8 Órai Ujság, 1942. augusztus (28. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
Győzött a „boszorkány század" Magyar bombázógépek megsemmisítő támadása egy doni szovjet hídfő ellen vitéz Szabó István hadapródőrmester (Honvéd haditudósító század.) Nehéz nap volt ez a mai! Nehéz volt a léleknek!... Nehéz a testnek! ... De nehéz a bombázógépek részére is, pedig azokban ezrével van lóerő ... Éjfél után fél kettőkor már jött az első riasztás. A napos tiszt kemény hangjára ébredek. Sürgetve veri fel sátorunkat. Riadó!... Második, harmadik és negyedik raj-bevetés! Indulás két órakor! Gyámoltalan kis fény kezd pislákolni. Kapkodó, sebes öltözködés .. Élcelődő hangzavar .. . — Igen, bőrruhát veszünk! — mondja valaki. Majd a küldöncök szaladgálását hallom. Csomagolás . .. Erős, ízes feketekávéillat ... » Percek múlva csend, csak a motorok dübörgése szűrődik be távolról . . . Mennek — neszelem félálomban. Egyelőre ennyi érdekel az egészből, a mi rajunkat nem riasztották. Alszom tovább, fáradtan . .. De nem sokáig! Még nincs négy óra, amikor hangos kongatásra riadok. Mi az? ... Persze, riadójel, a szolgálatosok részére. Jól megy , gondolom és gyorsan kihámozom magam a pokrócok közül. Ez már nekem is szól! Felrángatok néhány ruhadarabot. Mosakodás ököllel... Aztán bele a bőrruhába ... Eligazítás már a reptéren, a gépek előtt. A hajnali együttes még nem tért haza. Megtudom, hogy a szovjet meglehetősen elszemtelenkedett az éjjel. Ezért kezdődik ma ily korán a nap. Feladatunk a támadásba lendült szovjet harckocsik megsemmisítése. Nem könnyű, de igen érdekes feladat nehéz bombázók részére. A harckocsi pont cél, zuhanóbombázóknak való. „A hadihídnak repülni kell...1.” Közvetlenül, saját csapatéleink elé kell mennünk. Ez még felelősségteljesebbé teszi a dolgot. A legkisebb tévedés célzásnál és küzdőink közé hull a szovjetnek szánt „ajándék". A mozgás a Donnál van. Azon a szakaszon, ahol a bolsiknak, hallatlan erőfeszítések árán, még sikekerült egy hídfőállást tartaniok, amely mint valami, féregnyúlvány csüng honvédeink vonalába. A szovjet elkeseredett kapaszkodásának itt az oka, hogy rövid idővel előbb éppen előttünk, itt zárult be egy hatalmas zsák. Benne hadiszerekkel jól ellátott hatalmas szovjet seregrész vergődik. Ezek felszabadítására irányul az elszánt harckocsikísérlet. A jelentések mintegy 60—70 harckocsiról számolnak be. Itt kell tehát rendet teremtenünk. Ki kell húznunk ezt a szovjet tüskét ... de úgy — miként a századparancsnokunk mondja, — „hogy megemlegessék és elmenjen a kedvük a próbálkozástól“. — Lehetetlenné kell tenni a visszavonulás útját is számukra! Az újonnan épített hadihídnak repülnie kell! Így szól: Csillogó tekintet rá a válasz a század részéről. Tetszik a feladat. Nekik való, >— a „boszorkány-századnak“, amely nemcsak a gépek oldalán viseli a seprűn lovagló fekete boszorkányjelvényt hanem minden tagja vászon- és bőrkezeslábasának a bal ujján is, itt nyargal ez a vasorrú örödög fekete szipirlyó kivarrva. Gyors motorpróba és sebesen lendül magasba kilenc nehéz gép. Újra szokott helyemen ülök, a semfci pilótaülésen. Hamar elérjük a 400 métert. Egyelőre nem emelkedünk tovább, mert máris az alsó felhőréteg vonalában járunk. Az idő rossz! Vihargyanús! Nem is várat soká, megered az eső. Erőteljesen szitálni kezd.fősem jobbra, velünk egy magasságban, hatalmasakat villámlik. Tönd gázt! — ez a jelszó. Nem kerülünk felhőt, hanem torony iránt