AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 5. évfolyam (1963)
1963 / 3. sz. - KÖZLEMÉNYEK - KATONA IMRE: Munkaidő és teljesítmény kubikmunkán (1850-1945)
MUNKAIDŐ ÉS TELJESÍTMÉNY KUBIKMUNKÁN (1850—1945) Munkaév, foglalkoztatottság A tőkés termelőmód jellegéből következően a bérmunkások állandó és rendszeres foglalkoztatását nem lehetett biztosítani; az időszakos munkanélküliségek kétszeresen sújtották a mezőgazdasági munkásokat és a kubikosokat, mivel a természeti viszonyoktól erősen függő munkájuk amúgy is idényjellegű volt. A kubikosok esetében a gazdasági fellendülések és válságok részletekbe menő elemzése nélkül is megállapítható, hogy foglalkoztatásuk évi időtartama az első világháború előtt,a két háború között és a felszabadulás után meglehetősen eltérő mértékű volt, s az említett időszakokon belül bizonyos táji különbségek is jelentkezhettek; lényegében ugyanezeket állapíthatjuk meg egyéb, főként mezőgazdasági munkáskategóriák vonatkozásában is. A mezőgazdasági munkások (napszámosok, részesek stb.) az első világháború előtti évtizedek átlagában évi 200 munkanapot dolgoztak, a két háború között már csak 120—150-et; a szélső határok 80—200 között ingadoztak, a válság mélypontján évi 88 napból 38-at tavasszal, 22-t nyáron és 28-at ősszel teljesítettek. A foglalkoztatottság időszaki jellege még plasztikusabban domborodik ki a vándormunkások esetében, akik otthon alig végeztek bérmunkát, munkájuk évi időtartama lényegében távollétük időtartamával vehető egynek. A szőlőmunkát vállaló summások 7, mezei munkát végzők pedig 6 hónapig dolgoztak szülőföldjüktől távol, kisebb távolságokon belül 5 hónapos időszakokra is szerződtek. A gazdasági válságok hatása summásmunkán nem annyira az időtartam rövidülésében, mint a foglalkoztatott munkások számának csökkenésében mutatkozott meg.3 A kiskundorozsmai téglagyári vándormunkások a két háború között évente átlagosan 120—150 munkanapot dolgoztak, de az első világháború előtt sem volt sokkal kedvezőbb a helyzet.4 A kubikosok évi foglalkoztatása általában azonos szinten mozgott a napszámosokéval. 1914 előtt 200—230, a két háború között 80—200, átlagosan 150 munkanapot dolgoztak évente;5 nem minden idejüket töltötték azonban kubikolással: minél előrehaladottabb volt a mezőgazdaságtól való elszakadás, a pauperizálódás, specializálódás stb., egyáltalán a tőkés fejlődés számos velejárója, annál kizárólagosabban kubikmunkával próbálták magukat eltartani. A kubikolás kezdetben — 1850—60 között — a mezőgazdasági munkák abszolút függvénye volt, még a téli hónapokban is többen vettek benne részt, mint pl. nyáron; és a toborzás is tavasszal (febr.—márc. folyamán), valamint ősszel (aug.—szept. hónapban) történt; a munkások 71%-a egyszeri alkalommal és rövid ideig kubikolt. A kubikmunka ennek megfelelően szinte teljes mértékig mezőgazdasági jellegű volt: a munkások 1—2 hétre vállaltak földmunkát, mint pl. az aratórészesek is; és a társulatoknak a vállalkozókkal kötött szerződéseiből tudjuk, hogy a munkaév kezdetben 6 hónapig tartott, mint később a summásoknál; kubikon azonban augusztus hóban kezdődött, és januárban ért véget.6 1 Ecseri Lajos : A magyar földmíves nép munkája. Szentes 1930. 29. 1. ' Eörsy Béla : A magyar földmíves-szegénység kialakulása. Bp. 1938. 27. 1. ' Vö. Györffy István : A matyó summái — Népünk és Nyelvünk I (1929) 78—80.1. ' Sztrika Kálmán : Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma 1937.274.1. — Szabados Mihály : Földmunkáskérdés, munkástelepítés, munkaalkalmak. Pécs 1936. (Földmunkásszövetkezetek könyvtára 10.), 65. 1. — Kiss László : Adalékok a tiszántúli kubikosok gazdasági helyzetéhez az ellenforradalmi Magyarországon (1920—1944) — Párttörténeti Közlemények VI. 1960, 137. 1. ed. Pogány Mária : A kialakuló kubikosság munkaviszonya. Bp. 1961. Kézir. s. a. 11, 17, 31—21. Az adatok átengedését itt is köszönöm.