A Hét Évkönyve, 1990
Tartalom
középpontjától, mint a valóságban Földétől. És hogy elkerüljük a kavarodást, nevezzük el ezt a képzelt holdat, a Vénusz hű kísérőjét Cupidónak! A Cupido keringési ideje a Vénusz körül valamivel hosszabb lenne, mint a a Föld körül, mert a Vénusz tömege valamivel kisebb, mint a Földé, és ezért gyengébb a gravitációs tere. Anélkül, hogy részletekbe merülnénk, mondjuk, hogy a Cupido harminc nap alatt kerülné meg a Vénuszt. Ne törjük a fejünket azon — legalábbis ne most —, hogy mire vezetne ez a Vénuszon. Csak azt a kérdést tegyük fel, hogy milyen változást okozna a földi égbolton. Először is a Föld ege örökösen holdtalan lenne, ezért nagyon megjavulnának a látási viszonyok: a Hold ragyogása nem halványítaná el a szomszédos, gyöngébb fényű csillagokat. Másodszor, a Vénusz lenne a legfényesebb égitest a Nap után, az éjszakai égbolton pedig messze a legfényesebb. Mai egünkön is feltűnő és szépséges a Vénusz, de a Hold nélküli égen páratlan lenne. Olyan csodálattal szemlélnénk, amilyet egyetlen más égitest sem ébreszthetne. Harmadszor, ami a legfontosabb, Vénusz körül keringő Cupido látható lenne ! Fényessége a Naphoz és a Földhöz viszonyított helyzetétől függene, akárcsak a Vénuszé. A Cupido fényessége (feltéve, hogy mérete és más sajátosságai azonosak lennének a Holdéval) mindig majdnem pontosan 1/100-ad része lenne a Vénuszénak. Ez azt jelenti, hogy legfényesebb időszakában a Cupido +0,7-es magnitúdóval ragyogna egünkön. Első fényrendű égitest lenne, nagyjából olyan fényes, mint az Arkturusz csillag vagy a Szaturnusz bolygó. Olyan közel lenne-e a Cupido a Vénuszhoz, hogy eltűnne az anyabolygó ragyogásában? Ez attól függ, hogy éppen hol helyezkedne el pályáján a Vénusz körül. Amikor a legtávolabb kerülne a Vénusztól, s a Vénusz a legközelebb kerülne hozzának, akkor a Cupidót 0,6 ° választaná el a Vénusztól, valamivel több, mint a Nap látszólagos átmérője. Nem esne nehezünkre észrevenni a Cupidót, amikor ilyen távol lenne a Vénusztól, sőt akkor sem, amikor közelebb lenne — különösen, ha tudnánk, hogy ott van és keresnénk. S ezzel elérkeztünk a kritikus ponthoz. Ha egünkön nem ragyogna fenn a Hold, akkor nem láthatnánk egyetlen olyan égitestet sem, amelynek mozgása csakis a körülöttünk való keringéssel lenne megmagyarázható. 63 Látnánk viszont a Vénuszt és a Cupidót, melyekben könnyen, sőt elkerülhetetlenül felismernénk a kettős bolygót. A Cupido tizenöt napot töltene a Vénusz egyik oldalán, tizenötöt a másikon, felváltva. Egyetlen olyan éjszakasorozat alatt, amíg a Vénusz esti csillag marad, a Cupido nyolc teljes kört írna le körülötte szemünk láttára. Nem lehetne tévedés. Józan ésszel senki sem kételkedhetne abban, hogy a Cupido a Vénusz körül kering. A következő lépés annak a felismerése lenne, hogy a pirkadat előtt felbukkanó ragyogó hajnalcsillagnak szintén van kísérője, mely ugyanúgy viselkedik, mint a Cupido. A mindkét esetben ott pompázó Cupido miatt az esti csillag és a hajnalcsillag azonossága kezdettől fogva nyilvánvaló lenne. Nem lehet két különböző égitest ennyire feltűnően hasonló részleteiben. Ez azt jelenti, hogy már a csillagnézés kezdetétől fogva őseink tisztán látnák, hogy a Vénusz átmegy a Nap egyik oldaláról a másikra, majd vissza. Felismervén, hogy az esti csillag és a hajnalcsillag egyazon égitest, a Vénusz és a Cupido útmutatása alapján nem lehetne nem észrevenni, hogy a Vénusz, magával vonva a Cupidót, a Nap körül kering. Továbbá, amikor a megfigyelők fölfedeznék, hogy a Merkur is esti csillag STANISLAW FERNANDES grafikája