A Hét, 1970 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1970-10-23 / 1. szám

NAPIRENDEN 2 EGYÜTTÉLŐ NEMZETISÉG — SZOCIALISTA ÁLLAM Nem kell ahhoz nevelőnek lenni, hogy a szocialista tudat kialakulása bennünket érdekeljen. Üzemekben és intézmények­ben, sőt általában a közigazgatás munka­köreiben sem mindegy, vajon csak alkal­milag és felületesen alkalmazkodó mun­katársakkal vagyunk-e körülvéve, avagy alapvető elvi egyetértésben találkozunk a közügyekben, s elmélyült-e kinek-kinek az erkölcsi magatartása egészen a benső vállalásig? Nos, e szocialista tudat leg­kézenfekvőbb hitelesítő mértéke az ál­lampolgári viselkedés, érdemesebb elem­zés esetén azonban szükségképpen elju­tunk az „önmagunkhoz“ és „másokhoz” való nemzetiségi viszonyulás emberségé­nek próbájához is. Beszéljünk magunkról. A romániai magyarság esetében arról van szó, hogy sem hagyományainkban, sem élő mivol­tunkban — a cselekvő történelmiség bo­nyolult és sokágú folyamatai közt — nem szigetelhetjük ki magunkat egy ország­­egészéből, melyben a román néppel élünk együtt, s így a magunkról alkotott tudat­kép is a már Gaál Gábor megfogalmazta „romániaiság“-ot hordozza. Pusztán szám­beli arányulásunkat a román „többség“­­hez, melyet a polgári korszak a jellem­ző „kisebbségi“ kitétellel tett hangsúlyos­sá, mára mellékes körülménnyé tette az alkotmányos egyenlőség, a származási, anyanyelvi, művelődési, tájbeli s más adottságok azonban megkülönböztethető tényezők maradtak immár elismert mi­voltukban is, minden'"hátrány nélkül. Ilyen értelemben nemzetiségi adottsága­ink és az államiság összefüggésében ért­hető módon jutott érvényre az „együtt­élő nemzetiség“ mint közületi meghatá­rozás, egyaránt jelezve magyarságunkat is, román állampolgári hovatartozásunkat is. Ennek felel meg a szocialista tudat síkján egy olyan nemzetiségi érzés, ön­ismeret, magatartás, mely elválaszthatat­lan a román állampolgári érzés, önismeret, magatartás kifejezésre juttatásától. Ilye­tén módon a „nemzetiségi jelleg“ a mi esetünkben magyarságunkat is, a szocialista Romániához való szerves tarto­zásunkat is tartalmazza. Eddig tulajdonképpen közhelyről van szó, természetes mindennapi dologról, melyet mindenki ismer, sőt vall is, de ha némi logikai játékkal , egy-egy tényező kihagyásával vagy megfordításá­val — kísérletképpen „kiélezzük“ és „dra­matizáljuk“ a szociometriai lehetőségeket, hamar rájövünk, hogy képletünk milyen tanulságokat tartalmaz. Mert nézzük csak meg, mit is jelentene olyan helyzet, ami­kor valakit érzéketlenül hagy akár a nemzetisége, akár az állami hovatartozá­sa ? A konkrét szociológia ma már általá­nos elemzései szerint romániai magyar­nak lenni kétségtelenül annyit jelent, hogy eredendően egy „kis atmoszférához“ — a romániai magyar iskola, színház, sajtó, rádió, televízió „fogyasztói“ közé is — tartozom, igénybe veszem az alkotmány nyújtotta lehetőségeket anyanyelvem ápolására, művelődésem korszerű kibon­tására, s mint ilyen, benső kölcsönviszony­­ba lépek hasonló adottságú polgártár­saimmal, a nemzetiségi közületbe illesz­kedem, s így illeszkedem be a szocialista Románia átfogó egységének „nagy at­moszférájába“. Ha (képzeletben) feltéte­lezzük hogy valaki önként kivonja magát mindebből, nyilvánvalóan elakad a társa­dalmi haladásban, hogy Úgy mondjam! „kiürül“, s akkor ugyan mivel is járul hozzá az egészhez, a szocialista Románia éppen közös adottságainkban szépülő tel­jességéhez ? Az így előálló életforma-nél­küliség a valóságtól, néptől, közélettől va­ló elidegenedés jellegzetes esete, mely állampolgári minőségében is gyengének leplezné le az adottságaiból ok nélkül ki­­vetkőzőt.