8 Órai Ujság, 1942. augusztus (28. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

Győzött­­ a „boszorkány század" Magyar bombázógépek megsemmisítő támadása egy doni szovjet hídfő ellen vitéz Szabó István hadapródőrmester (Honvéd haditudósító század.) Nehéz nap volt ez a mai! Nehéz volt a léleknek!... Nehéz a testnek! ... De nehéz a bombázógépek részére is, pedig azokban ezrével van lóerő ... Éjfél után fél kettőkor már jött az első riasztás. A napos tiszt kemény hangjára éb­redek. Sürgetve veri fel sátorunkat. Riadó!... Második, harmadik és ne­gyedik raj-bevetés! Indulás két óra­kor! Gyámoltalan kis fény kezd pislá­kolni. Kapkodó, sebes öltözködés .. Élcelődő hangzavar .. . — Igen, bőrruhát veszünk! — mondja valaki. Majd a küldöncök szaladgálását hal­lom. Csomagolás . .. Erős, ízes fekete­kávéillat ... » Percek múlva csend, csak a motorok dübörgése szűrődik be távolról . . . Mennek — neszelem félálomban. Egyelőre ennyi érdekel az egészből, a mi rajunkat nem riasztották. Alszom tovább, fáradtan . .. De nem sokáig! Még nincs négy óra, amikor hangos kongatásra riadok. Mi az? ... Persze, riadójel, a szolgálatosok részére. Jól megy , gondolom és gyorsan kihámozom magam a pokrócok közül. Ez már nekem is szól! Felrángatok néhány ruhadarabot. Mo­sakodás ököllel... Aztán bele a bőr­ruhába ... Eligazítás már a reptéren, a gépek előtt. A hajnali együttes még nem tért haza. Megtudom, hogy a szovjet meglehe­tősen elszemtelenkedett az éjjel. Ezért kezdődik ma ily korán a nap. Fel­ada­tunk a támadásba lendült szovjet harc­kocsik megsemmisítése. Nem könnyű, de igen érdekes feladat nehéz bombá­zók részére. A harckocsi pont cél, zu­hanóbombázóknak való. „A hadihídnak repülni kell...1.” Közvetlenül, saját csapatéleink elé­­ kell mennünk. Ez még felelősségtelje­sebbé teszi a dolgot. A legkisebb téve­dés célzásnál és küzdőink közé hull a szovjetnek szánt „ajándék". A mozgás a Donnál van. Azon a szakaszon, ahol a bolsiknak, hallatlan erőfeszítések árán, még sike­­került egy hídfőállást tartaniok, amely mint valami, féregnyúlvány csüng hon­védeink vonalába. A szovjet elkesere­dett kapaszkodásának itt az oka, hogy rövid idővel előbb éppen előttünk, itt zárult be egy hatalmas zsák. Benne hadiszerekkel jól ellátott hatal­mas szovjet seregrész vergődik. Ezek felszabadítására irányul az elszánt harckocsikísérlet. A jelentések mint­egy 6­0—70 harckocsiról számolnak be. Itt­ kell tehát rendet teremtenünk. Ki kell húznunk ezt a szovjet tüs­két ... de úgy — miként a századpa­rancsnokunk mondja, — „hogy meg­emlegessék és elmenjen a kedvük a próbálkozástól“. — Lehetetlenné kell tenni a vis­­szavonulás útját is számukra! Az újonnan épített hadihídnak repül­nie kell! Így szól: Csillogó tekintet rá a válasz a század részéről. Tetszik a feladat. Nekik való, >— a „boszorkány-századnak“, amely nemcsak a gépek oldalán viseli a sep­­rűn lovagló fekete boszorkányjelvényt hanem minden tagja vászon- és bőr­kezeslábasának a bal ujján is, itt nyar­gal ez a vasorrú örödög fekete szipirlyó kivarrva. Gyors motorpróba és sebesen lendül magasba kilenc nehéz gép. Újra szokott helyemen ülök, a se­­mfci pilótaülésen. Hamar elérjük a 400 métert. Egyelőre nem emelkedünk tovább, mert máris az alsó felhőréteg vonalában járunk. Az idő rossz! Vihar­­gyanús! Nem is várat soká, megered az eső. Erőteljesen szitálni kezd.