A Hét, 1975 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 12 oldal NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs újévi rádió-és televízióbeszéde Kedves elvtársak és barátaim, Románia Szocialista Köztársaság hon­polgárai! Kiemelkedő eredményekkel zárjuk az 1974-es esztendőt a gazdasági-társadal­mi fejlesztésben, az egész nép anyagi és szellemi jólétének gyarapításában, a szocialista Románia sokoldalúan fejlett szocialista társadalmának felépítésében. A dolgozók, tekintet nélkül nemzeti­ségükre, a haza felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. kongresszus tiszte­letére ragyogó sikereket értek el az ipa­ri és mezőgazdasági termelési terít tel­jesítésében, minden tevékenységi terü­leten. Az anyagi termelés növelésében elért eredmények, a nemzeti jövedelem gyarapodása lehetővé tette, hogy ebben az évben rátérjünk az összes dolgozók ja­vadalmazásának emelésére, s 1975 végéig biztosítsuk az ötéves tervben előirány­zottnál nagyobb jövedelemnövekedést. Jogos büszkeséggel mondhatjuk tehát, hogy 1974 minden nehézség és hiányos­ság ellenére a nemzeti vagyon növeke­déséhez vezetett, ismételten bizonyította pártunk marxista-leninista politikájá­nak helyességét. Most, egy dolgos­ mun­kás, de elégtételekben is gazdag eszten­dő végén a párt- és államvezetőség, valamint a magam nevében melegen gratulálok a munkásosztálynak, a pa­rasztságnak, az értelmiségnek, nemzeti­ségi különbség nélkül az összes dolgo­zóknak, egész népünknek , Románia új, szabad jövője tudatos alakítójának. Az idei esztendő aranybetűkkel kerül be Románia történetébe: a XI. kong­resszus ebben az évben fogadta el a Ro­mán Kommunista Párt első Programját, valamint az új ötéves terv Irányelveit és az 1990-ig terjedő gazdasági-társa­dalmi fejlesztési prognózisokat. E doku­mentumok nagyszerűen felvázolják ha­zánk jövőjét, felfegyverzik az egész pártot és népet egy világos elméleti és gyakorlati orientációval a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésé­nek és Románia kommunizmus felé ha­ladásának szolgálatában kifejtett mun­kában és harcban. Az 1975. évi gazda­sági-társadalmi fejlesztési terv, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés nemrégiben foga­dott el, előirányozza a nemzetgazda­ság fejlesztésének magas ütemét, bizto­sítja a műszaki-anyagi feltételeket az ötéves terv határidő előtti megvalósítá­sához. Tekintettel a súlyos nemzetközi gaz­dasági helyzetre, különösen az energia­­válságra, minden intézkedést meg kell tennünk, hogy ezek az állapotok a le­hető legkisebb mértékben hassanak ki nemzetgazdaságunk fejlődésére, bizto­sítanunk kell az ország gazdasági-tár­­sadalmi fejlesztésével, az egész nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelésével kapcsolatos feladatok töret­len megvalósulását. Hazánk minden honpolgárának be­csületbeli feladata mindent megtenni az 1975. évi terv, s tehát az egész ötéves terv sikeres teljesítéséért, hogy minél jobb feltételek jöjjenek létre a XI. pártkongresszus határozatainak valóra váltásához. A jövő év márciusában sorra kerülő nagy nemzetgyűlési és néptanácsi kép­viselőválasztás fontos politikai esemény lesz; a Szocialista Egységfront jelöltjei­re szavazva egész népünk kifejezésre juttatja fenntartás nélküli csatlakozását a XI. kongresszus határozataihoz, pár­tunk és államunk bel- és külpolitikájá­hoz, azt a szilárd elhatározását, hogy töretlenül valóra váltja a Román Kom­munista Párt Programját az országnak a haladás és a civilizáció újabb csú­csaira emelésére. A választás egyszers­mind erőteljes megnyilvánulása lesz szocialista demokráciánknak, annak, hogy a széles néptömegek részt vesznek az egész gazdasági-politikai élet vezeté­sében, saját jövőjük tudatos alakításá­ban.