neki. Keresztül rajta, ahogy csak lehet. Sokszor csak a gép orrát látom, annyira zuhog . .. Megkíséreljük a felhő áttörését. Egyik motorunk kellemetlenkedni kezd. Nem egyeznek fordulatszámban... Széttárnak, „darálnak“, mint az agyonhasznált őrlőgép. A pilóta sokáig próbálkozik. Légcsavart állít. . . Nem használ!. .. Vannak pillanatok, amikor már úgy látszik, nem bírjuk tovább! Kényszerleszállunk? Aztán, végre a gázkarral való játék, annyira-mennyire mégis segít, úgyhogy megkíséreljhetjük az út folytatását. Persze a motorral való bajlódás alatt leszakadunk a köteléktől és fokozott nyargalással csak a cél közelében érjük be a többieket. Időközben azonban a vihart is leráztuk. A Don előtt általános éljen üdvözli az aranysárgán zuhogó napfényt. Úgy látszik, ma a hadiszerencse is a mi oldalunkon lesz, nemcsak az erő. A magasság kétezer méter. Tovább emelkedünk, mert Ha a szovjet légvédelem engedi, alacsonyról szándékozunk támadni. Félelmetes játék Már látom a Don ezüstpántlikáját, amikor egyre feszültebb, egyre izgalmasabb pillanatokkal telik meg utunk. A harc, a támadás előszele csapja meg a lelket. .. Mindenki készülődik a nagy „látványra“... Találgat: Mi vár rá a célterület felett? ... Mit talál ott? Hogy sikerül a rácsapás?... Élesen bontakozik ki a doni hadihíd. Mind közelebb ... Már ők is látnak bennünket.. . Sőt már azt is tudják, hogy rájuk megyünk. Rettegő érzés lehet — gondolom. Aztán már csak egy percet tudok számolni és látom, hogy a vezérgép megugrik ... A rajok ék alakja felbomlik és az első négy gép már oszlopba fejlődve, széles térközzel követi egymást. Mi is igazodunk ... A cél felett a kilenc gép, mint ha szalagra kötötték volna, úgy húz sorban, vésztjóslóan, a magasban. Valami meg nem magyarázható érzés azt súgja, hogy most kedvünkre „kihancúrozzuk“ magunkat az oroszok felett. Nem csalódom! Kétezer méteren megkezdjük a megbeszélt játékot. Egyik forduló a másik után, de egyetlen puskalövés nem hangzik, egyetlen bombát nem hajítunk . . . Közben egyre lejebb. Egyre fenyegetőbben . .. Egyre rémítőbben!. . . Ezalatt egyetlen moccanást nem látni odalenn .. Idegroncsoló dolog lehet figyelni a lentieknek, ahogy ez a kilenc keringő gép, mint éhes ragadozó madár, kiszemeli célját és aztán gyilkos erővel nyom a nyakuk közé 25—30 tonnányi bombaesőt... És nincs védekezés . . . nincs segítség ... Gyilkos bombazuhatag, őrjöngő pánik Már 1200 méteren vijjognak velünk a gépek. Megfigyelőnk még mindig, mint a vérbeli vizsla, szemét-orrát a földnek szegezve, kíméletlen szimattal szaglássza a holttá merevedett tájat. A hatodik kört rajzoljuk az égre, amikor a legelső bomba kioldását észreveszem. Hintázik kettőt-hármat és mintha csak zsinóron vezetnék, irányba veszi a hidat... Toronymagas vízgejzír szökik fel a Donból, de vele együtt repül a keleti partrész eUő hídtagja is ... megbeszélt jelet nem követhet pontosabban támadás, mint ahogy ezt a dobást fogadja a többi gép; a kinyílt bombaajtókból elered a bombaeső ... Mintha minden gép mohó féltékenységgel akarná elhalászni társa elől a célokat, oly kavargás kezdődik ... A mozdulatlan mélység egyszerre nyüzsgő, rémült katlanná változik ... Menekülő ember, állat, gép összekeveredik . .. Kitört lent a pánik, a téboly!... A bombazápor gyilkosán zuhog tovább! ... Beleszól a géppuskák csattogása is ... Ez utóbbi válaszunk arra a gyámoltalan tűzre, amelyet a csapatlégvédelem nekünk szán ... Az előbb még láttam egy