­­f­ősem jobbra, velünk egy magasságban, hatalmasa­kat villámlik. Tönd gázt! — ez a jel­szó. Nem kerülünk felhőt, hanem to­rony iránt neki. Keresztül rajta, ahogy csak lehet. Sokszor csak a gép orrát látom­, annyira zuhog . .. Megkíséreljük a felhő áttörését. Egyik motorunk kellemetlenkedni kezd. Nem egyeznek fordulatszámban... Széttárnak, „darálnak“, mint az agyon­használt őrlőgép. A pilóta sokáig pró­bálkozik. Légcsavart állít. . . Nem használ!. .. Vannak pillanatok, ami­kor már úgy látszik, nem bírjuk tovább! Kényszerleszállunk? Aztán, végre a gázkarral való játék, annyira-mennyire mégis segít, úgy­hogy megkíséreljhet­­jük az út folytatását. Persze a motor­ral való bajlódás alatt leszakadunk a köteléktől és fokozott nyargalással csak a cél közelében érjük be a töb­bieket. Időközben azonban a vihart is le­ráztuk. A Don előtt általános éljen üdvözli az aranysárgán zuhogó nap­­fényt. Úgy látszik, ma a hadiszerencse is a mi oldalunkon lesz, nemcsak az erő. A magasság kétezer méter. Tovább emelkedünk, mert Ha a szovjet légvé­delem engedi, alacsonyról szándéko­zunk támadni. Félelmetes játék Már látom a Don ezüstpántlikáját, amikor egyre feszültebb, egyre izgalma­sabb pillanatokkal telik meg utunk. A harc, a támadás előszele csapja meg­­ a lelket. .. Mindenki készülődik­­ a nagy „látványra“... Találgat: Mi vár rá a célterület felett? ... Mit talál ott? Hogy sikerül a rácsapás?... Élesen bontakozik ki a doni hadi­­híd. Mind közelebb ... Már ők is lát­nak bennünket.. . Sőt már azt is tud­ják, hogy rájuk megyünk. Rettegő ér­zés lehet — gondolom. Aztán már csak egy percet tudok számolni és látom, hogy a vezérgép megugrik ... A rajok ék alakja felbomlik és az első négy gép már oszlopba fejlődve, széles tér­közzel követi egymást. Mi is igazo­dunk ... A cél felett a kilenc gép, mint ha szalagra kötötték volna, úgy húz sorban, vésztjóslóan, a magasban. Valami meg nem magyarázható ér­zés azt súgja, hogy most kedvünkre „kihancúrozzuk“ magunkat az oroszok felett. Nem csalódom! Kétezer méteren megkezdjük a megbeszélt játékot. Egyik forduló a másik után, de egyet­len pu­skalövés nem hangzik, egyetlen bombát nem hajítunk . . . Közben egy­re lejebb. Egyre fenyegetőbben . .. Egyre rémítőbben!. . . Ezalatt egyetlen moccanást nem lát­ni odalenn .. Idegroncsoló dolog lehet figyelni a lentieknek, ahogy ez a ki­lenc keringő gép, mint éhes ragadozó madár, kiszemeli célját és aztán gyilkos erővel nyom a nyakuk közé 25—30 tonnányi bombaesőt... És nincs védekezés . . . nincs segítség ... Gyilkos bombazuhatag, őrjöngő pánik Már 1200 méteren vijjognak velünk a gépek. Megfigyelőnk még mindig, mint a vérbeli vizsla, szemét-orrát a földnek szegezve, kíméletlen szimattal­­ szaglássza­ a holttá merevedett tájat. A hatodik kört rajzoljuk az égre, amikor a legelső bomba kioldását ész­­reveszem. Hintázik kettőt-hármat és mintha csak zsinóron vezetnék, irány­­ba veszi a hidat... Toronymagas víz­­gejzír szökik fel a Donból, de vele együtt repül a keleti partrész eUő hídtagja is ... megbeszélt jelet nem követhet pontosabban támadás, mint ahogy ezt a dobást fogadja a többi gép; a kinyílt bombaajtókból elered a bombaeső ... Mintha minden gép mohó féltékenységgel akarná el­halászni társa elől a célokat, oly kavargás kezdődik ... A mozdulat­lan mélység egyszerre nyüzsgő, ré­mült katlanná változik ... Mene­külő ember, állat, gép összekeve­redik . .. Kitört lent a pánik, a téboly!