8 Órai Ujság, 1943. november (29. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-19 / 262. szám
1943 november 19, péntek, XXIX. évfolyam, 262. szám 1943 november 20-án, szombaton: I A nap kel 6.56 ó., nyugszik 16.04 ó. | | A hold kel 23.45 ó., nyugszik 13.08 ó. | Főszerkesztő: Bethlen András‘j/Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert CORDELL HULL BESZÁMOLT MOSZKVÁRÓL Lisszabon, nov. 19. Hull külügyminiszter a kongresszus zsúfolt termében csütörtökön beszámolt a törvényhozás két házának együttes ülésén a moszkvai értekezletről. — Urai akarunk lenni — mondta a többi közt — és lehetünk is a magunk sorsának, ha együttműködünk azokkal a nemzetekkel, amelyek szintén a biztonságra törekszenek. A jövőben a szerint fognak megítélni minket, hogy milyen mértékben vállaltuk a felelősséget a háború megnyeréséért, de azért is, hogy semmit sem mulasztottunk el a jövő békéjének megteremtése érdekében. Rámutatott arra, hogy a moszkvai értekezlet szerinte jelentős lépés mind a háború megrövidítése, mind a jövőért való gondoskodás felé. Hull nagyfontosságú „önmegtagadásnak“ minősítete azt a moszkvai nyilatkozatot, hogy az ellenségeskedések befejezése után más államok területén nem veszik igénybe seregeiket, csak közös megegyezés után. Ezzel a nyilatkozattal Anglia, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió letették a háború utáni együttműködés alapját s ezzel lehetővé tették a békeszerető nemzeteknek — nagyoknak és kicsinyeknek —, hogy békében éljenek és biztonságban s így dolgozhassanak gazdasági szociális és szellemi előbbrehaladásukon. Ismertette ezután a moszkvai értekezlet lefolyását és határozatait s rámutatott a tanácsadó-bizottság, hivatására. Ez szerinte hasznos eszköz lesz az ellenségeskedések befejezésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó javaslatok tanulmányozására. Vázolta az Olaszország számára létesítendő külön tanácsadó-bizottság szerepét, majd beszámolt az Ausztriára vonatkozó nyilatkozatról. A moszkvai értekezlet előzetesen is figyelmet szentelt sok olyan különleges kérdésnek, amely a békébe való átmenethez fűződik. Gyümölcsöző eszmecsere folyt ezekről a kérdésekről, mint amilyen a Németországgal és szövetségeseivel való elbánás, a gazdasági kapcsolatok különféle szakaszai, a társadalmi jólét előmozdítása, valamint az általános biztonság és a béke biztosítása. A két hétig tartó beható tárgyalás, — folytatta a miniszter — nem hozta magával, mint ahogy ez nem is volt tervben, valamennyi felmerült kérdés megoldását. Voltak kérdések, mint pl. a határokra vonatkozó kérdések, amelyeket a dolog természeténél fogva függőben kellett hagyni az ellenségeskedés befejezéséig. A legnagyobb jelentősége van annak a ténynek, hogy az értekezleten a mostani és a háború utáni nemzetközi együttműködés szellemének gyakorlati kifejezést adtunk. Ez kiterjedésében és hatásosságában állandóan gyarapodni fog s a kölcsönös megértés és bizalom légkörében idők múltával sok, ma még nehéz kérdés az őszinte és baráti megvitatás útján kétségtelenül közelebb jut a kielégítő megoldáshoz. Elismerő szavakkal beszélt Hull az értekezlet résztvevőiről, majd köszönettel emlékezett meg a kongresszus két házának tagjairól, akik pártoktól függetlenül, túlnyomó többséggel megszavazták azokat a határozatokat, amelyeknek értelmében az Egyesült Államok más szuverén nemzetekkel együtt részt vesz a béke és a biztonság fenntartására szolgáló nemzetközi együttműködésben. — Csak ha ezt a programmot közös elhatározással és nemzetünk egyesített támogatásával visszük előbbre, várhatjuk a későbbi jövőre, hogy urai lehetünk és maradhatunk sorsunknak, — fejezte be beszédét Hull külügyminiszter. A félóra hosszat tartó beszédet nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. A karzat is tele volt diplomatákkal és vezető állami tisztviselőkkel. lentésében. A Krím-félszigetet, ahol tartós köd és igen rossz időjárás már több nap óta akadályozza a nagyobb akciókat, legalább is pillanatnyilag, figyelmen kívül lehet hagyni. Ezzel szemben a nagy Dnyeperkönyökben változatlan erővel folyik a súlyos küzdelem, állapítja meg a német szakértő. Az ellenség itt támadásait szerdán a német záróállás nyugati részére is kiterjesztette, de sehol sem tudott kikényszeríteni lényeges változást. A főhadszintéren, a Dnyeper középső szakaszától nyugatra a német ellentámadás tovább halad előre Vatutin hadseregének déli szárnya ellen. A német nyomás részben a szovjet betörési és baloldali támaszpontja ellen irányul, a