AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 13. évfolyam (1971)
1971 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - LÁNG PÉTER: Mezőgazdasági érdekképviselet Magyarországon : az agrárius mozgalom zászlóbontása és szervezeteinek kiépülése
LÁNG PÉTER fémjelzett név a gazdaproblémákkal foglalkozó nemzetközi körökben. A nagy gazdagyülekezetben a személyes érintkezés elmosta a nemzeti ellentéteket s a fóti kastély vendégszerető falai között valóságos »agrárfront« jött létre a magyar, német és osztrák agrárpolitikusok vonalában. A mezőgazdaság legalább is annyira fontos, mint az ipar és kereskedelem, ugyanannyi állami kedvezményt, ugyanolyan támogatást kell tehát a mezőgazdaság részére is kivívnunk, mint a dédelgetett versenytársak kapnak, határozták el nagy egyetértésben."33 Közvetlenül a nemzetközi tanácskozás hivatalos befejezése után a magyar gazdák ismét országos kongresszuson találkoztak. A kívánalom, mely minden korábbinál radikálisabb formában követelte a mezőgazdasági egyesületek működésének országos összehangolását és szervezeti központosítását, már az említett III. kongresszuson felmerült, s a negyedik magyar gazdakongresszusra várt az erre vonatkozó direktívák megvalósítása. A két esemény között eltelt egy esztendő alatt a IV. országos kongreszszus előkészítő bizottsága — a földművelésügyi miniszter megbízottjának részvételével — összeállította és véleményezésre közzétette az újjászervezett szövetség szervezetiszabályzat-tervezetét, melyet 37 gazdasági egyesület, a Vas megyei és az erdélyi kivételével elfogadott. Az OMGE vezetőinek évtizedeken keresztül nem sikerült egységes magyar érdekképviseleti szervezetet kiállítaniuk. Az igény, hogy az egyesület az egész magyar gazdatársadalom törekvéseinek képviselője legyen, már a forradalom előtt felmerült, de a vidéki fiókegyesületek a fővárosi központhoz mindegyre lazább szálakkal kötődtek s kapcsolatuk végül kölcsönös és udvarias értesítésekben, meghívásokban merült ki. Az 1869-es gazdakongresszuson először kerül szóba az a kívánság, hogy a vidék gazdasági egyesületeinek munkáját hangolják össze az anyaegyesülettel, majd a székesfehérvári tanácskozáson is felmerül, határozott intézkedést azonban csak az 1880-as közgyűlés hozott. A Károlyi Sándor munkássága nyomán életre hívott egyesülésnek ekkor 29 megye volt tagja. A GEOSZ munkájával azonban sem az alapító, sem az OMGE nem volt elégedett. Hivatását, az egész magyar gazdatársadalom egységes mozgósítását a központilag meghatározott célokért nem teljesítette. Az új alakulat lényege az volt, hogy az OMGE mint önálló egyesület megmarad, de a megyei gazdasági egyesületek - megőrizve viszonylagos autonómiájukat — felügyelete alatt működnek tovább. Szervezetileg az OMGE a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének központja lett, igazgató választmánya egyben a MEOSZ végrehajtó bizottsága, s ez utóbbin a szövetség testülete 3-3 kiküldöttel képviseltették magukat. Az alakulás évében 36 vármegyei gazdasági egyesület, a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete, a Magyar Gazdák Vásárcsarnokellátó Szövetkezete a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és az Országos Magyar Kölcsönös Biztosító Szövetkezet tartozott a szövetséghez. Alapszabályait Darányi Ignác 1897. május 6-án jóváhagyta. Az OMGE új alapszabálya és ügyrendje két részre tagolódik; egyikben az anyaegyesület, másikban a GEOSZ működését meghatározó szabályok találhatók. Itt, is csak a célokat idézzük: ,,Az egyesület czélja: a magyar szent korona országai mezőgazdasági összes érdekeinek egyöntetű s országos képviselete, a szakértelem fejlesztési és terjesztése, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének előmozdítása társadalm úton, az egész országra kiterjedő működéssel."34 .,A szövetség czélja: Az 1895. évi III és az 1896. évi IV. országos gazdakongresszusokból kifolyólag Magyarország ezredéves fennállásának emlékére, az ország mezőgazdasági érdekeit szolgáló egyesületeit és országos jellegű szövetkezeteit, önálló működésük és szabad tevékenységük teljes épségben hagyása mellett, a mezőgazdaság összes érdekeinek egyöntetű és országos képviseletért egy szövetséggé tömöríteni."35 A Magyar Gazdaszövetség megalakulásával vezetésében s ezzel együtt szemléletében és gyakorlatában egyaránt agrárius gazdasági szervezet született. Megalakulásának esztendejében folyóirat is indult, melyet Bernát István szerkesztett. Beköszöntőjében a Magyar Gazdák Szemléje kissé túlzott önbizalommal úgy vélekedik, hogy ,,ké évi harcz után, ma már nincs senki e hazában, ki az agráriusnak nevezett törekvései jogosultságát elvitatni bírná, sőt mindinkább fogy azok száma is, akik e föladat, vállalkozni mernének. A sajtóban, a törvényhozásban s magában a társadalomba! 31 Kendi Finály István: A magyar földért (Darányi Ignác élete és munkássága). Bp. 1940. Pátria, 159. 1 31 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1896/7. évi évkönyve, alapszabályai és ügyrendje. Bp. 1897 Pátria ny. 2. 1. 35 Uo. 26.1.