­ Szerencsére ilyen figura még képzeletben is valószínűtlen. Hát a másik „kihagyásos“ eset? A kép­letből kimarad az állampolgári öntudat, s valaki csupasz „magyarságában“ leng a valóság felett. Elszigetelődik a nagy hazai összefüggésektől, a mindnyájunkat él­tető romániai szocializmus egysége helyett bezsugorodik egy külön „nemzeti“ bu­gyorba, álmaiba „vonul vissza“, s mond­juk i sumér sámánok szellemének áldoz ugyancsak a világtól elidegenedett álla­potban... A mindennapok józansága, a ro­mániai magyar dolgozók ép ösztöne és gyakorlati tájékozódása magából a nem­zetiségből is­­kivetné — mint elhalt ele­met — az ilyen, a valóságtól elszakadt, tehát nem is életrevaló különcöt, aki azonban szerencsénkre ugyancsak okulá­sul kitalált „véglet“. De hogy azért túlságosan rózsaszínű­nek se lássuk a világot, felmentve ma­gunkat a szocialista tudatalakítás min­denkori kötelezettsége — a helyes nem­zetiségi és állampolgári magatartás előmozdítása — alól, vegyük tudomásul, hogy a nemzeti (a mi esetünkben ponto­sabban “nemzetiségi“) nihilizmus vagy az állampolgári negáció játékból felfestett szélsőségei közt előfordulhatnak erre vagy arra irányuló sodrások, s ha egész embe­rekkel, őszinte szocialista magatartást tanúsító, egy fából faragott egyéniségek­kel akarjuk a közösséget fejleszteni, nem szükségtelen a nemzetiség és állampol­gárság helyes szocialista összeegyezteté­sének állandó művelése bármely feltéte­lezhető szélsőséggel szemben. Már csak a játszma kedvéért: a feketé­nél is feketébb eset volna a képlet mind­két tételének „kidobása“. Az olyan szörnykép, hogy valaki nemzetiségéből is, államiságából is „kilép“. Nem mondom, olykor felrémlik ez is, ha egy-egy anar­chikus jelzés vagy éppen bűnügyi eset ilyesmire utal, no de nincs az a felelős kortárs, aki ilyenkor meg ne keresné a téves kapcsolások okát-fokát, s szocia­lista emberségünkkel ne igyekeznék a kívülhelyezkedőt visszacsatolni a társa­dalmi élet ritmusába. A teljes elidegene­dés hippi-divatja különben sem hatolt mélyre, s amilyen mértékben halad előre szocialista konszolidációnk, úgy itatódik fel a sznobság is, mely nálunk az ilyes­mit ideig-óráig reklámozta. Rendhagyó kitéréseink után forduljunk vissza a szocialista tudatalakulás ép és egészséges — reáliákra, a dolgok tényle­ges logikájára támaszkodó — számadá­sához. Marxi-lenini módra gondolkodó ember számára világos, hogy maga a szocialista építő menet, a gazdasági és társadalmi programozás, a közös felemel­kedés lényegesen hozzájárul a hazafiság kifejezésben is összefoglalható önmegfo­galmazáshoz közéletünk minden szintjén. Viszont az sem kétséges, hogy maga a lét még nem sugározza, nem „kódolja be“ a tudatot, hanem mindig és mindenkor sze­repe van a