A Falu, 1991 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1991-09-01 / 3. szám
A HOLLAND FALUSI TURIZMUSRÓL Nielsen Fritz Amint azt már május 14-én bejelentettük ma a holland falusi turizmusról tartok előadást. Előadásomban, csupán azokról beszélek, ami nálunk eltér az általam nagyrabecsült Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségtől. Beszélek tehát az alapítvány keletkezéséről, mi tette szükségessé annak létrehozását, a szervezésről és a pénzügyi kérdésekről. Első pillantásra kevés az, ami az MFTVSZ-nél is megtalálható. Ha azzal kezdjük, hogy mi tette szükségessé annak felállítását akkor azonnal konfliktusba kerülünk azokkal a véleményekkel, melyeket néhány honfitársuk a mélyebben értelmezett demokráciáról vall. A demokrácia Hollandiában nem jelent határ nélküli szabadságot. A demokrácia Hollandiában sok szabályt és szabályozást ismert és ismer, amely mindenkinek tűrhető megélhetési lehetőséget biztosít anélkül, hogy mások létét, vagy megélhetési lehetőségét (szabadságát, függetlenségét) korlátozná, így egy holland paraszt nem fogadhat kempingező vendéget telkén, mert ez a kempingeknek konkurenciát jelentene. Annak ellenére van ez így, hogy sok holland család szeretne falun kempingezni, mert így a gyerekek jobban megismerhetik a falusi életet. Sok holland városi gyermek számára a zöldség- és gyümölcstermelés, de még a ló, tehén, disznó, vagy a bárány is mind absztrakt dolog. Ez számukra csak a könyvekben, televízióban fordul elő, így Hollandiában a falun eltöltött vakációnak nagy nevelő értéke van. Itt Önök tehát egy konfliktushelyzetet látnak, az egyik oldalon a család, amely egy olcsó és tanulságos vakációt akar, továbbá a paraszt, aki élni akar az alkalommal, hogy valamit kereshessen, a másik oldalon a holland hatóság, amely támogatva azoktól a szervezetektől, amelyek a kempingtulajdonosok érdekeltségeit meghatározzák régi szabályokat próbálnak betartatni. Maga ez a konfliktushelyzet vezetett erőszakos akciókhoz az úgynevezett ,,kemping-parasztok" és a rendőrség között, akik az érvényes jogszabályok szerint kívántak eljárni. Éppen emiatt az erőszakos megnyilvánulások miatt maguk a parasztok is szövetkeztek és létrehozták a ,,Szabad Üdülés" alapítványt. Mint alapítvány és érdekcsoport sikerült elérniök, hogy korlátolt mértékben és bizonyos feltételek mellett parasztoknak engedélyezik, hogy telkükön kempingező vendégeket fogadjanak. Az egyik legnagyobb érv, amit felhoztak létjogosultságuk bizonyítására annak a közlése volt, hogy a vendégek igenis igénylik azt. Ez vezetett az után a „Szabad Üdülés Alapítvány” mai finanszírozási formájához. Mindenki, aki azon a véleményen volt, hogy a vakációzásnak eme formája számára a legelőnyösebb, az e tényt évi és családonkénti 1500 gulden adomány befizetésével tanúsította. Mintegy 40 000 adományozóval az alapítvány meg tudja védeni az érdekeit és bizonyítani tudja létjogosultságát. Az alapítvány például rendelkezik most már egy komputer rendszerrel, mellyel valamennyi adományozó adatait tudja tárolni. A résztvevő parasztgazdák is regisztrálva vannak a rendszerben. A parasztgazdákat egyébként ingyen veszik fel tagjai közé, bizonyos szabályokat azonban be kell tartaniuk. Az alapítvány nem készít drága katalógusokat, hanem évente több alkalommal tájékoztató jellegű újságot kapnak az adományozók, melyben a kempinggazdák nevét is közük. Az adományozók úgy is hozzájuthatnak további címekhez, hogy közlik az alapítvánnyal vakációs elképzelésüket. Válaszul több címet küldenek az adományozónak. A helyfoglalást a vendégeknek maguknak kell intézniök annál a gazdánál, akit kiválasztottak. Elindulhatnak vakációra próba-szerencse alapon is. A parasztgazdának minden esetben el kell kérni vendégétől az igazoló kártyát. Nem fogadhat vendégeket, ha azok nem tagjai, vagy adományozói az alapítványnak. Az ellenőrzés egész egyszerű. Ha egy parasztgazda nem kéri az igazolványt a vendégétől, a vendég ezt közli az alapítvánnyal és a következőkben 86