A Hét, 1974 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-03 / 18. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 1974. május 3. A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 16 oldal Ara 1 lej V. évfolyam Sipos László Forradalmi példa Harmincöt évvel ezelőtt, 1939. május elsején a királydiktatúra uralma alatt és hatóságainak minden elővigyázatossága ellenére olyan esemény zajlott le Bukarestben, amely méltán maradhat fenn az utódok emlékezetében, pártunk harci történetének jelentőségteljes és rendkívül tanulságos mozzanatai között. Ami a rendőri, elnyomó szervek megelőző intézkedéseit illeti, ezek, ha lehet, még szigorúbbak voltak, mint más években: razziákat rendeztek, kommunistákat és más baloldaliakat fogtak le, megerősítették az őrségeket a „veszélyeztetett“ városrészekben. S mégis Bukarest belvárosa május elsejének déli óráiban egyszercsak 20 000 munkás harci tüntetése színhelyének képét öltötte, s többek között a királyi palota előtt is az illegalitásban harcoló kommunista párt hazafias, internacionalista jelszavai visszhangoztak. „Éljen május elseje, a munka napja! Éljen a Munkásegységfront! Egyenlő munkáért egyenlő bért! Szabadságot, függetlenséget Romániának! Le hitlerizmussal! Éljen az Antifasiszta Népa front! Amnesztiát akarunk! Engedjék szabadon az antifasiszta bebörtönzötteket!“ És a nap további óráiban is, a munkásság május elsejei rendezvényeit elszánt és következetes forradalmi szellem hatotta át, ami nagy — és a fennmaradt jelentésekből kiolvasható — nyugtalansággal töltötte el a hatóságokat. Az elnyomó szervek nem tudták magyarázatát adni a dolgok ilyen alakulásának. A hatóságok nem is érthették az eseményt, mert a magyarázat abban rejlett, hogy a kommunista párt érettségének és a hazai viszonyok közötti helyes tájékozódásának eredményeként olyan harci formákat választott és alkalmazott, amelyek által minden terror, illegalitás és üldöztetés ellenére a munkástömegek, ezen túlmenően a hazafias antifasiszta tömegek igazi vezetőjeként léphetett fel. És nemcsak ezen a napon, bár ez a nap éppen a párt politikai érettségének vált jellemző megnyilvánulásává. Az előzmények sorába tartozik, hogy a párt az illegális és legális harci formák összekapcsolása szándékával arra törekedett, hogy a törvényesen működő szakmai egyesületekben az ún. breszlákban is érvényesítse forradalmi vonalát. Bukarestben e célból ezeknek a szervezeteknek a művelődési tevékenységében ifjú kommunisták vettek részt és váltak mindinkább hangadókká. Köztük voltak Nicolae Ceaușescu, Elena Petrescu (ma Ceaușescu) Eftimie Iliescu, Gheorghe Velcescu és mások. Ismeretes Nicolae Ceaușescu akkori kiállása amellett, hogy az ifjúság nem szorítkozhat csupán a kulturális és sporttevékenységre, hanem be kell vonni a cselekvő forradalmi harcba. Május elseje előestéjén az RKP bukaresti szervezete kidolgozta a körülményeknek megfelelő harci taktikáját, felszólította a párttagokat, hogy a munkásünnepet használják ki a párt antifasiszta háború ellenes politikájának megismertetésére, érvényesítsék mindenütt a munkásegység elvét, úgy is zajlott le minden, az alulról felépülő munkásegység, a kommunista és szociáldemokrata munkások egységfrontja és ennek az összes hazafias erőkkel való szövetsége jegyében. Szervezet bizottság alakult, amelyben Nicolae Ceaușescu, Hie Pintilie, Constantin Havid, Teohari Georgescu és mások vettek részt, és úgy döntöttek, hogy az ünnep forradalmi szellemének sugalmazni azok az aktivisták legyenek, akiket a dolgozók jól ismernek és becsülnek. A fentebb említett ifjúkommunistáknak és mindenekelőtt Nicolae Ceaușescunak, aki az ifjúsági szervezőbizottságot irányította, rendkívüli szerepe volt abban, hogy az egész ünnepséget, a gyűléseket és felvonulást mindenütt a kommunista és hazafias, antifasiszta eszmék lelkesítették. 1939 május elsejének forradalmi megünneplése nagy visszhangot váltott ki a többi dolgozó réteg, különösen a hazafias értelmiség körében, amely a munkásosztályban és annak élen járó tagjaiban a kommunistákban, forradalmi szociáldemokratákban azt az erőt ismerte meg mindinkább, amely hivatott az országot az antihitlerista harc és a függetlenség útjára vezetni. De a külföldi visszhang sem maradt el, amely többek között a londoni Daily Herald és moszkvai Izvesztija hasábjain közölt tudósításokban jelentkezett. A világ azért is újból felfigyelt Bukarestre, mert ez a román fővárosi május elseje az első európai békeharcos kiállás volt a müncheni egyezmény behódoló, agresszort bátorító politikája ellen. A párt azután is méltán tekintette ezt az akciót forradalmi harca jelentőségteljes eseményének. Elsősorban a párt és a nép egységének példájaként tanulságos mindmáig és az marad a jövőben is. " Tiszta szívvel jövünk Április 26-án múlt kilencven éve, hogy Szebenben megjelent az első román nyelvű napilap, a Tribuna. Megjelenésének több mint három évtizede alatt fontos politikai, társadalmi és művelődési szerepet töltött be az erdélyi románok életében. A kor viszonyaihoz alkalmazkodó politikai és szociális ideológiát hirdető lap több akart lenni, mint egy párt szócsövei „közös terület, ahol mindenki találkozhat, fórum mindenki számára“. Mintegy kifejezése ez a különböző nemzetiségű néptömegek akaratának, melyek számára a kölcsönös megértés új fórumát kínálta fel. Az újság már az első számától kezdve hirdette, hogy szükség van az őszinte együttműködésre, közös tevékenységre szólította (Folytatása a 4. oldalon) MIRCEA :OPA