8 Órai Ujság, 1942. október (28. évfolyam, 223-247. szám)

1942-10-22 / 240. szám

Mit jelent az O. M. T. K. a fronton? Kis Magyarország — orosz földön A Don vidékén, szept. hu (Honvéd haditudósító század) Ma otthon jártam! Reggel indultam, este érkeztem vissza! Nem álmomban, hanem a valóság­ban! Voltam Kemenesalján, megnéztem a Juliska-majort, a Sárika-majort és még arra is jutott időm, hogy elláto­gassak az Évike-majorba ... Fáradtan, csapzottan, mosdatlanul, porosan és álmos szemmel ültem az autóban. Hajnalodott. Az útkeresztező­déseknél unottan figyeltük a sokféle útjelzéseket, a pici táblákra festett rajzokat, a három fekete macskát, talicskát, a hármas lóherét, a négyszö­geket, háromszögeket, romboidokat, nyilakat stb., meg a csapatszámokat. A Don-vidék vándorai, amikor csapat­testeiket keresik, vagy a parancsnok­ságok felé igyekeznek, ezeken a varázs­szerű jeleken kerülnek ki a homok­dombok között kanyargó útvesztőkből JULISKA-MAJOR! Ezt a táblát láttam az egyik kolhoz­­szerű házcsoport végében ... Elsuhan­tunk mellette. Azt hittem, hogy rosz­­szul láttam, vagy csakugyan álmodom, de a következő pillanatban rákiáltot­tam a gépkocsivezetőre: — Állj! Nézzük meg, fiúk, mi­­volt az! A tábla igaz volt. Valódi fekete ko­csilakkal festették rá a betűket és ami­kor körülnéztünk a házak között, itt is, ott is magyar katonákkal találkoz­tam. Javában munkálkodtak, egy ko­vácsműhelyben patkó izzott a tűzhe­lyen, Bordás István honvéd vidáman nyomkodta a futtatót, a mester pedig ránk sem hederítve, rohant a forró patkóval egy kikötött ló felé... Kérdezősködésünkre elmondták ké­sőbb, hogy •• valóban egy magyar majorban járunk, amely azelőtt kolhoz volt, régebben pedig — még a cári uralom idején­­— egyszerű grófi birtok . Elvezettek bennünket három major­ral odébb, Michnevoba, ahol a falu is­kolájában rábukkantunk a keleti front egyik legérdekesebb gazdasági központ­jára. Itt volt az a központi kolhoz, illetve „major“-parancsnokság, amely — mint később kiderült — az egyik hadtest szállásmesterének kitűnő ötleté­ből immár hosszú hetek óta nagysze­rűen vezet öt kiválóan felszerelt­­— majort! Andráskay Jenő főhadnagy úr volt a házigazda. Magyaros vendégszeretettel fogadott bennünket. Friss tej, finom fehérkenyér és méz volt a reggelink, majd úgy, ahogy voltunk, felpakkoltak bennünket egy négyes fogatra —­ és gyerünk kifelé, a majorokba... Négy jól táplált fehér mén ficánkolt a kocsi előtt, hosszúnyelű ostor csattogott a fő­hadnagy úr kezében,­­— csak a dű­lő­­utakon kellett vigyáznunk, nehogy fel­boruljon velünk a defektmentes gumi­kerekű alkotmány, amely nemrégen orosz sebesültszállító kocsi lehetett... A főhadnagy úr elmondotta, hogy miképpen került a doni magyar ma­jorságok élére és hogy értékesítette itt azt a tudományt, amelyet mint vérbeli magyar gazdatiszt, a Batthyány- Strattman hercegség jogigazgatóságá­nak vezetője, szerzett odahaza ... — A magyar hadsereg ellátása, ilyen messzire otthonról, erősen foglalkoz­tatja a magasabb parancsnokságokat, — mondotta. — Szükségét látták an­nak, hogy a meghódított területeken is szám­ba vegyék az értékeket, a termést és a fellelhető jószágállományt egy­aránt. Ezért állítottak engem ennek az öt volt kolhoznak az élére, ahol min­denek­előtt megszerveztem a közbizton­ságot, majd leltárba foglaltam az ér­tékeket. A vezetésem alá került terü­let­­kereken 16.000 katasztrális hold. Hét község tartozik hozzánk, elég kis­számú lakossággal, mert az oroszok a munkabíró emberek legtöbbjét maguk­kal vitték. Leginkább öregek, asszo­nyok, lányok, gyerekek maradtak visz­­sza és azok, akik kibújtak a szovjet kényszer alól. Az emberek hamar meg­értették, hogy nem bántjuk őket, em­berségesen, magyaros szeretettel adtuk tudtukra, hogy aki dolgozik és meg­becsüli magát, annak nem lehet bán­­tódása. Szót fogadtak.