8 Órai Ujság, 1943. november (29. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-04 / 249. szám
Rendkívül elkeseredett harcok a keresi vátgyszerosokban„Affér“ van már mett a színházi Berlin, nov. 4. (NST) A nogaji puszta nyugati részében, mint szerdán este közölték, német záróállást építettek ki. Mint német katonai helyről közlik, a szovjetcsapatok hiába rohamozzák ezt a záróállást. A Krím-félsziget bejáratáért továbbra is elkeseredett harcok folynak. A szerda esti német harctéri jelentések élénk harcokról számolnak be, amelyek a perekopi földszoroson nagyobb arányokat öltöttek. A jelenlegi harcok súlypontja továbbra is a nagy Dnyeper könyökben van, Dnyepropetrovszktól délnyugatra. Berlin, nov. 4. (NST) A keresi félszigeten folyó harcok kedden az ellenség partraszállási helyeinek lényeges összeszűkítésére vezettek. _ A völgyszorosokban rendkívül elkeseredett harcok folynak. A nogaji szteppén fokozódott az ellenség nyomása a Nikopol és Beriszlav között kiépített német reteszállás, valamint a Chersontól keletre fekvő térség ellen. A nagy Dnyeper-könyökben visszaverték a német reteszállás keleti része ellen intézett ellenséges támadásokat. Krivoj Rögtől északra és északnyugatra a német ellentámadás egyre jobban kibontakozik s újabb ellenséges erőcsoportok körülzárására vezetett. A körülzárt kötelékek egyelőre még elkeseredetten védekeznek. A szovjet megint friss tartalékokat és gépesített kötelékeket vetett be, úgy, hogy ismét nagy páncélos tömegek csaptak össze. Ami a további fejleményeket illeti, Sertorius százados véleménye szerint csak a hét végén lehet majd válaszolni arra a kérdésre, milyen mértékben hatnak ki a nagy Dnyeper-könyökben folyó harcok a szomszédos szakaszok helyzetére, illetve mennyiben befolyásolják majd a keleti hadszintén déli részén tomboló óriáscsata kimenetelét. t % A „tisztelt sajtószabadság 64 fronton „Ügy“ keletkezés ,eset“ merült fel. Bíráló cikke miatt a pesti magánszínházak igazgatói bojkott alá fogtak egy újságírót, egy színházi hetilap szerkesztőjét. Az „ügy“, az „eset“, az „affér“ nyilván maradhatott volna a két érdekelt fél magánügye. Jobb is lett volna, ha az marad, mert hát, ugye, a mai időkben ... Csakhogy nem maradt magánügy, közafférré vált, mert a pesti színigazgatók közreadták öt pontjukat a blokád alá vett szerkesztő és szaklapja ellen. Amikor ezek után mi is hozzászólunk az ügyhöz, a színigazgatói értekezleten megfogalmazott határozat egyik passzusát idézzük bevezetésül, azt a passzust, amely „a mindnyájunk által tisztelt sajtószabadságot“ emlegeti. A sajtószabadságot nemcsak a pesti színigazgatók tisztelik, hanem sokan mások is. Többek között mi is. Sőt éppen a „mindnyájunk által tisztelt sajtószabadság“ eszménye ösztönöz arra, hogy mi is hallassuk szavunkat. Nézzük először a tényállást. Egyed Zoltán főszerkesztő és lapja, a „Film, Színház, Irodalom“ ellen azt a vádat emelik a színigazgatók, hogy 1. brutális személyes támadásba tévedett, 2. a magánélet részleteinek botrányos pellengérezését űzi, 3. a vállalatok belső ügyeinek illetéktelen kiteregetésével foglalkozik. Mindezek után „a színházi sajtó most elharapózott működési hangja folytán“ a direktori kar döntő szankciókat határozott el, például szubvenciómegvonást, főpróbáés premier jegyek beszüntetését, hírzárlatot és fényképtilalmat. Ez a tényvázlat, amellyel magával nincs mit vitatkoznunk. „Brutális személyi támadások“ ellen mindenki úgy védekezik, ahogy tud. A „magánélet részleteinek botrányos pellengérezése“ éppoly elítélni való, mint maga az a magánélet, amelynek kipellengérezhető botrányos vagy megbotránkoztató részletei vannak. A „vállalatok belső ügyeinek kiterelgetése“ pedig valóban nem hetilapokra, hanem az ilyen célra manapság már bőven rendelkezésre álló, legális, illetékes szervekre tartozik, amelyek be is szoktak a vállalatok belső ügyeibe tekinteni. Csak éppen ott van némi kis hiba, hogy éppen a színházi lapok fő vadászterülete a kezdet kezdetétől fogva a személyi ügyek és belső színházi dolgok minél szélesebb és minél indiszkrét jpbb kiteregetésének mezején volt, ott „neveltek“ maguknak olvasóközönséget és szolgálták ki a színigazgatókat, akiknek eszük ágába sem jutott felháborodni és sajtóetikát emlegetni, mikor tehetségüket, szakértelmüket, színházvezető zsenijüket és mindezekkel elért anyagi és erkölcsi sikereiket a valósággal nem mindig megegyező módon éppen ezekben a lapokban az égig dicsérték. Itt tehát megint elérkeztünk ahhoz a kor- és kórjelenséghez, mely a mimóza, vagy talán inkább a sündisznó érzékenységével reagál minden bírálatra, melyet bántónak érez. (Aminek leszögezésével egyáltalán nem akarunk állást foglalni az éppen szóbanforgó lapkritika hangja és igazsága tekintetében. Elvekről beszélünk, nem konkrét esetről.) Elvi szempontból pedig a színigazgatók határozatában