AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 5. évfolyam (1963)

1963 / 3. sz. - KÖZLEMÉNYEK - KATONA IMRE: Munkaidő és teljesítmény kubikmunkán (1850-1945)

KATONA IMRE Az első hivatásos nemzedék is még valósággal kétlaki életet élt: ,,. . . mihelyt a tavaszi vetés ideje bevégződött, azonnal felszedőzködnek és felkeresik azon helyeket, hol munkát kaphatnak; a kapálást odahaza az asszonyok és öregebbek végzik", írják 1879-ben.­ A nyári nagy mezőgazdasági munkákra továbbra is hazaözönlöttek, és az őszi betakarítás után folytatták ismét a munkát. Mivel a kubikolást ekkor még a nagyobb mezőgazdasági munkák szüneteiben végezték, igyekeztek lakóhelyük közelében vagy legfeljebb néhány napi járóföldre dolgozni. A hivatásos kubikosok már szinte egyértel­műen a mezőgazdaságtól való csaknem teljes elszakadásra és a specializálódásra célozva mondják: Mindig dógoztunk, ha vót munka. — Télen-nyáron dógoztunk, ha vót munka stb.­ A teljes foglalkoztatottságnak az időjárás természetesen bizonyos korlátot szabott, és konjunkturális időszakokban csak ezt az időt fordították pihenésre. „Mindég folytat­tam a kubikolást, télen-nyáron — mondja egy hivatásos munkás —, mióta a fiaink kezd­tek felcseperedni, akkor már azt a pár hónapot meghevertük; karácsonya ha bekötöttünk, február derekáig nem igen mentünk sehová se."­ A kubikosok jelentős tömegei azonban, mindvégig nem tudtak teljesen elszakadni a mezőgazdaságtól, sőt a hivatásos szakmunká­sok is visszakényszerültek a mezőre, különösen aratás idején csappantak meg a munkás­táborok, cséplésre, szüretre stb. viszont már jóval kevesebben hagyták ott ideiglenesen munkahelyüket. Akad ugyan olyan munkás is, aki egyfolytában 5 évig volt távol család­jától, a többség azonban még év közben is hazatért az említett munkaalkalmakra, külö­nösen, ha valamennyi földje vagy szőlője is volt. (Rövidebb távolságból a helyi ünnepekre, vásárokra, búcsúkra is hazalátogattak, de ezt nem vehetjük munkamegszakításnak.) A hivatásos munkások eléggé elhatárolták magukat az alkalmi kubikosoktól, akiket libás, selyem, tarhonyás, zacskós stb. kubikosoknak csúfoltak, mivel azok később mentek munkába, és hamarabb tértek onnan haza.10 Az ún. téli summások kisebb, 20—30 főnyi csapatokban vállaltak állatgondozást az uradalmakban; munkaidejük a cselédekével, bérük pedig a nyári summásbérekkel volt azonos. Közvetlenül az ispán keze alatt dolgoztak. Ilyen nehéz feladatra rendszerint magános férfiak, legényemberek vállalkoztak." 1914 előtt külön fogalom volt a felelős vagy téli kubikos is, aki az egész évet távol töltötte.12 Állandóbb jellegű munkákon ugyan­is korlátozott számban szükség volt olyan kubikosokra, akik a karbantartási és egyéb alkalmi munkákat elvégezték, ill. enyhébb időben sürgősség esetén dolgoztak: csákán­­­nyal felszedték a föld fagyott felszínét, úgy termelték ki a földet. Külön fűthető téli kunyhókat építettek, amelyekben még a család is meghúzódhatott. A kubikosok zöme azonban fagytól fagyig (kora tavasztól késő őszig) dolgozott, tehát attól az időszaktól kezdve, amikor a föld már bevette az ásót, egészen addig, míg nem vette be;13 vagyis munkájuk időtartama a főd fagyáta függött,11 csak addig maradtak, amíg a hó le nem esett,15 az ún. hosszú haját vagy fagyszabadságot 16 otthonukban töltötték. Jellemző a közgondolkozásra, hogy a téli kubikosokat a többség amolyan barátnereknek tartotta.17 A különféle vándormunkások életében a kirajzás és a hazatérés két időpontja érthetően fontos esemény volt, amelyeket az általános gazdasági helyzeten kívül a munka­nem is meghatározott, sőt bizonyos helyi elemek is színezhettek. A summások évenként ápr. 1 —10, vagy máj. 1—10-től nov. 10—15-ig, a rövidebb időre szerződők pedig pl. Péter­ Páltól (jún. 29.) kisasszonyig (szept. 8.) voltak távol otthonuktól.18 A kiskun­dorozsmai téglagyári vándormunkások húsvétkor, ill. tavasszal szerződtek el, és ősszel tértek haza.19 A kubikosok esetében a dolog természeténél fogva sem lehetett pontos terminusokat kikötni, jóval rugalmasabban változó időhatárok között vállaltak tehát munkát, amelyek időszakonkint és helyenkint jelentősen eltérhettek. Maguk a kubikosok 7 Kvassay Jenő : A kubikos — Vasárnapi Újság 1879. jan. 26. 57—8. 1. 8 Csongrád és Szentes. 7 Magyar István 69 c. kubikos közlése, Szentes 1952. 10 A libás, selyem és zacskós kubikos csongrádi, a tarhonyás szentesi kifejezés. A zacskós és tarhonyás elnevezés, kifejezi, hogy a hazulról vitt készétel elfogytával, idő előtt otthagyták helyüket a munkások, a selyem gúnynév pipe­részkedő, gáláns, dologkerülő értelmű, a libás pedig a hátizsákszerűen felkötött fehér vászonzacskó viseléséből ered-11 A téli summásokról szól Lencsés Ferenc : Summások. Martonvásár 1941. Kézirat. 131.1. Az adatok átenge­dését itt is köszönöm. 12 Csongrád és Szentes. 13 Csongrád megyében általánosan ismert kifejezés, ill. az utóbbit Gyulán mondják. (Pálfi Ilona : Gyulai kubikosok között. Gyula 1961. Kézir. Népr. Múz. 960/61. EAP 38/961.) 11 Boza Márton 79 c. kubikos közlése, Csongrád 1952. 15 Nagy Sándor : A szocializmus keletkezése Hódmezővásárhelyen. Uo. 1924. 7. 1. "Csongrádi kifejezések. 17 A fogalomra nézve 1. Katona Imre: Ethnographia 1956. 13—28. 1. 18 Koós Imre : Summásélet. Miskolc 1960. 10—13. 1. — Tárkány Szűcs Ernő : Mártély népi jogélete. Kolozs­vár 1944. 18 Sztrika K. 1. m. 274. I.

Next