A 7 napról, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-21 / 12. szám
Sóshalmon A tanító úr nem szította a haragot „Talpra magyar, hí a haza...” hangzott a Nemzeti dal március 15- én a Sóshalmi Olvasókör bensőséges megemlékezésén. Az olvasókör hazánk nemzeti ünnepére szervezte meg vacsorával egybekötött tisztségújítását. Pártay Lilla Kossuth-díjas balettművész ünnepi megemlékezést mondott. Elmondta, hogy az olvasókör tagjait a férjén, Nagy Józsefen keresztül ismerte meg. Nagy József a televízió főoperatőre volt, aki sok dokumentumfilmet készített a vásárhelyi tanyavilágról, ezen belül is Sóshalomról, mivel innen származott. Sajnos ő már nem lehet jelen, mert már egy éve, hogy elment az élők sorából. Pártay Lilla a férje emlékére, tovább ápolja a kialakult családias kapcsolatot. Hangsúlyozta: gyermekeinket neveljük hazaszeretetre, hiszen így emberség tekintetében újra talpra állhat az ország. Az est egyik fénypontjaként Gyömrő Imre márciusi dalokat énekelt. Az újonnan megválasztott tisztségviselők elbúcsúztatták a régi vezetőséget, akik ötven évig munkálkodtak az olvasókör szervezésében, így virágot és külön személyre szóló kancsót kapott M. Horváth Márton elnök, Gy. Molnár Imre alelnök, Kenéz Sándor titkár, id. Jakab János pénztáros, Papp Ferenc vezetőségi tag és Szénási József vezetőségi tag. Török Imréné kézimunkát adományozott az olvasókörnek, míg Szenti Tibor egy fényképet nyújtott át, mely akkor készült, amikor A FÖLD című filmet forgatták Nagy Józseffel Sóshalmon. Dr. Stiffner Gábor és Szenti Csilla egy fotóval kedveskedett a körnek, mely az írótalálkozót örökítette meg. Felkerestük Kenéz Sándort, az egykori tanítót, akiben az olvasókör szellemi atyját tisztelhetjük. - Mikor került ön Sóshalomra? - Huszonkét éves koromban kerültem ide, s már 12 éve nyugdíjas vagyok. Nagyon szerettem a tanítást, de a népművelést még jobban. Nagy bizalommal fogadtak az itt élő emberek. Ennek az egyik oka, hogy az elődökre lehetett építeni. Természetesen a népművelést csak akkor lehet hatékonyan végezni, ha itt él ebben a közösségben a népművelő is. - A férjem, Nagy József operatőr gyökerei ide nyúlnak vissza - mondotta aznap kérdésére Pártay Lilla balettművész. - Rajta keresztül ismertem meg az itt élő embereket. Talán ötszáz ember - majdnem a fél falu - kint volt Mártélyon a március 15-i megemlékezés ünnepén. A mindig mosolygós Horváth Erika szavalta el Petőfi Föltámadott a tenger című versét. Az ünnepi beszédet Balogh Jánosné polgármesterasszony mondta. Tóth Ferenc nyugdíjas történelemtanár mesélős hangon, közérthetően adott átfogó képet a kor európai forradalmaitól a szomorú negyvenkilences „aradi végzetig”. Közben Kenéz Árpád szavalta el a Nemzeti dalt. A nemzeti zászlókkal „felvértezett” kisdiákok pedig egy emberként zengték a refrént: Esküszünk, esküszünk... Az ünnepség után nyitották meg a régi iskola épületében a Mártélyi Iskolatörténeti Kiállítást. A bejáratnál csizmában, suba mellényben, kucsmával a fején a pedellus. Kezében kis harang, amelynek diszkrét hangja invitálta a vendégeket. A századelőt idéző osztályban eredeti padokban ültek a gyerekek. A lányok kékfestő anyagból készült ruhácskákban, míg a fiúk mellényben, kucsmában idézték a múltat. Móricz Zsigmond „csaló Péterről” szóló jelenete meghatotta a vendégeket. A jelmez, valamint a jelenet betanítása Benkő Brigitta tanárnőt dicséri. Bérczi Tamásné, az ÁMK igazgatónője aprólékosan mesélte el az iskola történetét. Az idősebbek nagyokat bólogattak a régi tanítók nevének, illetve egy-egy történet hallatán. Az ünnepség a Mártélyi Kultúrházban folytatódott, ahol Kaszás István Viktor festőművész kiállítása várt megnyitóra. Tekintettel