AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 23. évfolyam (1981)
1981 / 1-2. sz. - KÖZLEMÉNYEK - SUGÁR ISTVÁN: Az egri vörös bor termelésének múltjából : Az egri bikavér kialakulása
KÖZLEMÉNYEK SUGÁR ISTVÁN AZ EGRI VÖRÖS BOR TERMELÉSÉNEK MÚLTJÁRÓL AZ EGRI BIKAVÉR KIALAKULÁSA Eger város szőlőkultúrájára a török hódoltságtól a filoxéráig általánosságban a vörös bort adó szőlőfajták voltak dominálóan jellemzők, de azzal a megszorítással, hogy a XIX. század középső harmadától egyre szaporodott a fehér bort termő szőlőkkel beültetett terület, s ez a folyamat a filoxéra utáni rekonstrukciótól kezdődően egyre inkább tért hódított. A kutatás mai állása szerint Eger térsége a középkor során eredetileg az ősi felvidéki fehér bort adó szőlőterülethez tartozott. Ezt már a XIX. század derekán a város szőlészetét s borászatát nagy hozzáértéssel elemzően leíró Mártonffy Károly is gyanította, de nyomban hozzátette azt, hogy feltehetően a török uralom emberöltői alatt alakult ki a „fekete szőlők" uralkodóvá válása.2 Mártonffy mintegy 130 éve tett megállapítását napjaink kutatói egybehangzóan megerősítik. Általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy hazánkban is a Balkán felől terjedtek el a vörös bort adó szőlőfajták.3 Andrásfalvy éppen a túlnyomó többséggel előforduló kadarka vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vörösbor-kultúra elterjesztői a török hódoltság alatt a hazánkba telepedett szerbek voltak." Andrásfalvy megállapítását egri vonatkozásban beható vizsgálat tárgyává tettem, s azt megerősíthetem. Evlija Cselebi török világutazó 1664-65. évi helyszíni beszámolója szerint az oszmán hódoltság alatti Eger 17 városrésze közül hetet keresztények laktak, s a város „népe mind bosnyák". Ezeket a délszláv népelemeket a török hódoltság megszűnése után Egerben rácoknak nevezték, kik közül többen az oszmánok kivonulása után visszamaradtak a városban. Iványi Béla levéltári adatok alapján állapította meg, hogy Egerben a török hódoltság alatt is laktak szerbek. Bihari József, az egri szerbek kutatója is ugyanezt vallja. A törökök 1610 körül, amikor átszervezték a magyarországi hódoltság közigazgatási beosztását, a felállított négy vilájet egyikébe, az egribe a szegedi szerb lakosságú szandzsákot is beolvasztották. A görögkeleti szerbeknek, a rácoknak saját templomuk volt Egerben a török hódoltság alatt, az ősi Ágoston-rendi Szent Miklós egyház. A város felszabadulása után is ez maradt az egri rácok temploma. Tudjuk azt is, hogy a nyugat-magyarországi szerb települések az egri szerb autonóm hitközséggel az 1619-ben alapított szerb marcsai püspökség egyházi hatósága alá tartoztak. Ezt az alapmegállapítást annyiban lehet tovább finomítani, hogy joggal feltehető: Eger 1596. évi török kézre kerülte előtti egy-két évtizedben az ország szívét kitöltő hódoltság területéről talán már beszivárgott az egri szőlőhegyekre a kadarka. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Egerhez közel fekvő területek népe élt ekkor már török uralom alatt. Sajnálatos tény, hogy a dézsmajegyzékek és az egri vár fennmaradt számadásai nem jegyzik fel a borok színét. 1Andrásfalvy 54 - Szabó-Jilek 11. - Vincze 1960. 19. 2Mártonffy 62. 3Andrásfalvy 58-59. 4Andrásfalvy 59. 5 Evlia Cselebi 6Iványi 8. 2Bihari 398. 8Salamon 270. - Popovic 259. "Marcanska eparhija i. m. 45-46. - Grujic 344.