosszul lesz... Dr. Gábor Am (Folyt köv.) FOLTFELLEG BELGRÁD FÖLÖTT... Gamelin tábornok sokat szenved, Leon Blum fázik és látogatókat fogad, Daladier kedélyhangulata a legnyomottabb Páris, május 1. (NST) Érdekes cikkben számolt be a na­pokban a Matin arról, hogyan él a vizsgá­lati fogságban Gamelin, Léon Blum, Da­­ladier és Guy la Chambre. Mint ismeretes, mind a négy volt francia vezető személyi­séget a Clem­ont-Ferrandba vezető ország­út mellett lévő Bourassol kastélyban inter­nálták. Mindegyikük különszobában lakik s válogatott fegyőröket rendeltek ki őrize­tükre. A vádlottakkal udvariasan, de szigorúan bánnak. Szobáikat esténként bezárják és őrült ágya az ajtó előtt áll. Őrizetüket maga az igazságügyminisztérium ellen­őrzi. A kastélyban vízvezeték nincs és a villanyvilágítást csak nemrég vetették be. N­éon Hiúmnak még villamos fűtőtestet is engedélyeztek, mivel vérkeringési zavarok­kal küzd és állandóan fázik, ő fogadja a legtöbb látogatót. Állandan azt hirdeti, hogy politikai bosszú áldozata és nem volna nehéz ártatlansága bebizonyítása. Gamelin tábornok sokat szenved a fogság­ban. A legnyomottabb kedélyű an­gulatiú azonban Daladier. Guy la Chambre má­mára már valamivel kellemesebb a fogság, mert felesége naponta meglátogatja. Az internáltak levelezését­ természetesen szin­tén ellenőrzik. Óvóhelyépítkezés Egyiptomban Beirut, május 1. (11ST.) Kairóból jelentik, hogy Egyip­tom városaiban nagy sietséggel fogtak hozzá a­z óvóhely építkezésekhez. Kairó­ban rendeletet bocsájtottak ki, amely szerint a fővárosban és a vidék na­gyobb városaiban június 15-ig be kell fejezni az óvóhelyek építkezését. Elgázolta a vonat az ügyeletes vasúti tisztet Ma a kora reggeli órákban Érden halálos vonatigazolás történt- Merk Lajos 27 éves vasúti tisztviselőt, aki az érdi állomáson forgalmi szolgála­tot teljesített, egy gőzmozdony el­ütötte. Mire az állomás személyzete segítségére sietett, Merik Lajos súlyos sérüléseibe belehalt.

Next