A Hét, 1975 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-03 / 1. szám
Mi, vízépítők.« (Folytatás az 1. oldalról) azonban jobban beleszerettem, mint a városba. A műegyetemi tanulmányok befejezése után évfolyamtársaimmal együtt a békási építőtelepre szerettem volna menni építészmérnöknek. Érhet-e nagyobb szerencse egy pályakezdő fiatal mérnököt — gondoltam —, mint hogy az ország első nagy teljesítményű vízerőművének építőtelepére kerüljön? Mindenki tudta és tudja, hogy Békással valósággal új korszak kezdődött... Mi, akkori vízépítész és hidroenergetikus jelöltek, különösen átéreztük a Békásnál megindult munka jelentőségét, távlatait. Legtöbb kollégámnak teljesült az óhaja, s a munkatelepen aránylag rövid idő alatt megbecsült szakemberekké, építésvezetőkké váltak. Engem azzal vigasztaltak: nem kell túlságosan elkeserednem, mert intézetünk lényegében, a békési erőmű megtervezésére, megépítésére jött létre, s a feladat megoldása jelentette az intézet és lelkes munkaközössége első komoly vizsgáját. Büszke vagyok arra, hogy néhány tervrészlet kidolgozásában magam is részt vehettem... Ma félszáz különböző objektum megtervezésén dolgozunk, amelyeknek összértéke meghaladja az 1100 millió lejt. Már ezen a két adaton is lemérhető az az óriási út, amelyet intézetünk az alakulása óta eltelt negyedszázad alatt megtett. De intézetünk tervező-kollektíváinak munkaasztalain, rajzlapjain öltöttek végleges formát a besztercei, a vaskapui, az argeti, lotrai, a szamosi, a sebesi vízerőművek tervei is. Minden megvalósult tervünk, ezt nagyképűség nélkül mondhatom, a hazai hidroenergetikusok — kutatók, tervezők, építők — szakmai érésének, magas szintű képzettségének beszédes bizonyítékává vált, műszaki fejlettségünk újabb vívmányának bizonyult. Nemcsak az ország közvéleménye előtt vizsgáztunk sikeresen, hanem a nagyvilág előtt is. A vaskaput, az argeyi gátakat megcsodálják a külföldről jött szakemberek. Eddigi eredményeink mindenképpen feljogosítanak a reményre, hogy sikeresen fogunk vizsgázni az elkövetkező húsz-harminc esztendőben is. — Mindössze két-három évtizedes távlatot engedélyez a vízépítész szakmának a tervezőmérnök? — Köztudott, hogy a mi szakmánknak — pontosabban a vízerőmű-tervezésnek és -építésnek —• meg vannak számlálva az évei. Mai tudásunk és ismereteink szerint jövőnket csak az ezredfordulóig láthatjuk „biztosítottnak". Pártunk történelmi jelentőségű dokumentumai értelmében 1990-ig teljes mértékben hasznosítjuk folyóvizeink energiáját. Tehát aránylag rövid idő alatt fel kell tárnunk azokat a folyóvölgyeket, amelyekben érdemes és kifizetődő nagy teljesítményű erőműveket építeni, másrészt fokozatosan rá kell térnünk a kisebb erőművek tervezésére és építésére a kisebb hozamú folyókon. Eddig is terveztünk kisebb erőműveket, de intézetünk kutatói, tervezői jelenleg behatóan foglalkoznak a 100, sőt az 50 és 30 MW teljesítményű erőművek tervezési és építési problémáival. A törpe-vízerőművek — különösen, ha átfogó rendszert alkotnak — jelentős hasznot hozhatnak a nemzetgazdaságnak. Ismeretes, hogy a Besztercén a békási nagy völgyzárógát alatt egész erőmű-füzér épült; hasonló megoldásra gondoltunk a többi, félig vagy egy,általán be nem épített folyó esetében is, így például, öt kisebb teljesítményű erőműből álló lépcsőrendszert terveztünk az Argesen, a nagy gát alatt. Az elkövetkező években, évtizedekben minden arra alkalmas folyóra, megfelelő helyre, a természeti adottságok szerint, kisebb vagy nagyobb erőmű kerül. — Ez azt jelenti, hogy a hidroenergetikusok belátható időn belül munka nélkül maradnak? — Más feladatokkal kell megmérkőznie a szakmának.