perojoszlavli Dnyeper-kanyarulat és Fasztov környéke között, részben pedig Zsitomirnál, az ellenségesek csúcsa ellen, ahol fontos terepszakaszokat foglaltak vissza a német csapatok. A betörési hely északi szárnyán úgy látszik, hogy az ellenség még nem hajlandó lemondani a kezdeményezésről, hanem továbbra is arra törekszik, hogy túlsúlyban lévő erőkkel a Pripjetmocsarak felé tért nyerjen. Korosztyen vidékén elkeseredett harcok folynak. A szovjet hadvezetőség makacsul ragaszkodik ahhoz a tervéhez is, hogy kettős átkarolást hajtson végre Gomelnél. Különösen a várostól délnyugatra igyekszik sikert elérni, ahol egy páncélos rohamcsoport ismét Rjecskca irányában tört előre. Gomeltől északra az ellenséges nyomás némileg enyhült. A szmolenszki—orsai autóút és Nyevelj közötti harcok, amelyek összefüggő egészként tekintendők, szerdán ismét fokozódtak. Az autóútnál és Vitebszktől keletre az ellenség még helyi sikert sem tudott elérni. Nyevelitől délnyugatra némi területnyereséget ért el, ezt azonban a német tartalékok beavatkozása vitássá teszi , áttekinthetetlen erdős és tavas vidéken a csata még jelenleg ide-oda hullámzik. . London, nov. 19. (NST) A keleti, arcvonalról érkező angol jelentések szerint a szovjet támadó ék élcsapatait, amelyek Zsitomir városán is túlhaladtak, az a veszély fenyegeti, hogy a németek elvágják. A németek már átlépték a zsitomiri? fasztovi vasútvonalat és arra töreked? nek, hogy a Kiev és Zsitomir között húzódó nagy hadiutat is áttörjék. A Fasztovnál már hat napja tartó német ellentámadás, amely a Zsitomirtól délkeletre lévő területig terjed, szerdán újabb nagy erők harcbavetésével ellenoffenzívává bővült, amelynek nyilván messzebbmenő céljai vannak. A Korosztyen felé irányuló szovjet előretörés üteme is meglassult a heves német ellentámadás következtében* „As Idealismus, mini Háb fegyver44 Goebbels dr. legújabb ciUUe Berlin, nov. 19. (NST) Dr. Goebbels birodalmi propagandaminiszter a Reich hasábjain megjelent legújabb cikkében hangsúlyozza, hogy a jelenlegi háború valóban világnézetek harca. „Ennek a háborúnak az a titka“, — írja a miniszter, — hogy az idealizmus a világnézeti elvekért folyó harcban egyáltalán nem mellékjelenség a népek létért való küzdelmében, hanem nagyon is reális tény. Franciaország azért szenvedett vereséget 1940 nyarán, mert nem voltak eszményei, amelyekért érdemes lett volna küzdenie. Anglia sem járt volna másképpen, ha szigethelyzete meg nem menti. A jelenlegi hadviselő felek közül csupán a bolsevizmus nevelte népeit világnézet hordozóivá, minden más nézet megsemmisítésével, bár az a világnézet a némettel szemben „visszataszító, brutális és terrorisztikus“ — írja a miniszter. Ezekből a megállapításokból dr. Goebbels ismét azt a már gyakran hangoztatott következtetést vonja le, hog/ csupán a nemzetiszocialista német véderő képes a harcos bolsevizmust sakkban tartani és megfékezni. Ezt ma már barát és ellenség egyaránt tudja, ha nem is ismeri be. ,,Ha csapataink bármilyen okból visszavonulnának a keleti arcvonalról, egész Európát azonnal pánik és rettegés fognál el, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a nemzetiszocialista Birodalom mindennek ellenére a legutolsó védőfal a keleti áradattal szemben.“ A német ellenállóerő előfeltétele azonban abban áll, hogy a háborút a nemzetiszocialista eszme és világnézet biztos alapján állva viseljék. Ezért tehát szükség van arra, hogy a nép a háborút katonai feladatain túl,i politikai problematikájában is megértse. Nehéz dolog a közvélemény számára napról-napra megvilágítani a politikai és katonai hadvezetés gyakran rejtett ösvényeit, — írja a miniszter .—, mert minden taktika azonnal elveszti értelmét, mihelyt nyilvánosan vitatják meg. Ezért a polgár legfontosabb háborús kötelességei közé tartozik, hogy bízzék a vezetőségben. E háború tanulsága a német nép számára otthon és harctéren egyaránt „Légy politikailag képzett, mert az ágyuk és a páncélosok jók ugyan, de épp oly jók azok az eszmék is, amelyekért ezeket az eszközöket harcbavetik. Amilyen kemények a fegyverek, amelyekkel egy nép életét védelmezi, ugyanolyan keménynek kell lenniök a szíveknek is, amelyek ezt a harcot irányítják és megvívják.“ Sertorius a keleti arcvonalból , Berlin, nov. 19. (NST) Noha a középső arcvonalszakaszon a harcok hevessége és területi kiterjedése egyaránt fokozódott, mégis a keleti harcvonal déli szakaszának nagyobb jelentősége van az általános helyzet további alakulása szempontjából, — írja Sertorius csütörtök estije-