­­• Megállapították, hogy a tizenhat­­ezer hold egyharmada a termő­terület. A rozs szépen érett, tehát hozzá kellett fognunk az aratáshoz. Eddig összesen 20.000 keresztet sikerült felállítanunk. Van elegendő vágómarhánk, ami na­gyon jó lesz a téli élelmezés feljavítá­sára, találtunk gyapjút és birkabőrö­ket. Erre szűcsműhelyt szerveztünk, amelyben több magyar szűcsmester foglalatoskodik és készíti a jó meleg téli ködmönöket, kesztyűket stb. a ka­tonáinknak, öreg muszkák jelentkez­tek, akik ősi eljárással cserzik a bőrö­ket, szép eredménnyel. Senkinek sem árulják el a mesterség titkát. Négy vénember ügyeskedik, a négynek év­számai 2°4 esztendőre rúgnak, a leg­öregebb 81 éves... A kaszálókról ed­dig 20 vagon szénát gyűjtöttünk össze, de még jön a sarjú is. Körülbelül 100 vagon a szükséglet. Megnéztük a „tejközpontot“ is. A vágómarhák tejét gyűjtik itt egybe. Nagy a vigalom, amikor egyszerre harminc-negyven tehén áll a tágas udvaron és a „bárosnyák“ nevetgélve fejik a teheneket. Mint a négycsövű orosz géppuskákból, olyan folyamato­san csurog a zsíros, életet erősítő jó­­szagú tej a sajtárokba . Megizleltük a sok földi jót és jót mulattunk a tejüzem homlokzatára került táblán: O. M. T. K. — Mi ez, a pesti központ fiókja? — kérdeztük. Egy baka hamiskásan kacsintott a szomszédjára, majd félve nézett a fő­hadnagy úrra, megengedi-e a viccet... —­ Na, mondhatod! — szólt a fő­hadnagy. — Alázatosan jelentem, az OMTK nálunk annyit jelent, hogy „Orosz­­országi Marha-Tolvajok Központja“... — Nem szabad szó szerint venni! —• figyelmeztetett a gazda. — Anti vágó­marha itt található, az mind igazolt magyar kincstári tulajdon. Úgy vet­tük a magánosoktól, mindenütt hagy­tunk is vissza, különösen, ahol gyerek volt. A legtöbb azonban kolhoz-jószág volt, de valamennyi szerepel a had­biztosság által előírt gazdasági köny­vekben. — Nem vihet el innen senki semmit, csak felsőbb parancsra. Vigyázunk a magántulajdonra éppen úgy, mint arra, ami a kincstáré, mert minél job­ban gazdálkodunk, annál biztosabb lesz a telelés. A részletmunkákat Újhelyi László hadapródőrmester, a gróf Esterházy Tamás devacseri uradalom gazdaságá­nak vezetője irányítja, őt úgy is hívják a katonák, hogy: Intéző úr!... A betakarítást egy pihenőbe hátra­rendelt lőszer­szállító kocsioszlop végzi több kocsival. Ezeknek főnöke Horváth Károly főhadnagy, civilben pénzügyi titkár, de okleveles gazda és itt „szeke­res-gazda“ a neve... Napnyugtáig jártuk a kis magyar birodalmat, amely szinte a semmiből termett és szemlátomást gazdagszik a küzdő, magyar hadsereg javára! A kirándulás nekünk is pihenőt je­lentett. Szinte a szívem is belefájdult, ami­kor elbúcsúztunk. Az volt az érzésem, hogy­­ otthon jártam... Amikor visszatekintettem, egy gémeskút inte­getett felém az egyik dombhajlatból ..., Itattak... Hortobágyi Jenő, haditudósító Hosszú idő óta fekvő betegek a rég bevált, tisztán természetes „Ferenc József“ keserűvizet nagyon szívesen isszák és annak gyors, biztos , és mindig kellemes hashajtó hatását általánosan dicsérik. Kérdezze meg orvosát! Az 1662-ik légitámadás Málta elleni London, okt. 22. