A Falu, 1994 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1994-06-01 / 2. szám
FALVAK 1710-ig szolgált volna ha ugyan a kifosztott lakosság képes volt tartani. Utódja Kecskeméti Vitéz Gergely két éven át viselte hivatalát és ámbár a gyülekezet csekély számú hívőkből állott, mert az 1715. évben megejtett tanú vallomás amaz állítása, mely szerint „nem régen épült az oratórium egész újonnan. Korábban (1713) egy harangocska szerkezetet, mely falábakon állott a templom előtt. Az oratórium azonban a kő drágasága és a nép szegénysége miatt nem szilárd anyagból, hanem csak vájogból épült fel s alig állott fenn pár évtizedig. A gyülekezetnek volt iskolája, tanítója, ez kitűnik az 1721. évi, a vármegye területén levő református helységekben eszközölt tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből, valamint kitűnik az is, hogy Abát „két pápista gazdán" kívül reformátusok lakták, s hogy ezek a katholikusoktól semmi vallásbeli sérelmet vagy éppel üldöztetést nem szenvedtek, bár a kath. ünnepeket meg kellene tartaniok, vagy is akkor minden munkával megszünniök mert „2-3 frig megbüntettetnek" máskülönben. A gyülekezet a maga papjának következő fizetést adta: Készpénz 20 frt. búza 20 öregmérő, rozs öregmérő 20. Egy sertvélyesre 4 ft. Sára egy tallér, nyolc itcze vaj, faggyúra 1 tallér egy napi fejes reggeli estvéli, minden juhos gazda egy sajt, tíz kocsi fa, ugar szántásra három eke, parochiális rét, mely terem 5 boglyát. Minden hordóból 1 itcze bor, minden gazda 12 kéve nád, Stola ordinaria (Az 1769. évben öt forint és 2 kocsi fa javítás történt) Tanítómester fizetése: készpénz 12 frt, búza 10 öregmérő, két boglya széna, minden hordóborból egy meszely, Cognia. Egy kocsi fa, faggyú 7 1/2 font, egy napi őszi szántás háromszor, s egy napi tavaszi szántás. Minden gazda 6 kéve nád. Luxus minden héten kétszer. Didactium a Kánon szerint a gyermekekről. Tanítók neveit 1730. évet megelőzőleg nem tudjuk. 1732. évben Oladi János említtetik. Harangozó fizetése állott, búza, burgonya kender, káposzta-föld illetményből, s régi földecskéből. A török kiűzve, a Rákóczy-forradalom leverve lévén, a kath. egyház kétszeres erőt fejt ki a reformátusok ellen megindított harc folytatásában Fejér vármegyében is, mely harcoknak gyengítését, megsemmisítését czélozza. Abán és környékén nagyon csekély számú katholikusság élt, a lélekhalászatra tehát alkalmas volt a talaj, az alkalom és eszköz pedig nem hiányzott ez időben. Előbb a fejérvári ferenczrendű, majd jezsuita atyák lepik el Abát és vidékét mind hittérítők, kik között első Perkrics Lőrincz ki a Fiáth-család házában nyert misetartásra egy szobát. Hogy az atyák minő eredménnyel működtek mutatja az a körülmény, hogy a szaporodó kath. hívek számára 1752. évben templom épül, majd pár év múlva plébánia állíttatik fel, és a klérus a helytartótanáccsal mindent elkövet hogy az abai reformátusok vallásszabadságát korlátozza, ha attól már meg nem fosszhatja őket. Történt, hogy a század elején épült oratórium az idő viszontagságai miatt megviselődvén roskadozni kezdve, folyamodtak tehát „az abai földesurak és földesasszonyok" a nemes vármegyéhez (1752) hogy mivel a „vájogoratorium falazata oly rossz, hogy meg kell támogatni nagy vastag fákkal, valamint a fal naprólnapra kijebb adja magát, ezáltal a gerendák már nem érik a falat, a padlás le fog szakadni" - engedtessék meg nekik a kijavítás. A vármegye vizsgálatot rendel el annak kipuhatolására, hogy bírt-e törökvilágban is szabad vallás gyakorlattal az abai gyülekezet?" a tanúkihallgatás meg 9