tudatosításnak is nevelés, ta­nítás, felvilágosítás, ideológiai propagan­da, termékeny vita, bírálat, tudományter­jesztés, közművelés formájában. Ez áll a mi különleges esetünkre is, ahol a nemze­tiségi és az állampolgársági tudatot elvá­laszthatatlan egységében kell fejlesztenünk. BALOGH EDGÁR A finn pavilon vezetőjé­nek minden bizonnyal iga­za volt, amikor a nagykö­zönség szakadatlan árada­tától az üzletkötések zavar­talanságát féltette. De kér­jük szépen, most az egy­szer bocsáttassék meg ez a bűnünk. Ha látták volna az üzletemberek, mi volt itt vasárnap! Fentről eső permetezett, amitől a Scin­­teia téren esernyőgombák ezrei nyíltak, de az alul­járó elemi erővel csak on­totta az emberárt a bejára­tok felé. Hát ilyen lehet a turbinalapátokra zúduló Duna. S visszaúton a sze­mélyes élmény feszültsége vitte szét az „érdemes volt“ bizonyosságát. Azt, hogy továbbra is érdemes Tehát, kedves külföldi üz­letemberek, uraim is elv­társaim, ha nem is vásá­rolni jöttünk a vásárba, mégsem szabad azt hinni, hogy csak a kíváncsiság hozott. Tudjuk, hogy a vi­lágpiacra eddig is megvolt a helyjegyünk, de most történik először, hogy a Világpiac hozzánk it hát­ jÓ VÁSÁR hoz jön. Ezt látni kellett ! Persze, az üzletkötést de­hogy is szeretnénk hábor­gatni. Lám, félre is húzó­dunk, a munkát megillető tisztelettel, mihelyt egy szakembercsoport kezdi fi­­gyelmezni gépeinket. Csak ágaskodva, a vállak fölött betűzzük ki, hogy ez egy Felix—256. Mitől felix ? Valószínűleg attól, hogy másodpercenként kétszáz­ezernyi matematikai műve­letet végez el, mert közép­­kapacitású számítógép. Mi­lyen jó is lenne most, mi­niatűrben, egy ilyen me­móriagép minden lájbi­­zsebben! Már csak a sok felirat megfejtésére is. Mit jelent például az, hogy F­—320—3DE ? Hát a 445—L és a 650—L és az 1500—L? Látjuk, hogy fű­tőberendezést, traktorokat neveznek meg velük, de mit jelentenek ? A hazai gyártmányú 1300 terméknek csak a szemrevételezéséhez is kellene az a zsebkompu­ter... Ám, ha komputerünk nincs, véges emberi el­ménkbe az táplálódik be, ami az egészben a legszem­beötlőbb. Az, hogy a Buka­resti Nemzetközi Vásár a gépgyártó- és az elektro­technikai ipar termékeit kínálja megvételre. Nem tönkrét, sőt, esetleg kon­cessziót vagy azt „ami van". Ugyanígy 30 más országból 720 cég, köztük a legfejlettebb ipari álla­mokból a legerősebb cégek. Legjobb termékeikkel ruk­koltak ki, semmi kétség, a mezőny erős. Látszatered­ményre itt ne számíts !... És a vásár híradójában ol­vassuk, hogy a gépgyártó­iparhoz tartozó külkereske­delmi vállalatok az első három napon már 120 mil­lió valuta­ lejre szerződ­tek s ebből százmillió az export. A svéd gépkivitel egyik szakembere arról nyilatkozott az újságíró­nak, hogy őt a román elek­trotechnikai ipar termékei­nek nagy választéka lepte meg. Az elmúlt évek folya­mán a világ sokat csodál­kozott iparunk fejlődési ütemén. A külföld ezúttal nem csodálkozni, de vá­sárt kötni jött. A jelek sze­rint nem hiába jött. „Az első kitűnő — kiált fel az olasz kereskedelmi szak­ember —, már várom a második kiadást !