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Sinclair légügyi miniszter szerdán az alsóházban nyilatkozott a Málta elleni légitámadások eddigi következményei­ről. Kijelentette, hogy 1940 június 10. óta Málta szigete 1662 légitámadást élt át. A légitámadások következtében 1383 ember vesztette életét és 6700 épület pusztult el. Smuts délafrikai miniszter­­elnök beszédet mondott az angol parlament együttes ülésén Bern, okt. 22. A lordok háza és az alsóház tegnap együttes ülést tartott, hogy meghall­gassa Smuts délafrikai miniszterelnök beszédét. Erre az alkalomra az angol felső- és alsóház 900 tagja gyűlt össze, de megjelent számos diplomata és fő­biztos is. Az összejövetel helyét „biz­tonsági okokból“ titokban tartották. Az együttes ülésen Lloyd George elnö­költ. Megnyitó beszéde után Smuts tábornagy mondotta el beszédét. Átte­kintést nyújtott a hadihelyzetről, majd kijelentette, hogy miként az előző há­borúban Lloyd George, úgy ebben a háborúban Churchill személyesíti meg az angol nép harci elszántságát! A to­vábbiakban arról szólt, hogy ezt a há­borút az „egyesült nemzetek“ harcol­ják végig, s ezek a nemzetek a háború után is együtt maradnak, ami a jö­vendő béke szempontjából szerinte ér­tékesebb lesz, mint a Népszövetség volt. Smuts tábornagy beszédét a rá­dió is közvetítette. London, okt. 22. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Smuts délafrikai miniszterelnök szer­dán tartotta meg a brit parlament két házának együttes ülésén napok óta be­jelentett beszédét. Beszédében angolszász offenzívát követelt a Szovjetunió tehermentesítésére. Os­tobaság volna — mondotta többek kö­zött — kihasználatlanul elszalasztani az alkalmat a támadó hadviseléshez. Nem szabad megengedni az ellenfél­nek, hogy a szövetségesek offenzívájá­nak elhárítására még jobban tökélete­sítse előkészületeit. A jelen pillanat­ban azonban nem volna helyes többet mondani erről az offenzíváról, mert ezáltal cél­talan, sőt talán káros spekulációkat idéznének elő. Mindent meg kell tenni hogy a Szovjetuniót segítsék óriási há­borús erőfeszítéseiben. Ezt a segítsé­get, amilyen gyorsan csak lehet, meg kell adni. A Szovjetuniónak többet kell viselnie a szövetségesek háborús ter­heiből, mint a ráeső részt. A szövetsé­gesek előtt azonban még a megpróbáltatás borzalmas ideje áll, —­ mondotta a délafrikai miniszter­­elnök. — Fotokópia-okmányfényképezés Rád, Andrássy-út 52. *116—640. MESEVÁR (ELIT) ÚJBUDA (SIMPLON) Hangulatos teadélutánok Koktél. Zongoránál Bánk Géza v ADMIRAL Casino, Magyar­ utca 5. A HAZÁÉRT! Csörsz István főhadnagy, 33 éves, hősi halált halt 1942. szept. 15-én. Fintor László tart. hadnagy, 38 éves, hősi halált halt 1942. szept. 18-án. Bélaházy Tivadar hadapr. őrm., 31 éves, hősi halált halt 1942. aug. 9-én. Abadits Zsifkó honvéd, 22 éves, hősi halált halt 1942. aug. 17-én. Ambrusz Mihály honvéd, 22 éves, hősi halált­ halt 1942. aug. 17-én. Ádám­ Márton honvéd, 30 éves, hősi halált halt 1942. szept. 12-én. Takács János őrvezető (szül. Dezmet, Vas m.), 22 éves, hősi halált halt aug.­­ Ifi-Takács János őrvezető (szül. Halászi árok, Moson m.), 23 éves, hősi halált halt 1942. aug. 16-án. Tóth Lajos honvéd, 31 éves, hősi halált halt aug. 16-án. Uitz János őrvezető, 23 éves, hősi ha­l­­ált halt 1942. aug. 8-án. „Nem bírom tovább..." A Bakács­ tér 9-es számú házban lévő lakásán gázzal megmérgezte ma­gát és meghalt özv. Ungár Antalné 63 éves magánzónő. Búcsúlevelet talált szobája asztalán a rendőri bizottság, ebben azt írta: „Nem bírom tovább a testi és leki fájdalmakat“. FérfiSz­­ség Tolnay, Bulla, Páger, Ajtay Irta és rendezte: D.VRÓCZY JÓZSEF Zene: BUDAY DÉNES összbematadó ma PREMIER HOLNAP Forgalomba hozza RADIUS FORUM

Next