gépágyú köpködését is ... Úgy látszik, már ez is halott. . . Saját gépünkre fordítom figyelmem. Annyira merészek vagyunk, hogy már S00 méter magasságban rohangászunk a célterület felett. Látom a felfutó géppuskalövedékek csíkját, de ez nem tart vissza minket, hogy ne alacsonyról zúdítsunk tűzcsapást a rejtekükből kiűzött harckocsikra. Hatalmasak és lomhák . .. Lapulnak, döcögnek ... Öt darabot látok előmászni az egyik horhosból. Megfigyelőnk egy 500 kilósat küld rájuk Fekete fürt hömpölyög utána. Majd az erdőszgéht nyomjuk meg. Jól számítunk. 12 darab csörtet elő a sűrűből... A vezérgép kapja el őket... Aztán újra keringés, váltogatva rácsapásokkal, amelyekkel az egyedülállóknak adjuk meg a kegyelemdöfést. Negyven perc ... Negyvenedik perce szárnyalunk a cél felett. Kiürül a bombatár. Utolsónak hagyja el gépünk a célterületet. Utolsónak érkezünk a gyülekezőre is. Sietve beállunk a kötelékbe, sebesen vonulunk hazafelé. Mit lehet tudni, otthon, talán már vár is valami új feladat. Feladat valóban van, csak a szerencse nem a mienk. Egy harmadik csoport csípte el magának. Leszállás közben figyeljük indulásukat... Ez már a harmadik bevetés ma — pedig még csak kilenc óra van. Ezzel még nem lesz ma vége — fogadkozunk. Kora délután, csakugyan megérkezik a negyedik is. Ez a bevetés már messze az oroszok után küldi a géneket ... A fiúk gyönyörű dolgokat mondanak visszatéréskor .. . Tőlük tudtuk meg, hogy végkép lőttek a reggeli orosz hídfőnek . . . Elesett!... A magyar élek már régen túljárnak rajta... Te én, ez ma, határozottan jó nap vol!... De, nem csoda! A hónap 13. napját írták a „Fekete Boszorkányosok“... Megkezdte működését a Kállay Miklósné elnöklése alatt álló Országos Hadirokkantgondozó Szövetség Kállay Miklósnénak, a miniszterelnök feleségének elnöklete alatt álló Országos Hadirokkantgondozó Szövetség a Kecskeméti-utcai volt Csekonic -palotában levő hivatalos helyiségeiben augusztus 1-ével megkezdi működését. ■ A i. ,, A szövetség végrehajtó bizottsága pénteken ülést tartott, amelyen Káliny Miklósné ismertette a szövetség működésének irányelveit, utána részletesen megállapították a munkaprogrammot. Az ülésen résztvevő dr. Petri Pál m. kir. titkos tanácsos, aki az elmúlt világháború alatt a Hadigondozó Hivatal vezetésében vett részt, gyakorlati útmutatással szolgált. Az ülésen jelen volt még több minisztérium delegáltja. Vitéz Németh vezérőrnagy a honvédségnek és a honvédelmi minisztériumnak a hadirokkantakkal kapcsolatos működését ismertette. Az Országos Hadirokkantgondozó Szövetség meginduló munkája során a magyar közélet vezetőinek, elsősorban a kormány tagjainak feleségei veszik kezükbe a hadirokkantaknak a polgári életbe való visszavezetésének kérdését. Az ő közreműködésük lesz biztosítéka annak, hogy a hazatért, testi épségüket feláldozó honvédek ne csak a társadalom elismerését, de a nemzet háláját is elnyerjék azáltal, hogy nekik és családjuknak a polgári éleben legalább olyan elhelyezkedést és életlehetőséget biztosítsanak, mint amilyennel hadbavonulásuk előtt rendelkeztek. (MTI) RÁDIÓ SZOMBAT, AUGUSZTUS 1 . Cigányzene. — 16 10: Gyermekdélután. — 16.13: Időjelzés, hírek. — 17: Hírek szlovák és ruszin nyelven. — 17.13: Szórakoztató zene. — 17.38: Magyar toll a magyar kardért. A szegedi Dugonics-Társaság irodalmi délutánja. — 18.20: Vidám hanglemezek. — 18 3.»: Hangképek innen-onnan. — 13: Hírek magyar, német és román nyelven. — 19.20: