AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 7. évfolyam (1965)

1965 / 4. sz. - VÖRÖS ANTAL: A tejgazdaságok kialakulása a Dunántúlon 1880-1895

A TEJGAZDASÁGOK KIALAKULÁSA A DUNÁNTÚLON 1880-1895 48- ben tehát az állatállomány e kicseréléséből, részben pedig az extenzív gazdál­kodásnak intenzívvé alakításával járó kiadásokból fakadt az uradalom jöve­delmének az 1870-es években való visszaesése.58 A tejgazdaság kifejlesztésének köszönhette az uradalom, hogy az 1880-as évektől jövedelmezősége már biztos alapon nyugodott és „a gazdasági válság hatásától érintetlen maradt". 1885-ben az uradalom 433 155 forintot vett be a különféle szántóföldi terményekből, a tehenészet nyers bevétele pedig 426 893 forintra emelkedett. Ez utóbbiból viszont 302 803 ft esett a tej és 124 090 ft az állatok eladására.59 1887-ben szintén 425 212 ft bevétel esett az állattenyésztés, illetve a tejgazdaság javára, viszont a szántóföldi termények csak 260 585 forintot hoztak.60 Még lehetne sorolni az adatokat, melyek azt igazolják, hogy az új gazdasági ág általában egyenletesebb bevételt biztosított az uradalomnak, mint a növénytermesztés. Ez a körülmény szintén közreját­szott abban, hogy a két termelési ág bevételeinek aránya 10 év alatt még fokozottabban az állattenyésztés javára tolódott el. 1896-ban ugyanis a 975 060 ft nyers bevételből 382 650 ft folyt be szántóföldi termények értékesítéséből és 589 410 ft az állatok és állati termékek után, 458 078 ft esvén ebből tejre, 131 332 pedig az állateladásra. Tehát, míg a szántóföldi terményekre a nyers bevétel 32,3%-a jutott, a haszonmarha-állományra 62,7%. Mindezekhez még annyit jegyezhetünk meg, hogy a házi kezelésben levő birtokok jövedelmének fokozódásával párhuzamosan csökkentették a bérleti gazdaságokat, s míg 1850—59 között 13 590 kat. hold volt házi kezelésben, 1890 — 94 között már 23 892 hold, vagyis a művelt terület legnagyobb része.61 A másik főhercegi uradalomról, a helyeiről ugyan nem állnak rendel­kezésünkre az előbbihez hasonló áttekintő adatok, a leírásokból mégis világo­san kiderül, hogy a szarvasmarhatenyésztésnek, illetve a tej- és tejtermékek értékesítésének itt is központi szerepe volt a gazdálkodás jövedelmezőségének fokozásában. A juhtenyésztésről Béllyén is már az 1850-es években lemondottak, mivel az uradalom éghajlati és talajviszonyai miatt — zömében lapályos legelők — évente az állomány 30—35%-a elhullott. A szarvasmarhatenyésztés megindításakor „az uradalom földrajzi fek­vése, a nagy, sűrű népességű fővárosoktól való nagy távolsága mellett, a leg­főbb és legjövedelmezőbb tehenészeti termékek, a tejnek kelendőségére nézve akadályt képezvén — olvashatjuk az egykorú leírásban — a legjobban tejelő hollandi és a legjobb hízóképességű shorthorn fajtákkal, illetve ezek kereszte­zésével vetették meg a tenyésztés alapjait".62 Az elsődleges szempont a kez­deti hústermeléssel szemben itt is egyre inkább a tej­hozam fokozása lett. Mivel a nyers tej eladására kezdetben még kevés lehetőség volt — a közeli Eszék volt csupán a piac —, a sajtgyártásra kellett berendezkednie. A Pécs—Eszék és a Pécs—Mohács közötti vasút megépülése után e városok is beléptek az uradalom tejfogyasztói sorába, de mivel e városok közvetlen környékének birtokosai és parasztsága is tejértékesítéssel foglalkozott, az uradalom a sajtgyártással to­vábbra sem hagyhatott fel. A sajt fogyasztási piaca Bécs, Trieszt, Horvát­ország és Bosznia volt. Míg a tej közvetlen eladásakor a helyi vasútállomáson 57 Tormay Béla: A szarvasmarha-fajokról. . . GL 1874. ápr. 26. 68 Matlekovics S. i. m. 916. 1. 59 Major P. i. m. II. k. 14. 1. 60 Közg. Ért. 1889. 532. 1. 61 Matlekovics S. i. m. 915. 1. 62 A béllyei uradalom. Bécs u. n. 29. 1.

Next