A 7 napról, 1998. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-02-19 / 8. szám

Elhunyt Szabó Iván szobrászművész Számos köztéri alkotása közül kiemelkedik a nem nagy mére­tű, mégis monumentális nagy­vázsonyi Kinizsi, a Budai Önkén­tes Ezred gránátszaggatta emlék­műve, az átszellemültség által szin­te lebegő Kecskeméti Éneklő lá­nyok és a fiatal állatok érődően életteljes vásárhelyi játszó csikók. Faszobraiban és domborművei­ben merített a népművészet tisz­ta fonásából is. Kisplasztikáiban egyaránt jól érvényesül anyagis­merete (bronz, ólom, fa, agyag, samott) és mintázásának érzék­­letessége. Ifjúkorának vonzalmá­ból eredően megihlette alkotói vénáját a szép és kifejező mozdu­lat is, így született Tánc-sorozata. A Képzőművészeti Főiskola tanáraként mintegy három évti­zeden át szobrászgenerációknak adta át a szakma ismeretét. Nem szemléletet, hanem a mestersé­get helyezte művészetpedagógi­ai tevékenységének középpont­jába, amit az is jól nyújt, hogy ta­nítványainak jelentős része tőle eltérő utat választott. Ezen kívül szerepet vállal a művészeti köz­életben is. Atlapító főtitkára volt a Magyar Képzőművészek Szövet­­ségének­ és hosszú időn át a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövet­ségének elnökeként képviselte a tágabb szakma érdekeit. Közös­ségi érzéséből fakadt, hogy szíve­sen állított ki bel-, és külföldön, múzeumokban, művelődési há­zaikban, oktatási intézményekben egyaránt. Munkásságának elisme­rését, értékelését a közösség sze­­retetén túl a Munkácsy-díj, az Ér­demes és Kiváló Művész kitünte­tés is kifejezi. A fentieket a Magyar Alkotó­­művészek Országos Egyesülete kérésére írtam Szabó Iván pálya­képének általános áttekintése­ként. Vásárhelyen azonban sok minden egyébbel, jó néhány ténnyel, történéssel ki kell egé­szíteni mindezt annak érdeké­ben, hogy a város és a művész kapcsolatát teljesebben, reálisab­ban lássuk és értékeljük, így nem lehet megfeledkezni és nem lehet túlértékelni sem azt a tényt, hogy Szabó Iván a Kép­zőművészeti Főiskola tanáraként mintegy három évtizeden át hoz­ta növendékeit Vásárhelyre mű­vésztelepi gyakorlatra és ezzel a vásárhelyi művészet második vi­rágkorának megteremtésében rendkívüli fontos szerepet töltött be, így kerültek kapcsolatba és telepedtek le a városban a Vásár­helyi Műhely olyan meghatározó egyéniségei, mint Németh József, Kajári Gyula, Szalay Ferenc. Ezen kívül a főiskolások közül jó néhá­­nyan lettek az Őszi Tárlat állandó kiállítói. Ezzel kapcsolatban kell emlékeznünk arról is, hogy egyik kezdeményezője, alapítója volt legfontosabb kiállításunknak, a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak és mint kiállító rendszeresen, egyetlen év kihagyás nélkül több, mint két­száz művét mutatta be itt. Tema­tikus egyéni kiállításainak (A tánc­ról, Lovakról, Cserepek, stb.) az első bemutatkozó helye is mind­ig a Tornyai János Múzeum volt. Vállalta az Őszi Tárlattal kapcso­latban a nem mindig népszerű bí­rálati munkát is. A várossal kialakult kapcsola­tának mélységét jól mutatja, preg­nánsan fejezi ki bőkezű adomá­nya is. Első, 70 darabos ajándéká­nak (faszobrok, faragások, bronz, ólomplasztikák, domborművek) válogatása látható az Alföldi Galé­riában. Tovább bővítette nagylel­kű adományai sorát a múlt évben többszáz rajzzal, valamint kerámia és tenakotta tárgyakkal. A város az Őszi Tárlat legrango­sabb kitüntetésével, a Tornyai pla­kettel ismerte el munkásságát. Vásárhely művészete, kultúrája érdekében kifejtett szervező­­munkájának, kezdeményezései­nek, tanácsainak tételes felsoro­lása természetesen lehetetlen, de fél évszázados, igen hasznos jelen­léte most már örökre hiányozni fog. És mindemellett még nem történt említés arról a rendkívül széles emberi, baráti közvetlen kapcsolatról, amely igen sok vá­sárhelyihez és itteni családhoz fűz­te, és akik most már szintén nél­külözni fogják közvetlen, jóke­­délyű, segítőkész egyéniségét. Sajnálatos, hogy nem érhette meg a Vigadó Galériában ez év nyarára tervezett, tanítványaival közösen megrendezésre kerülő reprezentatív kiállítását. Dömötör János Életének 85. évében, 1998. február 11 -én elhunyt Szabó Iván szobrászművész. Életének 8 és fél évtizede alatt a társadalom­ban és a művészetben is igen jelentős, nem egyszer drámai változás történt. Egy azonban nem változott: Szabó Iván mű­vészi magatartása és etikája. Következetesen, hűséggel járta azt az utat, amelynek mesterségbeli alapjait a Képzőművészeti Főiskolán, 1934. és ’39. között Bory Jenő növendékeként sajá­tította el. Hagyománytisztelete kötődött az európai plasztika, forrását illetően közelebbről a görög szobrászat évezredes, humánus töltésű, a szépség tiszteletében, a kalokagathiában fogant tradíciójához. Alkotói világának főbb ihletői a nő, a ma­dár és a ló esztétikuma. Tavasszal nyílik a Tourinform iroda A Vásárhely és Térsége Te­rületfejlesztési Önkormány­zati Társulás — melynek tag­jai Mártély, Mindszent, Szeg­vár és Székkutas önkormány­zatai —, sikeresen pályázott a szakminisztérium és a Ma­gyar Turizmus Részvénytár­saság pályázatán, így 1 millió 425 ezer forintot nyertek a hódmezővásárhelyi Tourin­form térségi iroda megnyitá­sához. A közelmúltban elkezdődött építkezés felkeltette érdeklődé­sünket, kíváncsiak voltunk, hol tart ma a tourinform iroda ügye. Juhász Tünde, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata nem­zetközi kapcsolatok referense la­punk érdeklődésére elmondta, az iroda számára a vásárhelyi önkor­mányzat bocsátotta rendelkezésre a Szegfű utca 3. szám alatti, két helyiségből álló épületrészt. A leendő iroda a Szegfű utcán van, de bejárata a Szántó Kovács János utcára nyílik. Az új intézmény egy közel hetven hasonló létesítmén­y­­nyel rendelkező országos há­lózat újabb tagja lesz. A mun­katársak belföldi utazási-, és szálláslehetőségek széles vá­lasztékával, változatos prog­ramajánlatokkal, valamint jelentős fejlődést eredmé­nyező lehetőségekkel állnak majd a lakosság rendelkezésére. Ingye­nes kiadványokkal, tájékoztató anyagokkal szándékoznak segíte­ni mind az ide látogató, mind az itt élő polgárok pihenését. Az infor­mációs iroda nonprofit jelleggel fog működni, megnyitása a tervek szerint március végére, április ele­jére várható. (gerhardt)

Next