AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)

1958 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - SASHEGYI OSZKÁR: A jobbágyfelszabadítás végrehajtásával foglalkozó 1849. évi «Oktatás a Föld népéhez»

- 49é váló földek csökkentése érdekében egyesek az általa kiadott oktatás egyik mondatára szoktak hivatkozni, nem nézvén az egésznek az értelmét, holott csak tudatlanság vagy rosszindulat ál­líthat olyat, hogy kizárólag a Mária Terézia-féle urbáriumba bejegyzett telkek tekintendők úr­béresnek. Az urbárium - vitás esetekben - csak akkor tekinthető teljesnek,­ ha az úrbéri sza­bályozási per jogérvényesen eldöntötte, mi való bele és mi nem. Geringer részletesen ismer­teti a Mária Terézia-kori úrbérrendezés módját a fentemlített megyékben, majd azokat a módo­zatokat, ahogyan a nemesi hivatalnokok az 1836. évi törvény rendelkezéseit kijátszották. A va­lódi úrbéri állomány kiderítése, vagyis annak a kipuhatolása, mely földek voltak az úrbér be­hozatalakor paraszti kézen, 1848 előtt nem történt meg. A bajok orvoslását Geringer szerint nem lehet tovább halogatni. A kormányzatot szerinte nem kötik elavult előzmények, egyik leg­fontosabb s egyben legdicsőbb feladata, hogy a felszabadításra alkalmas földeket gyorsan és igazságosan felderítse, majd tehermentesítésük által a birodalmi alkotmány 32. §-át érvényre juttassa, s így milliók boldogulását alapozza meg. Az önkényuralmi kormányzat azonban nem volt képes ezeket a súlyos és égető felada­tokat gyorsan és radikálisan megoldani. Az úrbéri constitutivum megállapítása s az «úrbér fé­keiből való kibontakozás» hosszú és fájdalmas folyamatot jelentett a parasztság számára, amely­nek során még számos újabb sérelem érte. Igaz ugyan, h­ogy az abszolutista rendszert nem korlátozták «elavult előzmények», de egyes liberálisok felfogása hivatalnokok minden jószándéka sem tudta ellensúlyozni a konzervatív erők döntő és egyre erőteljesebben érvényesülő befolyását. El kell ismerni, Geringernek az a törekvése, hogy a Döry által erősen elfogultaknak jel­lemzett nemesi bírákat másokkal cserélje fel, s a bíráskodást polgári értelemben reformálja meg, eredményesnek mutatkozott. A szabadságharc utáni parasztmozgalmak lassan elcsendesül­tek. Ezen túl azonban az abszolutizmus kormánya persze nem ment, s az 1848-i törvények to­vábbfejlesztése csak igen vontatottan haladt előre, így történt ez a majorsági zsellérek esetében is. Geringer 1850 február 5-én - mint láttuk — még azt a hivatalos javaslatot terjesztette írásban a belügyminiszter elé, h­ogy rendeljék el a kurialistákra nézve is a kötelező örökváltságot Nem egész három évvel később, amikor a birodalmi tanács az úrbéri pátens tervezete fölött vitázik, ez a javaslat már szóba sem kerül komoly formában, a tanácsosok főképpen a majorsági telkek 24 visszavételének joga fölött vitáznak!* Igaz, hogy a tárgyalás alapjául szolgáló tervezetet a ma­gyar konzervatívok egyike, Zichy Ferenc gróf készítette. Az­­1853 március 2-i keltezéssel kiadott pátens, amely a jobbágybirtoknak a márciusi tör­vény által érintetlenül hagyott kérdéseit végre szabályozta, pontosabban igyekezett az úrbéri bir­tokot definiálni, azonban a régi sérelmek orvoslására nem adott lehetőséget, csupán az úrbér behozatala után létesített úrbéres telkek ilyen jellegét ismerte el. A majorsági zsellérekre nézve pedig az eddigi birtokjogi helyzetet tartotta fenn, s csak a szolgáltatások megválthatóságát mon­dotta ki. Elmondhatjuk tehát végeredményben, hogy a bécsi kormányzat,, amikor letért az alkot­mányosság útjáról, a magyarországi parasztság számára is lényegében kedvezőtlen helyzetet te­remtett. A szabályozás, amellyel az 1848-i törvényeket kiegészítette, különösen a majorsági zsel­lérek számára hátrányosabb volt a képviselőház 1848 szeptemberi határozatánál, de nem felelt m­eg a többi Habsburg tartományban követett elveknek sem, amelyek követését pedig maga a ma­gyarországi császári biztos javasolta. Az abszolutista kormányzat Magyarországon­­a nagybirtok befolyásának újbóli megerősödését, a fennálló tulajdonviszonyoknak inkább a konzerválását, mint­sem a felszámolását szolgálta. JEGY­Z­E­TE­E 1. Az 1848/49-i jobbágyreformra, valamint a kérdés további fejlődésére Id. az alább idézetteken kivül: Em­ber Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp, 1951. 280 l. ; Mér­ei Gyula: Mezőgazdasági és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848. Bp. 1948.

Next