* Máris komolyan foglalkozunk a létező vagy épülő gátak megemelésének lehetőségével, teljesítményük fokozásának mikéntjével. A tudományos kutatásnak, a tervezésnek néhány esztendővel a termelés mai igényei előtt kell járnia. Olyan eljárásokat kell terveznünk, amelyek hatékonyan hozzájárulnak az elkövetkező esztendőkben az ország energiaszükségletének kielégítéséhez, amelyek biztosítják a természetes energiaforrások maximális kihasználását... Valószínűleg hatványozottan igénybe veszik majd szaktudásunkat az öntözési rendszerek, az árvízvédelmi munkálatok tervezésénél, a közutak, az alagutak, a védőgátak terveinek kidolgozásában is. Intézetünk eddig sem kizárólag zárógátakat tervezett, hiszen minden erőmű bonyolult ipari komplexum, amely gyökeresen megváltoztatja egy vidék, egy tájegység arculatát, legtöbbször ránk hárult az utak, a csatornák, az alagutak megtervezése is... Még közelről sem fenyegeti a kihalás szakmánkat, de tudomásul kell vennünk, s főleg a nyomunkba lépő mérnöknemzedéknek kell felkészülnie arra, hogy kétezerben már nem fogunk vízerőműveket tervezni, meg kell elégednünk a talán nem annyira látványos, de nemzetgazdaságunk számára éppoly hasznos „kisebb dolgokkal“. — Ezek szerint, szerencsés embernek tekintheti magát: „kifogta" a hazai vízépítkezések fénykorát... — Kétségtelenül ahhoz a szerencsés nemzedékhez tartozom, amely a legalkalmasabb időszakban indult el a hidroenergetikusi pályán. Voltak, akiket csupán a divat vezetett a vízépítészi pályára, sokunk azonban kezdettől felfogta a szakma nagyszerűségét, lehetőségeit. A hidroenergetikus mérnöknek kicsit polihisztornak kell lennie: nemcsak a szakmát kell jól tudnia, értenie kell a geológiához, a biológiához, a földrajzhoz, a mezőgazdasághoz, a turisztikához is egy kissé. Úgy kell kiválasztanunk az épülő erőmű helyét, hogy maximálisan hasznosíthassuk a természeti adottságokat, hogy kevés mezőgazdasági területet foglaljunk el, hogy lehetőleg ne bolygassunk meg lakott településeket, hogy ne bontsuk meg a vidék kialakult ökológiai egyensúlyát, hogy vonzó turisztikai helyeket is kialakíthassunk. Intézetünk minden tervnél igyekszik maximálisan érvényesíteni ezeket a szempontokat. Kiváló szakemberek a múltban is éltek, de nem nyílt alkalmuk tudásuk érvényesítésére, elképzeléseik, terveik megvalósítására. A hetvenhárom esztendős Dorin Pavel, például, számos tanulmányt, könyvet írt a vízerőművekről, de a két világháború között Romániában csak álmodozni lehetett róluk. Mi akkor jegyeztük el magunkat a hidroenergetikai szakmával, amikor az erőművek tervezése óriási lendületet vett országunkban. Említettem, hogy néhány vonalat magam is húzhattam a békási erőmű tervein, részt vettem a besztercei erőművek tervezésében, másfél évig dolgoztam a Vaskapunál, majd egyik kollégámmal az argesi erőmű vezető tervezője lettem. Terveim alapján készültek és készülnek el a Szamoson és a Sebesen a vízvezető alagutak, társaimmal kidolgoztuk a Curtea de Argeş és Piteşti közötti erőmű-rendszer tervét, dolgoztam a lotrai országutak, a transzfogarasi műút tervein... Hirtelen fel sem tudnám sorolni