egyetlen egy dolog érdekel bennünket: hogyan is áll ez a határozat a benne annyi tisztelettel emlegetett sajtószabadsággal? A sajtószabadságnak kritériumai, biztosítékai és természetesen határai vannak. Mindenki nyíltan megírhatja a véleményét, de aztán felel is érte. Ha egy cikket sérelmesnek találok, elégtételt követelhetek magamnak, az elégtétel megadásra törvényesen vagy szokásjogilag rendszeresített fórumokon, de nem önbíráskodással, mert ezzel nemcsak az említett fórumokat negligálom, de magát a sajtószabadságot is. Törvényes fórum a sajtóbíróság, vagy az Országos Magyar Sajtókamara fegyelmi bírósága, magyar szokás által szentesített fórum a lovagias eljárás, de semmiesetre sem az az önbíráskodás akármilyen formája, legyen az szubvenciómegvonás és bárminő bojkott. A színigazgatók választhattak volna a három út között, de mégis a negyediket választották, sőt eltévedésüket még meg is tetézték azzal, hogy a szóbanforgó színházi hetilaptól megvontszubvenció ezévi összegét, 14.000 pengőt az újságírók jóléti intézményeinek ajánlották fel. Nem keresünk emögött hátsó gondolatot, de önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajjon merték volna-e ugyanezt az ajánlatot a bírói testület jóléti alapjainak megtenni? A captatio benevolentiae ilyen formája már csak azért is szerencsétlen, mert vagy végleg elzárja az utat az elől, hogy a 14,000 pengő adományozói újságírói fórum előtt keressenek igazságot, — igaz, hogy ezt eddig meg sem, kisérelték, — vagy az újságíróintézményeket hozza abba a helyzetbe, hogy az ajánlatot illő köszönettel, de határozottan visszautasítsák. Sőt van itt még egy szempont. A közéleti illem általában, a sajtóetika különösen azt parancsolja, hogy bírói döntés alatt lévő ügyben ne foglaljunk nyilvánosan állást, itt azonban kikerülték a bírói fórumokat, tehát teret engedtek az állásfoglalásoknak, amelyek közt persze akadt olyan, amely kapásból máris megindította a tüzet a színházi lap és szerkesztője ellen, feltornázta magát a csalhatatlanság katedrájára és az egyik fél egyoldalú információi alapján, a másikat meg sem hallgatva, rögtön ki is mondta az ítéletet, megfelelő erkölcsi szemforgatás alapján, természetesen marasztaló, sőt halálos ítéletet. Őszintén bevalljuk, hogy az egész affért nem tartjuk olyan fontosnak, hogy ennyi teret vesztegettünk volna rája, ha éppen az említett cikk túlbuzgó szervilitása, erényes őszi fölényeskedése miatt nem éreznők szükségét, hogy legjobb tudomásunk szerint érdektelenül és elfogulatlanul ki ne fejtsük azt az álláspontot, mely, szerintünk, valóban a sajtószabadságot tartja szem előtt. Azt a sajtószabadságot, amelyet a pesti színigazgatók is olyan mélyen tisztelnek. ZORO és HUBU utolsó együttes filmje: Régi szép idők Kizárólag: PÁTRIA Fotókópia, Fénymásolat, Rád, Andrássyút 52 (Mussolini-térnél. Telefon: 116—640. MURÁTI LILI MŰVÉSZI VILÁGFILMJE! Kölcsönadott élet Partnerei: B. Lengyel László, Ilosvay Katalin, MESEVÁR CSABA BETHLEN A fasiszta nagytanács egyben tagjait Padduába szállították Milánó, nov. 4. Mint a Pomeriggio jelenti, Cienettit, Gottardot, Marinellit és Preschit, — akik a fasiszta nagytanács egykori tagjai voltak, —foglyokként Paduába szállították. Chierici, volt rendőrfőnököt is letartóztatták és Bellunoba vitték. (MTI) A Kisfaludy Társaság ülése A Kisfaludy Társaság november hó 3-án, szerdán délután tartotta a Magyar Tudományos Akadémián felolvasó ülését, Voinovich Géza elnökletével, a tagok igen nagyszámú jelenlétében. Voinovich Géza elnöki megnyitója után kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Kisfaludy-Társaság elhunyt rendes tagjáról, Papp Ferenc irodalomtörténetíróról, kinek emlékét a Kisfaludy-Társaság jegyzőkönyvében örökítette meg. Az elnöki megnyitó után Kornis Gyula olvasta fel a nemzeti szellem és világkultúráról szóló hatalmas tanulmányát, melyben a kultúra és a nemzeti szellem kapcsolatáról, kifejlődéséről, a kultúra hatásáról tartott igen érdekes értekezést. Tamási Áron „Járványbíró“ című novelláját olvasta fel ezután a tagok igen élénk érdeklődése mellett, majd Papp Viktor, a Szózat száz éves zenéjéről írott tanulmányát olvasta fel és ismertette a Szózat zeneköltőjének, Egressy Béninek, sokat hányatott életét és küzdelmeit. A társaság ülését Voinovich Géza elnök zárószavai zárták be. Mi ez? Az Összetartás november 4-iki számának hírei között olvastuk a következőket: „ Véget ért a dunántúli polgármesterek szombathelyi értekezlete. Az elmúlt szombaton 13 dunántúli város polgármestere jött össze értekezletre Szombathelyen, hogy megvitassák a német városokat érdeklő kérdéseket. Kíváncsian várjuk a magyarázatot. MÓRICZ ZSIGMOND gyönyörű regénye filmen Rendezte: Martonffy Emil Ma Radius JAVOR, CSORTOS Lehotay, Egry Mária. Mihályi, Vaszary Zen?: dr. Sándor Jenő Palatínus— Aurora- film a héten URÁNIA *#.