AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története
KÖVÉR GYÖRGY A KONDRATYEV-CIKLUS TÖRTÉNETE N. D. Kondratyev hosszúciklus-elméletének magyarországi utóélete egyáltalán nem tekinthető kivételesnek, amennyiben maga is bizonyos periodicitást mutat. Először 1928-ban hivatkoztak rá egy statisztikai-módszertani munkában. Az 1945 előtti korszak kiváló elméleti és matematikai-statisztikai összegzései pedig már méltó helyen ismertették koncepcióját. Azután hosszú időre kihullt a hazai társadalomtudományok emlékezetéből. Nincs ugyan írott nyoma, ám céhen belül eléggé ismert, hogy a hazai történetírás néhány képviselője már a hatvanas években újra eljutott Kondratyev jelentőségének felismeréséhez. Elsősorban az Annales-iskola hatásának tudható be, hogy Kondratyev tanulmányainak német változatai, bár szűk körben, ismertté váltak. A közgazdasági irodalom figyelmét csak a hetvenes évek végén vonta magára a teória. Az előzmények után tehát aligha véletlen, hogy végül a Történelmi Szemle vállalkozott egy Kondratyev-tanulmány publikálására. A Kondratyev-reneszánsz világszerte újraközlésekhez vezetett, a magyar változat forrásául egy (az Annales-iskolához szintén igen szorosan kötődő) új, globális szemléletű társadalomtudományi folyóirat, a Review szolgált. A szerkesztői jegyzet szerint a közzétételt az is inspirálta, hogy „korunk világgazdasági fejlődésének újabb tendenciái ismét felkeltették az érdeklődést iránta". A hosszú ciklusok hullámzó utóéletének mélypontján, 1962-ben Európaszerte a tudattalanba szorult vissza Kondratyev munkássága. Az utolsó mohikán szerepébe kényszerült belga közgazdász, Léon H. Dupriez az évben mind a Nemzetközi Gazdaságtörténeti, mind a Közgazdasági Társaság felkérésére előadással szerepelt (Aix-en-Provence-ban, ill. Bécsben), s eléggé rezignáltan állapíthatta meg: „A legutóbbi években az egyetlen szerző, aki osztozott velem abban, hogy Kondratyevnél keresse az általános hosszú távú fejlődés magyarázatát, Gaston Imbert volt." E két szerző eredetiségét abban kell látnunk, s ez tulajdonképpeni missziójuk is, hogy a Kondratyev által vizsgált időkereteket (1790—1920) a múlt és a jelen irányában egyaránt át kellett lépniük, hogy legalább a jelenség érvényességét megállapítsák. Aix-en Provence egyébként sajátos centrális szerepet töltött be a hosszú ciklusokkal kapcsolatos kutatások látszatfolytonosságának fenntartásában. Nemcsak Dupriez tartotta itt már említett egyik előadását, nemcsak Gaston Imbert nagy műve készült itt, hanem 1 Andreich Jenő: A konjunktúra-statisztika módszereinek bírálata. In: Tanulmányok a konjunktúrakutatásról. Bp. 1928. 44. és 97. o. 2 Heller Farkas: A közgazdasági elmélet története. Bp. 1943. 527—528. o. és Theiss Ede: Konjunktúrakutatás. Bp. 1943. 25—26., 119—120. o. 3 Perneczky Béla: Kísért a Kondratyev-hullám. Világgazdaság, 1978. ápr. 13. sz. 4 Történelmi Szemle 1980/2. 281. o. 5 L. Dupriez: A gazdasági növekedés hosszú ciklusai, érvényben van-e még ma is a Kondratyev-ciklus. Közreadja a Magyar Közgazdasági Társaság, 1963. jan. 1. o.