­... A bombazápor gyilkosán zuhog tovább! ... Beleszól a géppuskák csattogása is ... Ez utóbbi vála­szunk arra a gyámoltalan tűzre, amelyet a csap­a­tl­ég­védelem ne­künk szán ... Az előbb még lát­tam egy gépágyú köpködését is ... Úgy látszik, már ez is halott. . . Saját gépünkre fordítom figyelmem. Annyira merészek vagyunk, hogy már S00 méter magasságban rohangászunk a célterület felett. Látom a felfutó géppuskalövedékek csíkját, de ez nem tart vissza minket, hogy ne alacsonyról zúdítsunk tűzcsap­ást a rejtekükből ki­űzött harckocsikra. Hatalmasak és lomhák . .. Lapulnak, döcögnek ... Öt darabot látok előmászni az egyik hor­hosból. Megfigyelőnk egy 500 kilósat küld rájuk Fekete fürt hömpölyög utána. Majd az erdősz­géh­t nyomjuk meg. Jól számítunk. 12 darab csörtet elő a sűrűből... A vezérgép kapja el őket... Aztán újra keringés, válto­gatva rácsapásokkal, amelyekkel az egyedül­állóknak adjuk meg a kegye­lemdöfést. Negyven perc ... Negyvenedik perce szárnyalunk a cél felett. Kiürül a bombatár. Utolsó­nak hagyja el gépünk a célterületet. Utolsónak érkezünk a gyülekezőre is. Sietve beállunk a kötelékbe, sebesen vonulunk hazafelé. Mit lehet tudni, otthon, talán már vár is valami új fel­adat. Feladat valóban van, csak a sze­rencse nem a mienk. Egy harmadik csoport csípte el magának. Leszállás közben figyeljük indulásukat... Ez már a harmadik bevetés ma — pedig még csak kilenc óra van. Ezzel még nem lesz ma vége — fogadkozunk. Kora délután, csakugyan megérke­zik a negyedik is. Ez a bevetés már messze az oroszok után küldi a géne­ket ... A fiúk gyönyörű dolgokat mondanak visszatéréskor .. . Tőlük tudtuk meg, hogy végkép lőttek a reg­geli orosz hídfőnek . . . Elesett!... A magyar élek már régen túljárnak rajta... Te én, ez ma, határozottan jó nap vol­!... De, nem­ csoda! A hónap 13. napját írták a „Fekete Boszorkányosok“... Megkezdte működését a Kállay Miklósné elnöklése alatt álló Országos Hadirokkantgondozó Szövetség Kállay Miklósnénak, a miniszter­elnök feleségének elnöklete alatt áll­ó Országos Hadi­rokkant­gondozó Szövet­ség a Kecskeméti-utcai vol­t Cseko­­nic -palotában levő hivatalos helyisé­geiben augusztus 1-ével megkezdi mű­ködését.­­ ■ A i.­ ,, A szövetség végrehajtó bizottsága pénteken ülést tartott, amelyen Káli­ny Miklósné ismertette a szö­vetség működésének irányelveit, utána részletesen megállapították a munkaprogrammot. Az ülésen résztvevő dr. Petri Pál m. kir. titkos tanácsos, aki az elmúlt világháború alatt a Hadigondozó Hi­vatal vezetésében vett részt, gyakor­lati útmutatással szolgált. Az ülésen jelen volt még több minisztérium de­legáltja. Vitéz Németh vezérőrnagy a honvédségnek és a honvédelmi mi­nisztériumnak a hadirokkantakkal kapcsolatos működését ismertette. Az Országos Hadirokkantgondozó Szövetség meginduló munkája során a magyar közélet vezetőinek, elsősorban a kormány tagjainak feleségei ve­szik kezükbe a hadirokkantaknak a polgári életbe való visszavezetésének kérdését. Az ő közreműködésük lesz biztosítéka annak, hogy a hazatért, testi épségüket felál­dozó honvédek ne csak a társadalom el­ismerését, de a nemzet­ háláját is el­nyerjék azáltal, hogy nekik és család­juknak a polgári éle­ben legalább olyan elhelyezkedést és életlehetőséget biz­tosítsanak, mint amilyennel hadbavo­­nulásuk előtt rendelkeztek. (MTI) RÁDIÓ SZOMBAT, AUGUSZTUS 1 . Cigányzene. — 16 10: Gyermekdélután. — 16.13: Időjelzés, hírek. — 17: Hírek szlovák és ruszin nyelven. — 17.13: Szórakoztató zene. — 17.38: Magyar toll a magyar kardért. A szegedi Dugonics-Társaság irodalmi délutánja. — 18.20: Vidám hanglemezek. — 18 3.