AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)

1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története

KÖVÉR GYÖRGY A KONDRATYEV-CIKLUS TÖRTÉNETE N. D. Kondratyev hosszúciklus-elméletének magyarországi utóélete egyál­talán nem tekinthető kivételesnek, amennyiben maga is bizonyos periodicitást mutat. Először 1928-ban hivatkoztak rá egy statisztikai-módszertani munká­ban.­ Az 1945 előtti korszak kiváló elméleti és matematikai-statisztikai összeg­zései pedig már méltó helyen ismertették koncepcióját.­ Azután hosszú időre kihullt a hazai társadalomtudományok emlékezetéből. Nincs ugyan írott nyo­ma, ám céhen belül eléggé ismert, hogy a hazai történetírás néhány képviselője már a hatvanas években újra eljutott Kondratyev jelentőségének felismerésé­hez. Elsősorban az Annales-iskola hatásának tudható be, hogy Kondratyev ta­nulmányainak német változatai, bár szűk körben, ismertté váltak. A közgazda­sági irodalom figyelmét csak a hetvenes évek végén vonta magára a teória.­ Az előzmények után tehát aligha véletlen, hogy végül a Történelmi Szemle vállalkozott egy Kondratyev-tanulmány publikálására. A Kondratyev-rene­szánsz világszerte újraközlésekhez vezetett, a magyar változat forrásául egy (az Annales-iskolához szintén igen szorosan kötődő) új, globális szemléletű tár­sadalomtudományi folyóirat, a Review szolgált. A szerkesztői jegyzet szerint a közzétételt az is inspirálta, hogy „korunk világgazdasági fejlődésének újabb tendenciái ismét felkeltették az érdeklődést iránta".­ A hosszú ciklusok hullámzó utóéletének mélypontján, 1962-ben Európa­szerte a tudattalanba szorult vissza Kondratyev munkássága. Az utolsó mohi­kán szerepébe kényszerült belga közgazdász, Léon H. Dupriez az évben mind a Nemzetközi Gazdaságtörténeti, mind a Közgazdasági Társaság felkérésére elő­adással szerepelt (Aix-en-Provence-ban, ill. Bécsben), s eléggé rezignáltan ál­lapíthatta meg: „A legutóbbi években az egyetlen szerző, aki osztozott velem abban, hogy Kondratyevnél keresse az általános hosszú távú fejlődés magyará­zatát, Gaston Imbert volt."­ E két szerző eredetiségét abban kell látnunk, s ez tulajdonképpeni missziójuk is, hogy a Kondratyev által vizsgált időkereteket (1790—1920) a múlt és a jelen irányában egyaránt át kellett lépniük, hogy leg­alább a jelenség érvényességét megállapítsák. Aix-en Provence egyébként sajá­tos centrális szerepet töltött be a hosszú ciklusokkal kapcsolatos kutatások lát­szatfolytonosságának fenntartásában. Nemcsak Dupriez tartotta itt már emlí­tett egyik előadását, nemcsak Gaston Imbert nagy műve készült itt, hanem 1 Andreich Jenő: A konjunktúra-statisztika módszereinek bírálata. In: Tanulmányok a konjunktúrakutatásról. Bp. 1928. 44. és 97. o. 2 Heller Farkas: A közgazdasági elmélet története. Bp. 1943. 527—528. o. és Theiss Ede: Konjunktúrakutatás. Bp. 1943. 25—26., 119—120. o. 3 Perneczky Béla: Kísért a Kondratyev-hullám. Világgazdaság, 1978. ápr. 13. sz. 4 Történelmi Szemle 1980/2. 281. o. 5 L. Dupriez: A gazdasági növekedés hosszú ciklusai, érvényben van-e még ma is a Kond­ratyev-ciklus. Közreadja a Magyar Közgazdasági Társaság, 1963. jan. 1. o.

Next