a műfajváltásra, Széll Erzsébet tanuló Petőfi Ezrivel terem a fán a meggy kezdetű versét szavalta el, majd Horváth Erika énekelt egy tavaszi dalt. A pici helyiségbe szorult közönség előtt Fodor József festőművész nyitotta meg a kiállítást. A művész méltatásából kiderült, hogy az házasságot kötött Mártéllyal, merthogy iránta érzett nagy szeretetében házat épít itt, s immár második otthonának tekinti. Grozmann: Nagy élményt jelent számomra őszinteségük, nyíltságuk. Ritka ma már az ilyen józan gondolkodás. Úgy érzem, hogy ehhez nagyban hozzájárult a tanító úr, mert nem szította az emberekben a haragot. Ennek köszönhető, hogy ilyen jó közösség alakult ki. - Milyen gyakran jár ön Vásárhelyre? - Minden évben kétszer-háromszor eljövök Vásárhelyre. Sajnos, rokonaink már nincsenek, de a barátainkhoz is szívesen jövök. Megkérdeztük Szenti Tibor írót is, milyen módon kötődik a sashalmi olvasókörhöz. - Egyik oldalról paraszti, másik oldalról pedig polgári származású vagyok. Én úgy érzem, hogy erősebben kötődöm a parasztsághoz. Ezért is láttak napvilágot ezen társadalmi rétegről szóló műveim. A sashalmi olvasókör 110 éves, ilyen az országban nincs másik. Természetesen voltak olyan időszakok, amikor illegálisan működött a kör, de azt is túlélték. (tódorj „Bekorompoltak Mártélyi március Mindszenten Verset mondtak, énekeltek A mindszenti március tizenötödikei megemlékezés programja kellemes, jó hangulatú péntek délelőtött jelentett a város lakói számára. Akik elmentek a Tisza Művelődési Házba, egy kis megemlékezés keretben élvezhették a Dózsa-telepi Általános Iskola tanulóinak műsorát és a Városi Dalkör előadását, mely utóbbiban gyerekek és felnőttek együtt énekelték a ’48-as dalokat. Az ünnepi beszédet Fuchszné Bénák Katalin képviselő asszony mondta el, s az ünnep kapcsán párhuzamot vont a mai magyar valóság és a XIX. századi forradalmi Magyarország között. Az izgatott vers- és dalszerető gyerekek, valamint szüleik türelmetlenül várták a szavaló és népdaléneklési viadal városi döntőjét, melyre iparkodnia kellett annak, aki a polgármesteri hivatal előtti koszorúzáson is részt akart venni. Sok tehetséges kis- és nagydiák lépett a világot jelentő mindszenti deszkákra, s a zsűrinek alaposan feladták a leckét, ami abból is kiderült, hogy közel egy órán keresztül a vitáztak a helyezésekről. Az alsó tagozatosok közül a népművelőkből, tanítókból, tanárokból, óvónőkből álló grémium döntése szerint a versmondók között első helyezést ért el Szögi Brigitta (a Dózsatelepi Általános Iskola második osztályos tanulója), az ezüstérmes Pap Éva (Központi Általános Iskola) lett. A harmadik helyen holtverseny alakult ki, hiszen Juhász Éva (Dózsatelepi Ált. Isk.) és Ávéd László (Központi Ált. Isk.) egyaránt szépen szavaltak. A szavalók II. korcsoportjának aranyérmese Pap Judit (a Dózsa-telepi Ált. Isk. ötödik osztályos tanulója) lett, a második helyezett Kabók Márta (Központi Ált. Isk.), aki Jenei Katalinnal (Dózsa-telepi Ált. Isk.) együtt, sokak szerint, kiemelkedett tehetségével a többiek közül. Katalin egyébként holtversenyben Czimber Ágnessel (Dózsa-telepi Ált. Isk.) és Juhász Ritával (Központi Ált. Isk.) a harmadik helyen végzett. A népdaléneklési verseny első kategóriájában nem hirdettek végeredményt, mivel csak egy kislány mert kilépni a színpadra. Bár ő nagy lelkesedéssel énekelt szép magyar népdalokat, sajnos, nem akadt ellenfele. A felsősök között ismét holtverseny alakult ki, így ketten kaptak „arany” emlékalapot: Tóth Zsófia (Központi Ált. Isk.) és Blaskó Mónika (Dózsa-telepi Ált. Isk.). Második lett Gál Tünde (Dózsa-telepi Ált. Isk.), harmadik pedig Bányai Brigitta (Dózsa-telepi Ált. Isk.). B. Zs.