AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 3. évfolyam (1961)

1961 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Az elkülönözés és tagosítás Széchenyi István cenki uradalmában

ELKÜLÖNÖZÉS ÉS TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI CENKI URADALMÁBANJ 41 A cenki uradalom többi helységeinek jobbágyai számára 1836. november 17. és 18-án hirdették ki és magyarázták meg a kerületileg illetékes „fiókkikül­döttségek" az új úrbéri törvényeket. Lunkányi ezúttal még inkább igazolva látta azt, amit már a nagycenki kihirdetés alkalmával megállapított: „Ezen megyében is a liberalismus (a máséból) szép előlépéseket tesz; a tisztviselők nagyobb része, kivált kik semmivel bírnak, és a jobbágyok­­ mind igen haladnak."32 Nemhiába forgatta Lunkányi az archivum aktáit, hogy kellően felkészüljön: „a földesúr és jobbágyok közti legkisebb viszonyok iránt is kér­dések, századoki szokások fölforgatása, keresetre biztatások lettek téve a kikül­döttség által". A Hidegség, Homok és Hegykő községekben megfordult kül­döttség Lunkányi szerint „még elég igazságos volt, noha az is mindeneket feszegetett", így Homok községben a legelőjükben megszorított jobbágyok legeltetésért való robotnapokkal sanyargatását, a zsellérek ölfavágásra kény­szerítését, noha a fáizásból ki vannak rekesztve stb.33 De a másik küldöttség­nek, melyhez Bóz tartozott, „némely tagjai valóságos lázasztók. Niczky Sándor a másikul ultra liberális, Lampert pedig fölötte nagy ostobasága által refor­mer". „Annyi gyú­nyag lett idedobva — írta Lunkányi Széchenyinek —, hogy mint gyanitom, 1837-ben, Nagycenk kivételével, összes többi helységünk­kel úrbéri perünk lesz."34 A „fiókkiküldöttségek" jelentései alapján 1837. január 9-én számolt be a központi választmány az új úrbéri törvények kihirdetésének tapasztalatai­ról a megye közgyűlésének.35 Lunkányinak Széchenyi számára küldött levél­beli tájékoztatása szerint itt újra bebizonyosodott, hogy „Soprony vármegye a földesurak és jobbágyok közti viszonyokra nézve igenis túlcsapongó". A tár­gyalásra ugyanis az előző tisztújításkor győztessé lett ellenzék liberalizmusa nyomta rá bélyegét: „a restauratioban a conservativ fél ellen a mozduló fél győzött, és legtöbbnyire pezsgő ifjakat tett magistratualisokká, kik most az első viceispánynak is imponálnak". Ezek a többnyire birtoktalan megyei tiszt­ségviselők az új úrbéri törvények kihirdetését a konzervatív nagybirtokosok elleni támadásra használták fel: ezek rovására siettek a jobbágyságot felkarolni. Lunkányi jellemzése szerint „leginkább túlságosan liberális Niczky Sándor, kinek itt egy jobbágya sincs, azután Lampert főügyész bornirtságból, Batsits Pál, Markus és Tomoska, mindhárman tiszteletbeli alügyészek, hogy a zavar­ban keresettek legyen, Marton második alispány hiúságból, és Bezerédy Pál affectatioból. Rohonczy mindezeknél eszesebb és munkássabb, de ő is igen sokban velük az ultraliberális részen van". Lunkányi arra is rámutat Széchenyi előtt, hogy ennek a megyei tisztségeket megszállva tartó ellenzéknek komoly tömegbázisa is van „az apró, és kevés, vagy semmivel bíró nemesség" körében. Szerinte ez a fajta nemesség két okból támogatja az ellenzéket: „Először, mert érzik, — ha tán homályosan is, — hogy ha a jobbágyon nem könnyebiznek, a köztehernek részét a nemességnek kellene viselni, — az immunitás pedig bálványuk. — Másodszor, mert a gazdag és tehetős földesurakat irigyelvén, kapnak minden alkalmatosságon, hol megmutathattyák, hogy azon tehetős­beknek ők is szabhatnak regulát."36 32 Uo. 33 CS II. k. 8. B. Bizonyítvány az 1836-ki országgyűlésen megállapított úrbérnek Homok helységben lett életbeléptetésérül. Sopron 1837. jan. 3. 34 B 5. fasc. 577. fol. Lunkányi Széchenyihez, Cenk 1836. nov. 19. 33 SKJ 2/1837. 36 B 6. fasc. 89. folio. Lunkányi Széchenyihez, Cenk 1837. jan. 23.

Next