A Gyógyszerész, 1903 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1903-01-15 / 1. szám

A Gyógyszerész. 3 (Foly­tatás.) HIVATALOS és EGYLETI ÜGYEK A KONGRESSZUSI FELTERJESZTÉS. Az ilyen kisjövedelmű gyógyszertárak tulajdonosai azután, hogy hivatásukat a közegészségügy szolgálatában betölthessék, hogy önmaguk és családjuk iránti köteles­ségeiket teljesíthessék, hogy megbetegedésük esetén az akadálytalan gyógyszerszolgál­tatás teljesítésére segéd beállításával anyagi erejüket messze meghaladó áldozatokat is hozhassanak a közönségnek, s megfelelhessenek az állam iránti adózás kötelessé­gének is — kénytelenek idegen jövedelmi forrásokat keresni, árulnak gazdasági szere­ket is, mások gazdálkodást űznek, postamesteri teendőket vállalnak stb., mindezt tulaj­­donképeni hivatásuk rovására. Az ily gyógyszertárak iránt a bizalom csökken és a különben is alacsony fokon álló gyógyszerfogyasztást — a közegészségügy nagyobb hátrányára — nagyon is alászállítja. A városokban lévő gyógyszertárak általában nagyobb forgalommal bírnak lélek­­szám arányában, mint a vidékiek, de itt meg tekintetbe veendő a szükséges kiadások nagyobb mérve, mint a tetszetősebb berendezés, a helyiség és hátbér drágább volta és a társadalmi élet követelményei, a­melyek között esetleg a segédtartás kényszere, másként jótékonysági áldozatok, jelentős tehertételek, melyek pedig mind szükségesek a közönség bizalmának megtartására. A külföldön a közegészségügy iránt már fokozottabbak az igények, mert ott a gyógykezeltetés iránti érték jobban ki van fejődve. S bár a lakosság kifejlett iparánál, magasabb kultúrájánál, olcsóbb hitelviszonyainál fogva jobb anyagi helyzetben van, mégis a gyógyszertárak fölállításánál óvatosabbak, mint mi. Ezen tény is indokolja azon határozatunkat, mely a gyógyszertár fölállítását a lakosság számától és a gyógykezelés iránt kifejlett értéktől és képességtől óhajtja függővé tétetni. Az egy-egy gyógyszertárra elengedhetetlen alapföltétel gyanánt javasolt számú lakosságnál a gyakorlati élet tapasztalataiból indultunk ki. Olyan helyeken, a­hol föld­művelő nép a lakosság zöme, az évi gyógyszerfogyasztás fejenként legföljebb egy korona. Ha tehát helyben 4000 lakos mellé még 6000 lakosból álló körzetet képzelünk, akkor is legföljebb 10 ezer korona évi forgalomról, s így a legmérsékeltebb tiszta jövede­lemről lehet szó. Ez a számítás nem önkényes, mint az bármely vidéki gyógyszertár forgalmi adataival bebizonyítható, sőt szegény vidékeken — pedig községeink nagyobb része szegény — még egy koronára sem tehető fejenkint a lakosság évi gyógyszerfogyasztása. Az ily szegény lakosság a gyógykezeltetéstől szegénységénél, érzéketlenségénél és az orvosi kezeltetéstől való babonás félelménél fogva, ugyanis annyira tartózkodik, hogy, a­mint Nagyméltóságodnak tudni méltóztatik, a 7 éven aluli gyermekek gyógyítása kényszeréről törvényre volt szükség. Indokolt az is, hogy egy orvosnak legalább 2 év óta a községben tartózkodása, gyógyszer-adományozás alapfeltételéül szinte kiköttessék. Ha a letelepedett orvos a községben állandóan meg nem marad s csak kisérletképen tölt ott rövidebb időt, az annak a jele, hogy létföltételei s annál inkább a gyógysze­részei, hiányoznak. E pont indokolásánál hadd álljanak itt óhajaink méltányosságának megvilágítá­sára az „Országos Közegészségügyi Tanácsinak a Magyarországi gyógyszerészegylet egy korábbi elaborátumára 1893. évben a belügyminisztériumhoz terjesztett szakvélemé­nyéből a következők: „Tagadhatlanul figyelmet érdemelnek az előttünk fekvő javaslat 72. §. b) pontja, mely szerint csak akkor engedélyezhető új gyógyszertár felállítása, ha a gyógyszerészeti szabályok pontos megtartása mellett fönnállhat és gyógyszerésznek állásához mért megélhetése , biztosan remélhető és a c) pont, mely egy gyógytárra átlag 10—15.000 lélek számítandó (nem helységet, hanem mindig forgalmi kört értve ez alatt), a lakos­ság műveltsége, vagyonossága, a gyógyszertárak egymástóli távolsága és a közleke­dési viszonyok szerint. A múltban történt engedélyezések épen azért szolgáltattak annyi panaszra alkalmat a gyógyszerészek részéről, mert ezen nézpontok nem mindig vétettek tekintetbe. Oly helyen is adatott engedély, hol a napi forgalom 1 frt 50, 2 frt körül maradt. A gyógyszerész nyomorgott, a gyógyszerészhez nem méltó üzletágakat

Next