“ A kapu­nyitás másnapján így nyi­latkozott a szovjet pavilon vezérigazgatója: „Elége­dettek vagyunk, jó a vá­­sár." Az üzlet­i üzlet. A min­denkinek jó üzlet -m a gazdasági virágzás jele. Mi pedig azért vagyunk különösen elégedettek, mert a szárnyas-földgömbös kis bé betű ez évtől az összes nyelveken azt jelenti: Románia esélyes kereske­delmi partnere a legigé­nyesebbeknek. Az az ipar, amely az önmaga kihívta első szembesítésre elektro­nikai és automatizálási fel­szereléssel mert kiállni — nem fél a jövőtől, mert még felfedezett negatívu­mait is visszahúzó erőből új lendület serkentőjévé tudja változtatni. Jöhetnek a további szembesítések ! ... De odáig is szép fő­városunknak ezen a kies platóján tovább zajlik a legkérlelhetetlenebb és egy­ben legbékésebb konfron­táció. Kérlelhetetlen, mert üzlet, békés, mert benne min­den a megegyezésre tör. Számszerű eredmé­nyeit még nem összesítet­ték s így lapzártakor csak a legfőbb eredményt tud­juk, azt, hogy ettől az év­től már van Bukaresti Nemzetközi Vázsár. KOVÁCS ANDRÁS Huszár Sándor vezércikkének folytatása az 1. oldalról szabad megfeledkeznie arról, hogy a dogmatizmus és a se­matizmus milyen ártalmat jelentett és jelenthet. Álláspontunk tiszta és világos , hiszünk az irodalom és a művészet humá­nus küldetésében és elkötelezettségében, lap­politikánkat ez határozza meg. Hiszünk abban, hogy az irodalom és művé­szet a népek és nemzetek közötti közeledés legnemesebb szó­szólója. Örömmel üdvözölünk ezért minden olyan tevékenysé­get, amely a világ kulturális vívmányaival gazdagítani akarja a hazai kultúrát, de hirdetni fogjuk, hogy a helyi és időbeli, történelmi és lelkialkati meghatározottság nemzetiségünk iro­dalma és művészete eredetiségének és fejlődésének egyik leg­fontosabb feltétele, hazánk, a szocialista Románia kulturális fejlődésének dinamikus feltételei között. A Hét fő feladatának tartja a romániai magyar irodalom és művészet elemzését, a nemzetiségi sajátosságok és hagyo­mányok érvényesítését és anyanyelvünk művelését. Mindent el­követ ugyanakkor annak érdekében, hogy az irodalom és a művészet a hazai valóságot tükrözze, azt a nagy szellemi pezsgést és erkölcsi forrást, amely az új társadalmi és emberi viszonyok kialakulásának jellemzője és velejárója. Legszebb hagyományaink közül való a testvériség, a román nép és a nemzetiségek kulturális közössége és gazdagító egymásra hatása, melynek ápolását hazafias kötelességünknek érezzük. A modern tudományok, de mindenekelőtt azok társadalmi, politikai, etikai, egyszóval humánus vonatkozásainak publicisz­tikai tükrözése lapunk talán legszembetűnőbb nóvuma. Társa­dalmunkban mérhetetlenül megnőtt és tovább növekszik a tu­dományok jelentősége. Fejlődésünk nagy mértékben függ at­tól a műszaki és tudományos forradalmi­ folyamattól, amely az egész világot átfogja. Úgy érezzük, csonka az a világkép, amelyből hiányoznak a modern tudományok vívmányainak is­­meretelméleti és általános emberi vonatkozásai. Az ország és a nagyvilág tudományos eredményeinek összefoglaló közvetí­tésével, elemzésével és magyarázásával a lap a harmonikusan fejlett ember szocialista eszményét igyekszik szolgálni. A mar­xista filozófiának, a kor filozófiai gondolkodásának, humán- és reáltudományoknak szentelt oldalaival a lap fóruma kí­­ván lenni az egyes