azt a több mint száz tervet, amelynek kidolgozásában az eltelt közel húsz esztendőben részt vettem. Megnyugvásomra szolgál, hogy az általunk készített tervek jelentős hányada meg is valósult vagy éppen most van megvalósulóban. Kell-e a szerencséhez ennél több? — Mégis melyik terv nőtt leginkább a szívéhez? — Megvallom, zavarba ejt a kérdés. Mindegyik terv, amelyen dolgoztam, valamely sajátos vonással magához kötött. Az ember ugye, nem válhat közömbössé az iránt, akivel több évig járt jegyben, akivel hosszú esztendőkön át megosztotta nappalát-éjjelét. Köztudott, hogy egy vízerőmű tervének elkészítése több éves megfeszített munkát igényel... Ha mégis választani kell a sok izgalmas terv között, akkor feltétlenül Argeșre szavazok, amelynek tervezése és felépítése igazi szakmai elégtételt nyújtott, s ugyanakkor váratlan és rendkívüli problémák elé állított. Ez a legrövidebb kivitelezési idejű vízerőmű országunkban. Az öt esztendő, amelyet az argeşi erőmű megtervezése és felépítése igénybe vett, világviszonylatban is rekordnak számít. Ahogy előkelő helyet foglal el a maga nyolc esztendejével a Vaskapu is ... Kiváló munkaközösség formálódott Argeşen, tagjai az ország más részében is tekintélynek és megbecsülésnek örvendenek. Argeş figyelmeztetéssel is szolgált: többet kell tanulmányoznunk a terepet, harmonikusabb kapcsolatot kell teremtenünk a kutatómunka, a tervezés és a kivitelezés között. Csak a tervezőintézet, a megrendelő és az építővállalat szakembereinek összefogásával, észrevételeik kölcsönös meghallgatásával, részletekig összehangolt munkájával kerülhetők el a váratlan helyzetek, a kellemetlen meglepetések... Argeș életre szóló élményemmé vált. — Milyen gyakran megy terepre egy tervezőmérnök? — Intézetünkben szinte általános gyakorlat, hogy minden hónapban legalább egy hetet építőtelepeken töltünk. Egy terv kivitelezése közben rengeteg előre nem látott probléma, nehézség merülhet fel, megoldásukból a tervezőnek is ki kell vennie részét. Bármilyen alaposak az előzetes vizsgálatok, a geológiai felmérések, a megbolygatott talaj viselkedését nem tudjuk mindig előre kiszámítani. Valami mindig megcsúszhat, omolhat, szivároghat, áttörhet. .. S aztán jó ott lenni az építőtelepen, hogy ismételten láthassuk elképzeléseink megvalósulását, a tervrajzok „előre" fordulását. Nem lehet és nem szabad erőművesdit játszani, csak tökéletes munkát végezhetünk — ezt mindannyian tudjuk. S ezt a feladatot csak összefogással, a kutatás, a tervezés és az építőmunka szerves kapcsolatának megteremtésével oldhatjuk meg. — A transzfogarasi műút megnyitásáról írott egyik riportban találkoztam az ön nevével . .. Mit jelentett az intézet munkatársai számára a Baia Capra-i közúti alagút megtervezése? — Az évek során számos alagutat terveztünk, s a közutak tervezésében sem vagyunk járatlanok. Például a lotrai utat is sikerült úgy megterveznünk, hogy félannyiba kerüljön, mint ahogy az áttervezésre szakosított intézet eredetileg kiszámította ... Most, az alagút megtervezésénél bőven kamatoztattuk több éves tapasztalatainkat. Arra törekedtünk, hogy minimálisra csökkentsük a költségeket, hogy ne lépjük túl az építésre előirányzott öszszeget. Maradéktalanul hasznosítani igyekeztünk a természet kínálta adottságokat. Időbe telt épp ezért a legoptimálisabb hely kijelölése. Két oldalt az út már majdnem kész volt, amikor a hó borította