Hanglemezek. — 19.40: Egy szenvedélyes nyaraló. Farkas Jenő csevegése. — 19.35: Malcoiner Béla jazz-zongoraszámai. — 20.13: Akiket mindig szívesen hallgatunk Hosszú Zoltán csevegése. Hangfelvétel. —20.20: Rádiózenekar. — 21.40: Hírek. — 22.19: Üzen az otthon. A Vöröskereszt bajtársi rádiószolgálata. — 23: Hirek német, olasz, angol, francia és finn nyelven. — 23.25: Cigányzene. — 24: Hirek. VASÁRNAP, AUGUSZTUS 2 8: Fohász. Szózat. Reggeli zene. — 8.43: Hirek. — 9: Unitárius istentisztelet a Koháryutcai templomból. — 1«: Egyházi ének és szentbeszéd a felsővizivárosi Szent Annaplébániatempolmból. — 11.15: Evengélikus istentisztelet a Bécsi kapu-téri evangé?:»?ius templomból. — 12.13: Levente-műsor. — 12.55: A francia helyzet. Szvatkó Pál előadása. — 13.10: Szórakoztató zene. — 13.43: Időjelzés, hírek, vízállásjelentés. — 14: Hanglemezek. — 15: Egészséges vetőburgonya biztosítása. Hinfner Kálmán dr. kísérletügyi főadjunktus előadása. — 15.45: Magyar nóták. Lenkey Kornélia és Szalay László énekel, cigányzenekísérettel. — 16.40: A hideg és a meleg. Bacsó Nándor dr. előadása. — 17: Hírek magyar, szlovák és ruszin nyelven. — 17.20: Beszél a front. A honvéd haditudósító század rádióközvetítése. Hangfelvétel. — 37.45: Fellegi Teri énekel, jazzkísérettel. — 18.05: Éjszaka. Márai Sándor elbeszélése. — 18.25: Légierők fúvószenekara. — 19: Hirek magyar, német és román nyelven. — 19.20: Vécsey Ernő jazzegyüttese játszik — 19.40: JLégy eszetlen, ember. Márkus László csevegése. — 29: Körtáncok és csárdások. Cigányzene. — 20.20: Hangképek a vasárnap sportjáról. Beszél Pluhár István. — 20.40: Nyáresti könnyűzene. Előadja a Rádiózenekar. — 21.40: Hírek és lóversenyeredmények. — 22.15: Szórakoztató — *»*': Hírek német, o]a«r. angol, franció nyeven. — 23.25: Magyar nóták. —74: Hírek. «■mm. i.iim«« .............. ii noiwi fc-w«« A „Nagy Ssuvageot“ Ritka eset, a magyar szótár-irodalomban meg éppen peteta nélkül való, hogy egy olyan enciklopodisztikus fajtájú inu, nnnl pau^agsot frantia-magyar és magyar-francia nagyszótára, rövid néhány év alatt második kiadását érje meg. Ilyenfajta siker eddigelé csak az u. n. bestseller-eket kísérte, amelyeket rendszerint a cheat kapott fel. A Nagy Sauvageot sikere nem ilyen múló természetű és elterjedését komolyabb okok magyarázzák. A nyelvek ismerete ma nemcsak életszükséglet, hanem a nyelvek mélyebb szellemébe való behatolás a szó valódi értelmében kultúrszükséglet. A művelt embernek ma lépten-nyomon szüksége van a francia nyelv szókincsére s ezt talán sehol gazdagabban, teljesebben nem találja meg, mint a Sauvageot-szótárban, amely harmadfélezer oldalon a magyar és a francia nyelv írott és beszélt szókincsének teljességét felöleli, pontosan megmagyarázva nemcsak a szavak, de azok legfinomabb árnyalatainak értelmét, alkalmazását, kiterjeszkedve a kiejtés és a nyelvtan kérdéseire is, sőt kiegészítve az argot kifejezéseivel, az egyes szakmák műszavaival és a mai élet által felvetett új fogalmak megjelölésével. A Nagy Sauvage, amely méltán álírható egy sorba a Larousse-zal és a Sadie Villatte-tel, egyformán szótára a nagyközönségnek, a filológusoknak és mindazoknak, akik a francia élettel valamiféle kapcsolatban állnak. Az a körülmény, hogy oly mély gyökeret tudott verni nálunk egy ilyen irányú mű, a mai magyar értelmiség szellemi színvonalának is hű kifejezője. Ezért üdvözöljük örömmel a Sauvageot-szótár új, népszerű kiadásának megjelenését. -y