AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 13. évfolyam (1971)

1971 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - LÁNG PÉTER: Mezőgazdasági érdekképviselet Magyarországon : az agrárius mozgalom zászlóbontása és szervezeteinek kiépülése

LÁNG PÉTER fémjelzett név a gazdaproblémákkal foglalkozó nemzetközi körökben. A nagy gazda­gyülekezetben a személyes érintkezés elmosta a nemzeti ellentéteket s a fóti kastély vendégszerető falai között valóságos »agrárfront« jött létre a magyar, német és osztrák agrárpolitikusok vonalában. A mezőgazdaság legalább is annyira fontos, mint az ipar és kereskedelem, ugyanannyi állami kedvezményt, ugyanolyan támogatást kell tehát a mezőgazdaság részére is kivívnunk, mint a dédelgetett versenytársak kapnak, határoz­ták el nagy egyetértésben."33 Közvetlenül a nemzetközi tanácskozás hivatalos befejezése után a magyar gaz­dák ismét országos kongresszuson találkoztak. A kívánalom, mely minden korábbinál radikálisabb formában követelte a mezőgazdasági egyesületek működésének országos összehangolását és szervezeti központosítását, már az említett III. kongresszuson fel­merült, s a negyedik magyar gazdakongresszusra várt az erre vonatkozó direktívák megvalósítása. A két esemény között eltelt egy esztendő alatt a IV. országos kongresz­szus előkészítő bizottsága — a földművelésügyi miniszter megbízottjának részvételével — összeállította és véleményezésre közzétette az újjászervezett szövetség szervezeti­szabályzat-tervezetét, melyet 37 gazdasági egyesület, a Vas megyei és az erdélyi kivételé­vel elfogadott. Az OMGE vezetőinek évtizedeken keresztül nem sikerült egységes magyar érdek­képviseleti szervezetet kiállítaniuk. Az igény, hogy az egyesület az egész magyar gazda­társadalom törekvéseinek képviselője legyen, már a forradalom előtt felmerült, de a vidéki fiókegyesületek a fővárosi központhoz mindegyre lazább szálakkal kötődtek s kapcsolatuk végül kölcsönös és udvarias értesítésekben, meghívásokban merült ki. Az 1869-es gazdakongresszuson először kerül szóba az a kívánság, hogy a vidék gazda­sági egyesületeinek munkáját hangolják össze az anyaegyesülettel, majd a székesfehér­vári tanácskozáson is felmerül, határozott intézkedést azonban csak az 1880-as köz­gyűlés hozott. A Károlyi Sándor munkássága nyomán életre hívott egyesülésnek ekkor 29 megye volt tagja. A GEOSZ munkájával azonban sem az alapító, sem az OMGE nem volt elégedett. Hivatását, az egész magyar gazdatársadalom egységes mozgósítását a központilag meg­határozott célokért nem teljesítette. Az új alakulat lényege az volt,­ hogy az OMGE mint önálló egyesület megmarad, de a megyei gazdasági egyesületek - megőrizve viszonylagos autonómiájukat — felügyelete alatt működnek tovább. Szervezetileg az OMGE a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének központja lett, igazgató választmánya egyben a MEOSZ végrehajtó bizottsága, s ez utóbbin a szövetség testülete 3-3 kiküldöttel képviseltették magukat. Az alakulás évében 36 vármegyei gazdasági egyesület, a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete, a Magyar Gazdák Vásárcsarnokellátó Szövetkezete a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és az Országos Magyar Kölcsönös Biztosító Szövet­kezet tartozott a szövetséghez. Alapszabályait Darányi Ignác 1897. május 6-án jóvá­hagyta. Az OMGE új alapszabálya és ügyrendje két részre tagolódik; egyikben az anya­egyesület, másikban a GEOSZ működését meghatározó szabályok találhatók. Itt, is csak a célokat idézzük: ,,Az egyesület czélja: a magyar szent korona országai mező­gazdasági összes érdekeinek egyöntetű s országos képviselete, a szakértelem fejlesztési és terjesztése, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének előmozdítása társadalm úton, az egész országra kiterjedő működéssel."34 .,A szövetség czélja: Az 1895. évi III és az 1896. évi IV. országos gazdakongresszusokból kifolyólag Magyarország ezredéves fennállásának emlékére, az ország mezőgazdasági érdekeit szolgáló egyesületeit és orszá­gos jellegű szövetkezeteit, önálló működésük és szabad tevékenységük teljes épségben hagyása mellett, a mezőgazdaság összes érdekeinek egyöntetű és országos képviseletért egy szövetséggé tömöríteni."35 A Magyar Gazdaszövetség megalakulásával vezetésében s ezzel együtt szem­léletében és gyakorlatában egyaránt agrárius gazdasági szervezet született. Megalakulá­sának esztendejében folyóirat is indult, melyet Bernát István szerkesztett. Beköszöntő­jében a Magyar Gazdák Szemléje kissé túlzott önbizalommal úgy vélekedik, hogy ,,ké évi harcz után, ma már nincs senki e hazában, ki az agráriusnak nevezett törekvései jogosultságát elvitatni bírná, sőt mindinkább fogy azok száma is, a­kik e föladat, vállalkozni mernének. A sajtóban, a törvényhozásban s magában a társadalomba! 31 Kendi Finály István: A magyar földért (Darányi Ignác élete és munkássága). Bp. 1940. Pátria, 159. 1 31 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1896/7. évi évkönyve, alapszabályai és ügyrendje. Bp. 1897 Pátria ny. 2. 1. 35 Uo. 26.1.

Next