A Gyógyszerész, 1913 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2 Gyógyszerész nyösebb a hydrochinin, így számos trypanosomával fertőzött vérű állatoknál chininnek maximális dosisban való inficiálására a trypanosomák a vérből nem tűntek el, sőt a chinin-dosis ismétlésekor is csak nagy ritkán tűntek el és akkor is csak néhány napra. Ezzel szemben a chinin dosisának megfelelő menynyiségű sósavas hydrochininből 1—3 injectiót egymásra következő napokon alkalmazva, a trypanosomák a vérből úgyszólván minden esetben tökéletesen eltűntek. Giemsa és Werner dr.-ok is megállapították, hogy a sósavas hydrochinin fölötte hatásos, a chinint speciális hatásában meghaladó antimalaricum. Belsőleg alkalmazva, prodie 0 6 gr. sósavas hydrochinin hatásában megfelel 0 8—10 gr. urethanchinin alakjában alkalmazott sósavas chininnek. Egyszeri intravenosus injectió alakjában 0 75 gr. hydrochinin, illetőleg 10 gr. sósavas chinin (urethanchinin alakjában) elegendő az asexuális parasitáknak a véráramból való ideiglenes eltávolítására és a beteg láztól menesítésére. A sósavas hydrochininnek maláriánál stb. alkalmazása előnyös azért is, mert a készítmény vízben, mint említettük, fölötte bőségesen oldódik, úgy hogy injectióknál tökéletesen semleges oldatait alkalmazhatjuk, míg a sósavas chininnel együtt, oldékonyságának fokozására, más anyagokat, így urethant, antipyrint stb., vagy sósavas chinin helyett savanyú sóvas chinint, esetleg savanyú sósavas carbaminsavas chinint kell alkalmaznunk, amely utóbbiak inficiálásakor gyakran induratiók keletkeznek (Ph. P. 1912,704). MANGAN JELENLÉTE ÉS ELOSZLOTTSÁGA AZ ÁLLATOK SZERVEIBEN. G. Bertrand és F. Medigreceanu, akik nemrégen különféle vér normális mangan tartalmát vizsgálták, újabban emlősök, madarak különféle szerveinek és produktumának mangan-tartalmát határozták meg (Compt, rend. 154, 1450 és Ap. Ztg. 1912, 528). E vizsgálataik során megállapították, hogy a madár tojás fehérje kivételével a megvizsgált állatok minden szerve és produktuma tartalmaz mangánt. A mangantartalom a megvizsgált friss anyag 100 grammjára számítva rendszerint néhány századvagy tizedmilligrammnyi. Ugyanazon fajok ugyanazon szerveinek mangántartalma csak csekélyebb mértékben ingadozik. Ugyanazon állatosztály (emlősök, madarak, halak) különféle fajai úgyszólván legtöbb szerveinek mangantartalma közelítőleg ugyanaz, de különböző állatosztályoknál jelentékenyen eltér. A fontosabb szervek közül a madarak méhe mangánban legdúsabb; ezután következnek mangan-tartalom dolgában a máj és a vesék. A madarak szervei az emlősök szerveinél mangánban dúsabbak. Legcsekélyebb az izom- és idegszövetek és a tüdők mangan-tartalma. Halak, tollak és körmök aránylag sok mangánt tartalmaznak. A tej mangantartalma, jóllehet a vérénél nagyobb, mégis igen csekély. Tojásnak a sárgája tartalmaz mangánt. KENŐCSÖK ÉS PASTÁK ZINKOXYDTARTALMÁNAK QUANTITATIV MEGHATÁROZÁSA. Zinkoxydnak kenőcsökben és hasonló készítményekben való meghatározására E. Büttner eljárása (Südd. Ap. Ztg. 1912, 33 sz. és Ph. P. 1912, 854) igen akalmas. Az eljárás lényege az, hogy a kenőcs zsiradékját alkalmas oldószerben, zinkoxydját pedig hígított savban oldjuk, majd az elkülönített savanyú oldatból a zinket carbonat alakjában lecsapjuk és zinkoxyd alakjában mérjük. Az eljárás a következő: a megvizsgálandó kenőcsből, ha az keményebb, kb. 0,5 gr-nyit, ha pedig lágy, kb. 2 gr-nyit pontosan belemérünk kb. 150 cm3-es üvegdugós választótölcsérbe, a kenőcsre 30 cm3 vizet, 50 cm3 aethert öntünk és a keveréket óvatosan rázogatva addig csepegtetünk hozzá hígított sósavat, míg az aetheres és a vizes folyadékréteg tökéletesen megtisztul. Sósav nagy fölöslegének alkalmazását lehetőleg elkerüljük. A két folyadék el-