csúcsok között az alagútátfúráshoz hozzáláttak. Mivel a két oldalt megadott szintek helyességében kételkedni kezdtünk, egy tengerészeti intézettől szintmérőt kértünk, amellyel az építők állandóan mérhették a tengerszinthez viszonyított magasságot ... Nagyon nehéz feltételek között dolgoztak az építők, s átlagban havi 104 métert haladtak a sziklában. A téli hónapokban sem szünetelt a munka. A 839 m hosszúságú és közel 60 négyzetméter keresztmetszetű alagút megtervezése számunkra sem jelentett egyszerű problémát, számos tényezőt kellett figyelembe vennünk. Meteorológusokkal megvizsgáltattuk például a szelek járását, adataik alapján le tudtunk mondani a szellőztető berendezésekről. Lemondtunk az alagút összefüggő betonbéleléséről, ami egyből felére csökkentette a költségeket. Az alagút még nincs teljesen befejezve, még megoldásra vár téli használatának biztosítása és a beszivárgások szigetelése. A tél számos kérdést, felételezést tisztáz, megoldásaink fölött azonban az elkövetkező két-három esztendő fog ítélkezni ... A hidroenergetikusoknak, a vízépítészeknek két kegyetlenül szigorú bírójuk van: a víz és az idő. Kérlelhetetlenek a hibákkal, a tévedésekkel, a ki nem érlelt, elsietett megoldásokkal, a hanyag és felületes munkával szemben. Ha valamelyik objektum állja a víz és idő próbáját, az akár az örökkévalóságra is igényt tarthat. A Paltinus alatt épült alagút, a munkálatok végleges befejezése után, feltétlenül ezek közé fog tartozni ... — A vasúti, a közúti alagutakat állandóan ellenőrizhetik a szakemberek, ezzel szemben a vízgyűjtő éslevezető alagutak, csatornák rejtettebb életet élnek ... — A jól tervezett és jól épített alagút nemigen vet fel rendkívüli problémákat. Jártam például az 1935-ben épült moroieni-i és dobreşti-i vízerőmű alagútjaiban. Ma is kifogástalan állapotban vannak. Szikrányi hibát sem találtunk a békási és a létrai vízerőművek csatornarendszerében sem ... Úgy látszik, az idő és a víz nem talált bennük kivetnivalót. Meghatározott időszakokban lezárjuk és ellenőrizzük az erőművek alagútjait is, hogy ha szokatlan dolgot észlelünk, azonnal intézkedhessünk. Csupán a kis keresztmetszetű alagutak kérdését kell megoldanunk: ezek aránylag hamar feltöltődnek homokkal, kaviccsal, hordalékkal, s éppen ezért gyakran kell őket lezárni és tisztítani. Meggyőződésem, hogy záros határidőn belül ennek a kérdésnek is megtaláljuk az ideális és gazdaságos megoldását — Minden vízerőművünknek van valamilyen egyéni vonása: a Vaskapu nagyságával, az argeşi gátja magasságával, a békási elsőségével imponál... Mi adja meg a most épülő duzzasztógátak „egyéniségét"? — Nagy teljesítményű erőművek épülnek a Szamosom a Lotrán, a Sebesen. Nem akarok most a beszerelendő turbinák kapacitásáról beszélni, inkább megvalósuló elképzelésünkről szeretnék szólani... A vidrai, fintinelei, az oasai gátak építésénél nemcsak betont használnak alapanyagul, ezeket a gátakat úgy terveztük meg, hogy hasznosítani lehessen a helyi építőanyagokat: a követ, az agyagot. Természetesen ezeknek a gátaknak szélesebb az alapja, építésük valamivel több munkát igényel, de olcsóbbak ... Rengeteg cementet tudunk így megtakarítani. Meggyőződésem, hogy a víz és az idő ebben a kérdésben is el fogja ismerni feltétlen igazunkat. S ez azt jelenti, hogy a hidroenergetikusok újra megnyertek egy csatát... SZEKERNYÉS JÁNOS A HÉT RIPORTJA.