­»: Hang­képek innen-onnan. — 13: Hírek magyar, né­met és román nyelven. — 19.20: Hangleme­zek. — 19.40: Egy szenvedélyes nyaraló. Far­kas Jenő csevegése. — 19.35: Malcoiner Béla jazz-zongoraszámai. — 20.13: Akiket mindig s­zívesen hallgatunk Hosszú Zoltán csevegése. Hangfelvétel. —­­20.20: Rádiózenekar. — 21.40: Hírek. — 22.19: Üzen az otthon. A Vörös­kereszt bajtársi rádiószolgálata. — 23: Hirek német, olasz, angol, francia és finn nyelven. — 23.25: Cigányzene. — 24: Hirek. VASÁRNAP, AUGUSZTUS 2­ 8: Fohász. Szózat. Reggeli zene. — 8.43: Hi­rek. — 9: Unitárius istentisztelet a Koháry­utcai templomból. — 1«: Egyházi ének és sz­entbeszéd a felsővizivárosi Szent Anna­­plébániatempolmból. — 11.15: Evengélikus istentisztelet a Bécsi kapu-t­éri evangé?:»?ius templomból. — 12.13: Levente-műsor. — 12.55: A francia helyzet. Szvatkó Pál előadása. — 13.10: Szórakoztató zene. —­ 13.43: Időjelzés, hírek, vízállásjelentés. — 14: Hanglemezek­. — 15: Egészséges vetőburgonya biztosítása. Hinfner Kálmán dr. kísérletügyi főadjunktus előadása. — 15.45: Magyar nóták. Lenkey Kor­nélia és Szalay László énekel, cigányzenekísé­­rettel. — 16.40: A hideg és a meleg. Bacsó Nándor dr. előadása. — 17: Hírek magyar, szlovák és ruszin nyelven. — 17.20: Beszél a front. A honvéd haditudósító század rádió­közvetítése. Hangfelvétel. — 37.45: Fellegi Teri énekel, jazzkísérettel. — 18.05: Éjszaka. Márai Sándor elbeszélése. — 18.25: Légierők fúvószenekara. — 19: Hirek magyar, német és román nyelven. — 19.20: Vécsey Ernő jazz­együttese játszik — 19.40: JL­égy eszetlen, em­ber. Márkus László csevegése. — 29: Kör­táncok és csárdások. Cigányzene. — 20.20: Hangképek a vasárnap sportjáról. Beszél Pluhár István. — 20.40: Nyáresti könnyű­zene. Előadja a Rádiózenekar. — 21.40: Hírek és lóversenyeredmények. — 22.15: Szórakoztató — *»*': Hírek német, o]a«r. angol, franció nye­ven. — 23.25: Magyar nóták. —­­74: Hírek. «■mm. i.iim«« .............. ii noiwi fc-w«« A „Nagy Ssuvageot“ Ritka eset, a magyar szótár-irodalom­ban meg éppen peteta nélkül való, hogy egy olyan enciklopodisztikus fajtájú inu, nnnl pau^agsot frantia-magyar és ma­gyar-francia nagyszótára, rövid néhány év alatt második kiadását érje meg. Ilyenfajta siker eddigelé csak az u. n. best­seller-eket kísérte, amelyeket rendszerint a cheat kapott fel. A Nagy Sauvageot si­kere nem ilyen­ múló természetű és elter­jedését komolyabb okok magyarázzák. A nyelvek ismerete ma nemcsak életszük­séglet, hanem a nyelvek mélyebb szelle­mébe való behatolás a szó valódi értel­mében kultúrszükséglet. A művelt em­bernek ma lépten­-nyomon szüksége van a francia nyelv szókincsére s ezt talán sehol gazdagabban, teljesebben nem találja meg, mint a Sauvageot-szótárban, amely harmadfélezer oldalon a magyar és a fran­cia nyelv írott és beszélt szókincsének tel­jességét felöleli, pontosan megmagyarázva nemcsak a szavak, de azok legfinomabb árnyalatainak értelmét, alkalmazását, ki­terjeszkedve a kiejtés és a nyelvtan kér­déseire is, sőt kiegészítve az argot kife­jezéseivel, az egyes szakmák műszavaival és a mai élet által felvetett új fogalmak megjelölésével. A Nagy Sauvage­, amely méltán álírható egy sorba a Larousse­­­-zal és a Sadie Villatte-tel, egyformán szótára a nagyközönségnek, a filológu­soknak és mindazoknak, akik a francia élettel valamiféle kapcsolatban állnak. Az a körülmény, hogy oly mély gyökeret tu­dott verni nálunk egy ilyen irányú mű, a mai magyar értelmiség szellemi színvo­nalának is hű kifejezője. Ezért üdvözöl­jük örömmel a Sauvageot-szótár új, nép­szerű kiadásának megjelenését. -y

Next