AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)
1958 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - TADEUSZ DZIEKONSKI: A szántóeszközök működésének fejlődése és munkájának szabályozása Lengyelországban a XIX. században
y 201 -22. G. evn. 1850. 866. 23. G. 1850. 20919. 24. Bernát Gyula: Az abszolutizmus földtehermentesítése Magyarországon. Bp. 1935. 109-114 1. Sashegyi Oszkár A SZÁNTÓESZKÖZÖK MŰKÖDÉSÉNEK FEJLŐDÉSE ÉS MUNKÁJÁNAK SZABÁLYOZÁSA ' X1 LENGYELORSZÁGBAN A 19.. SZÁZADBAN LBEVEZETÉS Lengyelországban a földművelő eszközök előállítása a 19. századig, részben maguknak a parasztoknak, részben a falusi kovácsoknak a kezében volt, ekkor azonban az előállítás gyári termeléssé alakult át. Amilyen lassú volt addig a haladás, a földművelő eszközök előállítása terén, olyan gyorssá és intenzívvé lett a 19. sz. folyamán. Ez a haladás egyrészt a falu gyakorlati embereinek, másrészt a gyári tervezők alkotó erőfeszítésének volt az eredménye, és elsősorban az ekékre vonatkozott, amelyek a földművelésben a legfontosabb szerepet játszották. Az eke tökéletesedésének eredménye az volt, hogy míg bizonyos típusok fejlődése kiteljesedett, addig más típusok eltűntek. A 19. század elején Lengyelországban szántásra elsősorban a közönséges ekét, egyes viedékeken villás ekét használtak. Az eke munkáját illetőleg gyakran ekekapát is alkalmaztak. Ez utóbbiról is e tanulmány keretén belül kell megemlékezni, tekintettel arra, hogy munkája az alapműveletet kiegészítette, másrészt konstrukciója az ekéével rokon volt. A 19. században Lengyelországban a közönséges eke volt a szántás legfontosabb eszköze. A legnagyobb átalakuláson és tökéletesedésen is az eke ment át. Az ekék különböző működő részei és azok felerősítési módja különböző talajok megművelése szempontjából, alkalmasabbá tették az ekéket, mint amilyenek a villásekék voltak. Emellett az ekék mint a szántás alapvető eszközei alkalmasabbak voltak tömeges előállításra, mint a villásekék, így az ekék fokozatosan kiszorították a villásekét, ami a19. század végére az utóbbi teljes eltűnésére vezetett Az ekekapát a19. században elsősorban a kemény rögök széttörésére használták. Kemény, rögös, kötött földet csak olyan erős eszközökkel lehetett szántani, mint amilyen az eke. Ezért az ekekapa a szántás segédeszközeként szerepel ebben a korban. Miután a villás ekéket gyengébb konstrukciójukra való tekintettel csak olyan könnyű talajon lehetett használni, amelyen általában nem rögösödtek, az ilyen talajon a rög széttöréséhez nem volt annyira elengedhetetlenül szükséges az ekekapához hasonló nehéz eszköz, mint a kötöttebb talajon. Ott erre a célra más, könynyebb konstrukciójú eszközöket használtak. Az ekekapának,mint a rög széttörésére szolgáló eszköznek a fejlődése a 19. század második felében abban az irányban haladt, hogy a munkát végző részek számát emeljék. Létrejött az általános kifejezéssel kultivátornak nevezett eszköz. A régi X E tanulmányt szerzője a varsói Anyagi Kultúra Intézet munkatársa folyóiratunk számára készítette.