­ Kedves elvtársak és barátaink! Az 1974-es esztendő nemzetközi esemé­nyei hangsúlyosabbá tették a nemzetkö­zi erőviszonyok változását. Valamennyi kontinensen fokozódik a haladó és an­­tiimperialista erők, a néptömegek har­ca az uralom és a diktátum imperialista politikája, a kolonializmus és a neoko­­lonializmus ellen. Erőteljesen érvénye­sül a népek akarata, hogy maradékta­lanul urai legyenek nemzeti kincseik­nek, s független gazdasági-társadalmi fejlődésükre használják fel azokat, elha­tározása, hogy kiharcolják a béke és a nemzetközi együttműködés politikáját. További lépések történtek az enyhü­lés útján, a bonyolult nemzetközi kér­dések békés, államközi tárgyalásokkal történő megoldása útján. Ugyanakkor súlyos események is történtek — mint például a ciprusi események —, ame­lyek veszélybe sodorták a békét. Az elmúlt év nemzetközi eseményeinek ki­bontakozása erőteljesen bizonyítja, hogy az enyhülés folyamata még zsenge, hogy még csak a kezdet kezdetén tart, hogy a világon még erős reakciós erők van­nak és veszélyeztethetik a nemzetközi békét és együttműködést. A XI. kongresszus világos orientációt jelölt meg hazánk nemzetközi tevékeny­sége számára is. Az összeurópai konfe­rencián eddig elért sikerek alapján úgy véljük, hogy a konferencia 1975-ben eredményesen lezárul, s új, együttmű­ködési kapcsolatok perspektíváját tárja fel a kontinens valamennyi népe előtt. Románia, akárcsak eddig, ezután is állhatatosan fog munkálkodni a baráti és az együttműködési kapcsolatok bő­vítéséért az összes szocialista országok­kal, a független gazdasági-társadalmi fejlődésükért küzdő államokkal, a világ összes államaival, tekintet nélkül társa­dalmi rendszerükre. Véleményünk szerint az 1975-ös esz­tendő fontos fordulatot kell hogy hoz­zon az új gazdasági és politikai világ­rend megteremtésének útján, a gyen­­gén fejlettség felszámolása, az összes államok közötti új alapú együttműkö­dés felé. Minden eddiginél szükségesebbek a határozott intézkedések az általános, és főleg a nukleáris leszerelés útján, a fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a nemzetközi együttműködés és béke politikájának a megvalósítása útján. Meg kell szilárdítani az Egyesült Nem­zetek Szervezetének szerepét az embe­riséget foglalkoztató összes bonyolult kérdések megoldásában, aktívan részt kell venniük a nemzetközi életben az összes államoknak, nagyságuktól füg­getlenül. Kiindulópontunk az, hogy a bonyolult kérdések megoldása és az új gazdasági világrend megteremtése csak az összes népek cselekvő részvételével lehetséges. Az elmúlt év eseményei világosan megmutatták: az új politikára törekvő népek elég erősek ahhoz, hogy együttes akciókkal megnyissák a nemzetközi béke és együttműködés új korszakai, amelyben minden nemzet szabadon, a­­karatának megfelelően fejlődhet. Tud­juk, hogy az 1975-ös évben sok bonyo­lult nemzetközi problémát kell megol­dani, de optimizmussal és bizalommal tekintünk az események kibontakozása elé. Meggyőződésünk szerint a haladó és antiimperialista erők, az összes népek ma inkább, mint valaha győzelemre vi­hetik a béke és az együttműködés poli­tikáját , és a leghatározottabban fo­gunk munkálkodni azon, hogy népünk hozzájáruljon e politika diadalához! Szilárd elhatározásunk mindent meg­tenni, hogy 1975-ben a román nép to­vábbi nagy sikereket érjen el a gazda­sági-társadalmi fejlődésben, anyagi és szellemi jólétének növelésében, abban, hogy hazánk a haladás és a szocialista civilizáció újabb csúcsait hódítsa