A Hét Évkönyve, 1990

Tartalom

középpontjától, mint a valóságban Földétől. És hogy elkerüljük a kavaro­­­dást, nevezzük el ezt a képzelt holdat, a Vénusz hű kísérőjét Cupidónak! A Cupido keringési ideje a Vénusz körül valamivel hosszabb lenne, mint a a Föld körül, mert a Vénusz tömege va­lamivel kisebb, mint a Földé, és ezért gyengébb a gravitációs tere. Anélkül, hogy részletekbe merülnénk, mondjuk, hogy a Cupido harminc nap alatt kerülné meg a Vénuszt. Ne törjük a fejünket azon — legalább­is ne most —, hogy mire vezetne ez a Vénuszon. Csak azt a kérdést tegyük fel, hogy milyen változást okozna a föl­di égbolton. Először is a Föld ege örökösen hold­­talan lenne, ezért nagyon megjavulnának a látási viszonyok: a Hold ragyogása nem halványítaná el a szomszédos, gyön­gébb fényű csillagokat. Másodszor, a Vénusz lenne a legfé­nyesebb égitest a Nap után, az éjszakai égbolton pedig messze a legfényesebb. Mai egünkön is feltűnő és szépséges a Vénusz, de a Hold nélküli égen páratlan lenne. Olyan csodálattal szemlélnénk, amilyet egyetlen más égitest sem ébreszt­hetne. Harmadszor, ami a legfontosabb, Vénusz körül keringő Cupido látható len­n­­e ! Fényessége a Naphoz és a Földhöz viszonyított helyzetétől függene, akár­csak a Vénuszé. A Cupido fényessége (feltéve, hogy mérete és más sajátossá­gai azonosak lennének a Holdéval) min­dig majdnem pontosan 1/100-ad része lenne a Vénuszénak. Ez azt jelenti, hogy legfényesebb idő­szakában a Cupido +0,7-es magnitú­dóval ragyogna egünkön. Első fényren­dű égitest lenne, nagyjából olyan fé­nyes, mint az Arkturusz csillag vagy a Szaturnusz bolygó. Olyan közel lenne-e a Cupido a Vénusz­hoz, hogy eltűnne az anyabolygó ragyo­gásában? Ez attól függ, hogy éppen hol helyezkedne el pályáján a Vénusz körül. Amikor a legtávolabb kerülne a Vénusz­tól, s a Vénusz a legközelebb kerülne hozzának, akkor a Cupidót 0,6 ° válasz­taná el a Vénusztól, valamivel több, mint a Nap látszólagos átmérője. Nem esne nehezünkre észrevenni a Cupidót, amikor ilyen távol lenne a Vénusztól, sőt akkor sem, amikor közelebb lenne — különösen, ha tudnánk, hogy ott van és keresnénk. S ezzel elérkeztünk a kritikus pont­hoz. Ha egünkön nem ragyogna fenn a Hold, akkor nem láthatnánk egyetlen olyan égitestet sem, amelynek mozgása csakis a körülöttünk való keringéssel len­ne megmagyarázható. 63 Látnánk viszont a Vénuszt és a Cu­pidót, melyekben könnyen, sőt elkerül­hetetlenül felismernénk a kettős bolygót. A Cupido tizenöt napot töltene a Vénusz egyik oldalán, tizenötöt a másikon, fel­váltva. Egyetlen olyan éjszakasorozat alatt, amíg a Vénusz esti csillag marad, a Cupido nyolc teljes kört írna le körülöt­te szemünk láttára. Nem lehetne tévedés. Józan ésszel sen­ki sem kételkedhetne abban, hogy a Cu­pido a Vénusz körül kering. A következő lépés annak a felismerése lenne, hogy a pirkadat előtt felbukkanó ragyogó hajnalcsillagnak szintén van kí­sérője, mely ugyanúgy viselkedik, mint a Cupido. A mindkét esetben ott pom­pázó Cupido miatt az esti csillag és a haj­nalcsillag azonossága kezdettől fogva nyilvánvaló lenne. Nem lehet két külön­böző égitest ennyire feltűnően hasonló részleteiben. Ez azt jelenti, hogy már a csillagnézés kezdetétől fogva őseink tisztán látnák, hogy a Vénusz átmegy a Nap egyik ol­daláról a másikra, majd vissza. Felismer­vén, hogy az esti csillag és a hajnalcsil­lag egyazon égitest, a Vénusz és a Cupi­do útmutatása alapján nem lehetne nem észrevenni, hogy a Vénusz, magával von­va a Cupidót, a Nap körül kering. Továbbá, amikor a megfigyelők föl­fedeznék, hogy a Merkur is esti csillag STANISLAW FERNANDES grafikája

Next