tudományágakban tevékenykedő és közér­dekű mondanivalóval jelentkező tudósoknak és publicisták­nak. Népszerűsíteni és terjeszteni fogjuk a marxi-lenini filozó­fiának a valóság új jelenségeit általánosító eredményeit a magyar értelmiségiek körében. Állásfoglalóan közvetítjük az eszmei tisztázódás folyamatát, a régi és új gondolkodás har­cát, amely a szocialista tudat kialakításának útja és feltétele. Tükrözni­­ igyekszünk ugyanakkor azt a nemzetközi méretű konfrontációt és harcot, amely a világ és a lét alapvető kérdé­seiben a haladó és visszahúzó erők között zajlik. Felmerül ezek után a kérdés, hogy az egyes szaktudomá­nyok és művészeti ágak művelői milyen mértékben érezhetik magukénak A Hét oldalait. Elvi, irányulási kérdés ez, amit jó kezdetben tisztáznunk. A Hét szerkesztői lapjukat a műve­lődni vágyó­k olvasónak szánják, nem az egyes szakterületek kisszámú értőinek. A lap csak annyiban lehet a művészé, a tudósé, vagy más szakemberé, amennyiben az olvasóé is egy­ben. A modern kor embere nem szigetelheti ki hazáját a világ­ból. Élénk figyelemmel fogjuk kísérni a világszervezetek mun­káját, amelyeknek tevékenységében Románia jelentős részt vállalt, nemzetközi tekintélyt és elismerést szerezve az ország­nak. Részletesen fogjuk ismertetni azt az álláspontot, amelyet hazánk a nemzetközi életben képvisel, az ország külpolitikai gyakorlatát, amely a teljes jogegyenlőség, a függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsö­nös előnyök elvein alapul. Lapunk híven igyekszik tükrözni pártunknak és államunknak azt az állandó törekvését, amely az összes szocialista országokkal való szoros barátságra, va­lamint — társadalmi rendszertől függetlenül — minden ország­gal való együttműködésre irányul. Az új központi lap megjelenése nemcsak kulturális éle­tünk eseménye, hanem egyben és mindenekelőtt a párt kö­vetkezetes marxista-leninista nemzetiségi politikájának ered­ménye. Pártunk szándékai értelmében az értelem és a mű­vészi szó erejével hirdeti a testvériség eszméjét, gonddal és felelősséggel vizsgálja nemzetiségi intézményeink, iskoláink tevékenységét. A szerkesztők, akik a romániai magyar nemzeti­ség új orgánumát, remélhetőleg hosszú és eredményes útján el­indítják, tisztában vannak felelősségükkel. Tudják, hogy a lap küldetésének lényege minden becsületes, hazájához és nemzeti­ségéhez, a szocializmus ügyéhez és az ország érdekeihez hű lélek összefogása, minden helyes törekvés egységes mederbe terelése. Tisztában vagyunk azzal, hogy a provincializmus nem földrajzi elhelyezkedés, hanem szellemiség kérdése, ezért áll távol tőlünk, hogy bármilyen kérdésben az egyetlen helyes álláspont letéteményeseinek higgyük magunkat. Ellenkezőleg : hisszük és valljuk, hogy a párt által ránk bízott feladatokat csakis az összes román és nemzetiségi lapok és szakemberek testvéri, elvtársi segítségével teljesíthetjük. Eszményünk nem a nyugalom, hanem az alkotó nyugtalan­ság és a problémákkal való bátor szembenézés. Ennek igyek­szik A Hét minden erejével eleget tenni, hogy elnyerje az ol­vasók széles rétegeinek bizalmát, hogy hűségesen szolgálja a szocializmus építésének ügyét hazánkban. A HÉT, I. ÉVF., 1. SZÁM

Next