AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 60. évfolyam (2019)

2019 / 1-4. szám

POSAN LÁSZLÓ MÉHÉSZET ÉS MÉZKERESKEDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN A méz a középkorban jóval fontosabb termék volt, mint manapság. Nemcsak édesí­tőszert jelentett, hanem értékes élelmiszert, csemegét is, ami gazdagságot, jólétet, vagy ha vendégeknek szolgálták fel, különleges megbecsülést fejezett ki.­ Ez már az antikvitásban is így volt. A 2. század közepén élt Marcus Gavius Apicius ránk ma­radt szakácskönyvének (Decem libri qui dicuntur de re coquinarioi) receptjeiben - amelyek a tehetős rómaiak konyhájának szóltak — nagyon gyakran szerepelt a méz,­ amit az előkelő háztartások nélkülözhetetlen ízesítőszerei között említett.3 A római kori édességek alapját a méz jelentette,4 5 ahogyan a középkorban is. A 14-15. szá­zadból származó receptek szerint a nemesi, kolostori vagy patríciusi konyhákban tej­jel, liszttel és mandulás mézzel kevert édes kásákat, mézzel édesített gyümölcs- és zöldségpépeket, édesített laskatésztákat készítettek. Lekvárok főzéséhez szintén használtak mézet.­ A legelterjedtebb mézzel készített édesség a középkori Európá­ban a változatos alakú, formájú mézeskalács volt.­ 1413-ban, amikor a poroszországi Elbing (Elbing, Lengyelország) város magisztrátusa egy ünnepségre meghívta az ot­tani német lovagrendi rendház elöljáróját és lovagjait, a városi számadáskönyv tanú­sága szerint a megbecsült vendégeknek a bor mellett mézet és mézes süteményeket szolgáltak fel, és a társaságot zenészek szórakoztatták.­ A középkorban mézsört és mézbort is szívesen fogyasztottak, s mivel a méz sokáig eláll, antibiotikus hatása mi­att élelmiszerek tartósítására is alkalmas volt.­ Antibiotikus hatása és a benne lévő kü­­ r SCHULZ, Anne: Essen und Trinken im Mittelalter (1000-1300). Literarische, kunsthistorische und archäologische Quellen. Berlin-Boston 2011. 660. 2 APICIUS, Marcus Gavius: Szakácskönyv a római korból. Szerk. ORLOVSZKY Géza. Ford. Hegedűs Zsuzsa - Orlovszky Géza. Budapest 1996. 39., 45., 47., 49., 55., 67., 71., 77., 83., 87., 89., 97., 111., 113., 115., 117., 127., 129., 131., 133., 135., 139., 141., 145., 147., 157., 165., 167., 169., 175., 177., 179., 195. 3 APICIUS 2011. 183. 4 HOFFMANN Zsuzsanna: Ételek és italok az ókori Rómában. Szeged 2011. (A továbbiakban: HOFFMANN ZS. 2011.). 60. 5 HOFFMANN Tamás: Európai parasztok. Életmódjuk története. II. Az étel és az ital. Budapest 2001. (A továbbiakban: HOFFMANN T. 2001.). 314. 6 HOFFMANN T. 2001. 310. 7 Nowa Ksi^ga Rachunkowa Starego Miasta Elblqga (1404-1414). Wyd. PELECH, Markian. War­szawa 1989. Nr. 1291., 1354. 8 SCHULZ 2011.660.

Next