A 7 napról, 2002. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
2002-05-16 / 20. szám
Beiskolázó kishangverseny a Péczelyben Aki dudás akar lenni... A 2002/2003-as tanévre beiskolázó hangversenyt tartottak május 9-én a Péczely Attila Zeneiskolában. Az általános iskolásokból álló lelkes közönséget Csányi Ildikó és az intézmény tanulóinak segítéségével — egy kis szerencsével — egy életre megfogta a zene. Molnárné Prjevara Nóra intézményvezető-helyettes elmondta, a 2002/2003-s tanévre június második hetében hirdetnek felvételt. A felvételi vizsgára várnak minden 6. életévét betöltött tanítványt, akinek jó zenei hallása és ritmusérzéke van. Bartók Béla örök dallamát, a Debrecenbe kéne menni-t Pintér Magdolna játszotta el, vidám és könnyed hangulatot teremtve a hangversenyteremben. Játékát követően Csányi Ildikó tanárnő műsorvezetésével és a gyermekekhez szóló kérdéseivel játékos bekiabálások és kacajok kíséretében az intézmény diákjai mutatták be hangszereiket tanáraik kíséretével és segítségével. A zongora sokak által kedvelt vidámságát Glinka Polkájával mutatta be Török Judit, akit már a vonós hangszerekre rátérve Varga Márta Flóra követett, a legapróbb kislány a legkisebb vonóst, a kis hegedűt mutatta be. A közönség dalos kedvét is előcsalogatva Albert Arnold csellón játszott, melyet a klasszikus gitár követett Ács Árpád segédletével. Vastapsot érdemelt ki a talpraesett kis művész, Márton Katika, aki furulyáján játszott szívszorító dallamokat. A profi című film zenéjét Gyenes Gabriella játszotta el, segítségül híva Matrovits Máté szintetizátortudását. A Kis kece lányom dallamát sok iskolás együtt énekelte Kalapács Adriennel, aki oboán játszott, majd Vecsey Balázs klarinétszólója következett. Vágó János tanár segítségével a régi vadászatok hangulatát idézte fel Farkas Árpád kürtön, Török Bence cseh néptáncra csábított tenorkürtjén. A trombita éles hangja méltósággal töltötte el megszólaltatóját, Márton Norbertét is. És hogy modern zenevilágunk se maradjon ki a zenei kavalkádból, dobszólóval üdvözölte a kicsiket Kiszin Norbert. Hogy hogyan áll össze az egyes hangszerekből és miként teremt igazi zenét egy együttes, Vincze György tanár úr mutatta meg, tanítványaival, Takács Zsókával és Fonai Tiborral, akik elektromos és basszusgitáron mutathatták be eddigi tudásukat, amit később Tóth Enikő szaxofonjátéka is színesített. A vendégek soraiban sajnos kevés szülő és felnőtt jelent meg, közülük Ács Jánosné kisfiáért szurkolt. Mindhárom gyermekének megadatott, hogy hangszeren tanuljanak, ezáltal gazdagítva szellemi és zenei műveltségüket. A Kertvárosi Általános Iskola első osztályosait Simon Szilvia tanárnő kísérte el, kinek fegyelmezési problémákkal egyáltalán nem kellett küszködnie, a kis nebulók a zene varázsától meghatottan ülték végig a közel egy órás kiskoncertet. Fejes Mónika, Szabó Tamás, Tábori Fruzsina, Kódor Lilla, Agócs Petra, Horváth Alexandra, Tóth Anita és Horváth Varga Regina körében változatos kép alakult ki, mindenki a szívéhez és természetéhez legközelebb álló hangszert választotta ki, s faggatja, kérleli szüleit a délután végén, hogy ő is azon szerencsések közé tartozzon, kinek megadatik a zene megteremtésének csodálatos érzése a „pokolra szállás” összes kínjával. Lázár Nóra /nap jegyzettApximliszszik - mást ? Mi van itt? Mi történik itt? Mi ez a mindennapos robbantás, lövöldözés, repülőgépkatasztrófa, ez a bőven fröcsögő katasztrófasorozat? Jól edzett hírszerkesztő kollégák is hitetlenkedő fejcsóválással nézik a monitort, amelyen szenvtelenül kúsznak fel a móri mészárlás híradásának sorai. Ismét értetlenül áll az ország egy eset előtt, de én azt hiszem, hogy a többség nem azon csodálkozik, hogy ilyen megtörténhet. Miért ne történhetne? Nincs az a rendőrség, biztonsági őr, aki ilyet meg tudna akadályozni. Aki állig pakolja magát fegyverrel és köszönés helyett tüzel, azt nem lehet megállítani, arra nem lehet felkészülni. Hallom az egyik tévében a riporter kolléga hatásvadász búcsúmondatát: bárhol, bármi megtörténhet. Igen. És? Ez mindig is így volt. Van azonban néhány olyan vonatkozása az ügynek, amit valóban jogosan övezhetünk dühös értetlenséggel. Hogyan lehet az, hogy valaki — főleg ilyen múlttal — nem vonul be a börtönbe? Hogyan lehet az, hogy körözik, és közben a barátnője telefonon cseveg vele, mégsem kötelezhető arra, hogy megmondja, hol van. Nem azért, hogy lelőjék. Azért, hogy ha tudja, akkor tisztázza magát! Hogy most megint oda a biztonságérzetünk? Oda van az már régen, kérem. Emlékezzenek az országhangulatra az Aranykéz utca után. Abból is talpra állt az ország, pedig ha jól tudom, a mai napig csak halovány sejtések vannak arról, hogy kik és kinek a megbízásából robbantottak. Én abban is biztos vagyok, hogy közvetve — hangsúlyozom: közvetve — benne van ebben az elmúlt egy-fél év felfokozott hazai hangulata is. Annak az érzése, hogy belső ellentét feszíti szét a társadalmat. Egyszóval valljuk be: puskaporos a levegő! És ilyenkor sokan érzik, érezhetik: mindent szabad. Örömmel látom, hogy a rendőrséget nem zavarja a kormányváltás hajcihője, és dolgozik. Hogy a halálbüntetést vissza kellene állítani? Lehet. De az ilyeneket, mint a móri gyilkosok, az soha nem tartaná vissza. . . Megjelenik: Hódmezővásárhelyen, Mindszenten, Székkutason, Mártélyon, Batidán, Földeákon, Óföldeákon és Szikáncson Szerkesztőségvezető: Égető Gyula Főszerkesztő: Herczeg Zsolt Tervezőszerkesztő: Kokovai Péter Számítógépes tördelő: Schlosser Judit Munkatársak: Arany-Tóth Attila, Borsándi István, Martonosy Edit. Fotó:Vogl Ervin Szerkesztőség: Vásárhely, Szabadság tér 71. (a piaccal szemben) Telefon/fax: (62)533-678 Internet: http://www.promenad.hu Kiadja: a KISBIRÓ Bt. Nyomás: Szoliter Nyomda Hódmezővásárhely, Szabadság tér 73. Terjeszti: a kiadó terjesztőhálózata HU ISSN 1218-7429 Mennem rendelt kéziratai, fotói nem érzünk mellés nem küldünk vissza!