meg. Erőt nem kímélve fogunk fáradozni azon, hogy hozzájáruljunk az új gazda­sági és politikai világrend létrehozásá­hoz, az összes problémáknak a népek, az egyetemes béke és együttműködés érdekében történő megoldásához Ebben az ünnepi pillanatban ürítsük poharunkat dicsőséges kommunista pártunkra — nemzetünk harcedzett ve­zetőjére, a hős román népre — a leg­igazságosabb társadalmi rend, a kom­munizmus építőjére, Románia Szocia­lista Köztársaság virágzására és jólé­tére/ Az új év küszöbén, kedves elvtársak és barátaim, munkások, parasztok, ér­telmiségiek, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, románok, magyarok, néme­tek és más nemzetiségűek, tiszta szív­ből kívánok további nagy sikereket, minden vágyuk teljesülését,a­ munká­­ban és életben egyaránt, jó egyékséget, boldogságot! ■* Boldog új évet! , « __________________mi !« Mi, vízépítők... • Jártuk a széles folyosókat, egy csöndes sarkot keres­­tünk, ahol nyugodtan beszélgethetnénk. Kajtár József ide is, oda is benyitott, de minden ajtó mögött lázas munka folyt. Az íróasztalokról, a hatalmas rajzállvá­nyokról kapták fel tekintetüket a tervezőmérnökök, a ku­tatók, a matematikusok, a műszaki rajzolók, a tisztvise­lők. Az ajtókra rögzített táblácskák alapján próbáltam tájékozódni, kíséreltem meg képet alkotni az intézetről, amelyben a természetátalakítás jelképeivé vált völgyzáró gátakat megálmodják, megtervezik. Kajtár József tervező­­mérnök, aki immár huszadik esztendeje dolgozik az in­tézetben, néhány magyarázó, eligazító szóval segített. Tőle tudtam meg, hogy a negyedszázados Hidroenerge­­tikai Kutató- és Tervezőintézetnek jelenleg mintegy két­ezer dolgozója van, közülük százan foglalkoznak kutató­munkával s mintegy hatszázaz­ tervezéssel, a dolgozók döntő hányada „terepember": azok a mérnökök és tech­nikusok, akik az intézet terveinek megvalósulását nyomon követik, útmutatásaikkal elősegítik. Egyébként a folyosók nyüzsgő forgalma is arról tanús­kodott, hogy az intézet az építőmunkához szorosan kap­csolódó laboratórium. A Szamos völgyéből érkezett szak­emberekkel állt meg egy pillanatra beszélgetni Kajtár József, majd a sebesi építőtelepről jött fiatal mérnököt üdvözölte szívélyesen. Kölcsönös a vendégeskedés, a ter­vezőmérnökök is rendszeresen felkeresik az építőtelepe­ket, a helyszínen próbálják megoldani a felmerült problé­mákat. Kutatás, tervezés és termelés itt megvalósuló harmonikus kapcsolatáról beszélgetve jutottunk el az igazgatói irodáig, amelyet végül üresen találtunk. Talán rögtönzött „folyosói szimpóziumunkat" szándéko­zott folytatni vagy a hely parancsának engedett Kajtár József, mindenesetre nem a maga munkájáról, gondjai­ról kezdett beszélni — miként szerettem volna —, hanem az intézetről. Elég volt azonban néhány mondat, hogy megértsem, nem álszerénységből kanyarodott az általá­nos felé, hanem mert mérnöki pályája szorosan összefo­nódik az intézet fejlődésével, s mert a tervezés magas fokú csapatmunkát feltételez. Az egyén teljesítménye csak a közösség sokrétű munkájának összefüggésében ítélhe­tő meg. Egy tervezőmérnök munkájáról csak úgy beszél­het, ha az intézetről is szól, illetve az intézetről, a mun­­kakollektíváról nyilatkozva lényegében önmagáról vall. — A főiskola elvégzése után idekerültem a Hidroener­­getikai Kutató- és Tervezőintézetbe. Nem mondhatom, hogy kitörő örömmel fogadtam a kinevezést, pedig „bennszülött” bukaresti vagyok. Szüleim rég elkerültek Csikdánfalváról, ahol egyébként a fél falu Kajtár, én már a fővárosban születtem és nevelkedtem. Szakmámba (Folytatása a 3. oldalon) SZEKERNYÉS JÁNOS Ára­­­lej

Next