AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 16. évfolyam (1974)
1974 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - POGÁNY MÁRIA: A vasútépítő munkások bér- és életviszonyai a magyar vasútépítés hőskorában, 1846-1873
408 POGÁNY MÁRIA meg kellett említeni. Elsősorban azért is, mivel a közmunka szintén színező eleme a kubikussá válás folyamatának, másodsorban mivel néhány vasútépítő mérnök fennmaradt feljegyzése dicséri az így kirendelt magyar falusi munkaerőt nagy tanulékonysága és kiváló munkateljesítménye miatt. Feltehető, hogy később többen is visszatértek a vasúti munkákhoz, ottragadtak, s szaporították az építőmunkások számát. A magyar vasútépítő vállalatok a közéletben gyakran mint a pénzügyi botrányok központjai szerepeltek. Alig van vasutunk, amely körül valamiféle visszaélés ne történt volna. Az egyik — mint a pest—losonci vonal vállalkozása — csődbe jutott; a másiknál — mint a Magyar Középponti Vasútnál — a gondatlanság miatt sok munkás vesztette életét; a harmadiknál — mint a Magyar Keleti Vasútnál — olyan korrupciós botrányt leplezett le a vizsgálat, hogy miniszterek buktak bele . . . Mindegyiknél, kivétel nélkül, megrövidítették a munkásokat, s ez nemritkán ki is derült. E botrányok okainak jobb megértéséhez ezúttal a kubikusok munkaviszonyait, a vállalkozókkal és alvállalkozókkal való nézeteltéréseit és harcait vesszük sorra, mivel mindez fényt vet bérviszonyaikra is. Legelső vasutunk, a Magyar Középponti Vasút munkálatai pénzügyi botránnyal zárultak, ennek egyik oka éppen a munkások megrövidítése volt. A vállalkozók, az alvállakozók, a munkavezetők nyerészkedési vágya itt nem ismert határt: például nemlétező munkások nevére állítottak ki fizetési utalványokat. Visszaéléseiket nyomon kísérhetjük a tanúvallomások egész során. Néhány volt munkás vallomása: Drassovszki Márton: „Gácsi Márton és Melich János pesti pajtásaimmal ugyancsak Pollák szakaszán gyepet vágván, három nap s éjjel tett ezen munka utáni fizetésünk felvétele végett Hasselbachtól (ő volt a munkafelügyelő) 15 Ft s néhány krajcárról szólló czédulát kaptam, oly utasítással, hogy abból 10 forintot nékie adnék által, a többit pedig osztanám fel magunk között; azonban én ezen németül adott utasítást félre értvén, magunk között 10 forintot osztottam fel, Hasselbachnak pedig 5 forintot akartam átadni, mellyért általa megtámadtatván, — minthogy társaim időközben haza mentek, kénytelen voltam őket szállásaikon felkeresni, és teltök öt-öt húszast visszavevőn, eként még hiányzott 5 pengőforintot megtéríteni, így tehát nekem és két társaimnak három nap és csaknem egész éjjel tett munka után alig jutott egyenként öt húszas." Gácsi Márton ugyanezen ügyben tett tanúvallomásából az is kiderült, hogy a munkavezetőt Pollák, a vállalkozó bízta meg a pénzügyi manipulációval. — Gregoricza Miklós: „A múlt év tavasz kezdetén Bordácscsal a vasútnál az indóház közelében mint tóásó dolgoztam, hol akkor ifjabb Pollák helyett Lachenbacher vitte a felügyelést. Május végső napjaiban több száz munkások a vállalkozótól nyert kevés fizetés miatt zúgolódván és fellázadván, minthogy Pollák vállalkozó és Lachenbacher felügyelője jelen nem voltak, a lóháton arra jött Beyse igazgató mérnököt és Mack-öt lóról levenni és tettleges bántalmakkal akarták illetni, tőllök kármentesítéseket követelvén, úgy hogy ezek csak nehezen szabadulhattak meg, miglen a rendőrség jővén közbe, a felingerültek lecsillapodtak. Később e fellázadás következtében próba mérések tétettek, és azok, kik kellő fizetéseket meg nem kaptak, kárpótlást is nyertek . . ." Vallomásában elmondja azt is, hogy ezen a szakaszon dolgozó öt másik munkás 8 900, sőt 1000 forintot is meghaladó összeget vett fel nem is egyszer, ezeket az összegeket mindnyájan Hasselbachnak adták át, aki azt Pollák kezéhez juttatta el. Szakaszán a munka lezártával a munkaeszközöket a tőkés Ullmann Mór egyik hajójára rakták és Verőcére szállították, ott várván a vasútépítés megindulását. Addig is Pollák az általa bérelt háznál a vállalat anyagából kocsiszínt és a ház körül kerítést csináltatott. A munkában Gregoricza Miklós is részt vett, fizetést azonban nem kapott. Emiatt szólt Polláknak, mondván, hogy Pesten az igazgatóságnak ezt a visszaélést felfedi, mire az 25 bottal fenyegette meg. Gregoricza erre válaszul szabadságlevelére hivatkozott, mire állásából elbocsátották, bár később két heti bére fejében 6 pengőforintot kapott azzal a meghagyással, hogy a történtekről hallgasson. Hasonló esetet mond el Láng Anna is, nőies részletezéssel, sok apró megfigyelést szőve vallomásába: „A múlt évben ősz táján mintegy 5 hétig a vasútnál dolgozván, részint öntapasztalatomból, részint nálam lakó napszámos egyének előadásából tudom, miszerint az indóház melletti munkák fizetése alkalmával ollyanok nevében kik nem is dolgoztak, a jelen volt munkások közzül a felvigyázó megbízásából számosan vettek fel fizetést, így ez előtt nálam lakott Borsák Borbála nevű leány e végett többször használtatván, mondá, miszerint annyi neve van már, hogy maga sem tudja már, hogyan hívják — sőt egy ízben csak hogy rá ne esmérjenek, fejére az én kendőmet tette. Ugyszinte Fröhler Jakab nevű zsidó, az illyetén czédulákat eladogatta hol kenyérért, hol másért, — sőt sokszor egész heteken át oda haza hevert, csak akkor jelenvén meg a munkások között, midőn neveik felolvastattak; mind a mellett is fizetéskor egész heti munkabérét megkapta. Ahonnan illyetén csempészkedések miatt Gregoricza Miklós feladására a városnál nem