A Hét, 1977 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-07 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! fi ú A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 1977. január 7. Vili. évfolyam 12 oldal Ára 1 lej 1 Eredmények és tervek szembesülnek tervmutatók képében az évnek ezekben az első napjaiban. Miután tavaly az ipari össztermelés értéke 11,5 százalékkal haladta meg az előző évit, az idei terv is 10,5 százalékos további növelését írja elő. A változatlanul gyors iparfejlődéssel kezdtük tehát tavaly az ötéves tervet s ugyanúgy folytatjuk idén. A mennyiségi növekedés további minőségi változásokkal jár együtt, mutatja a nemzeti jövedelemnek még magasabb arányú, 11,3 százalékos növekedési tervmutatója. És az ütem „tartását“ is az, hogy a beruházás értéke a terv szerint ennél gyorsabban, 16,7 százalékkal növekszik. Elnézést, ha valaki humáncentrikus szemlélet alapján sokallná ennek az évfolyamnyitó kis írásnak a termelési mutatók iránti ilyen elsődleges figyelmezését, de be kell látnia, hogy ha a termelés nem is minden, de feltétlenül döntő épp a legfontosabb: az élet minősége szempontjából. Ami pedig a beruházások kiemelten gyors ütemét illeti, ennek rációját Románia fejlődő ország jellege teszi érthetővé. Nem sikereink lebecsülése, hanem kötelező realizmus azzal számolni, hogy az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem országunkban még 1000 dollár körül van és 1990-re tervezzük — tervezhetjük — a 2500—3000 dollár elérését — amely értéket több gazdaságilag fejlett ország már jócskán túl is haladott. A termelés maga sem azonos már egykori önmagával, hanem egyre inkább technika, szakértelem, tudomány, odaadás és gazdaszellem együtthatása. Az, amit köztársasági elnökünk újévi üzenetében így fogalmazott meg: „Egész tevékenységünk homlokterébe állítjuk a termelés műszaki és minőségi színvonalának emelését, a gazdasági hatékonyság erőteljes növelését.“ Az év utolsó napjaiban a Központi Bizottságnál tartott munkaülésen, esetek, helyzetek, számítások tömegével bizonyították, hogy a megérett feltételek alapján éppen a gazdasági hatékonyság, a korszerű, tehát az adott tudományos és technikai lehetőségekhez mért anyag- és energiagazdálkodás terén várható lényeges javulás a hetvenhetes évben. Kezd már közhelyévé válni az a korszerű igazság, hogy nem többet kell dolgozni, hanem eredményesebben. Már ma is, ott, ahol csak nyújtott műszakkal képzelik el a nagyobb feladat teljesítését , a tervezés-vezetésnek vagy a körülményeknek állítanak ki ezzel szegénységi bizonyítványt. Nemrégi párthatározat szól arról, hogy a növekvő tervek teljesítésével egyidőben épp ebben az évben megkezdődik a munkahét 44 órára való csökkentésének fokozatosan, 1982-ig általánossá váló folyamata. Érthető, ha a tervszámok is a társadalmi viszonyok, a munkakultúra és általában a kultúra várható és ösztönzött változásaival ugyancsak számolnak. És számos olyan szükséges feltétellel, amelyek közepette az alkotói személyiség, hogy úgy mondjuk, tömegméretekben, harmonikusan és zavartalanul kibontakozhat. A méltányossággal, igen, a munka- és közerkölcsnek a párt által olyan erőteljesen szorgalmazott további javulásával. Meg az anyagi és erkölcsi ösztönzők adott feltételeink között lehetséges maximális kihasználásával. És a többi és a többi anyagi-társadalmi-erkölcsi tényezővel. Azért mondjuk, hogy évi terveink nem valamiféle országos méretű munkalapok vagy végtelenre nyúlt feladatlajstromok, hanem inkább mondhatók — egy kis értelemátvitellel — nagy, össznépi nekigyűrkőzésnek, hogy jól elvégezzük az életet még egy fokkal tovább javítani hivatott soron levő kiigazításokat, tökéletesítéseket — anyagiak, szellemiek világában egyaránt. Nem egy gigászi hórukk, de erőink összeszedése feltétlenül. Mindig számíthatunk rá, hogy azzal, amit beleadunk, magunk is, így vagy úgy, többek tehetünk. Ez már ugye, a legkevésbé technicista, de mélyen emberi szempont. Amikor tehát az újévi jókívánságot a terv teljesülésére értjük, akkor nem is kívántunk olyan keveset. És nem is vállaltunk keveset. KOVÁCS ANDRÁS Bartha Árpád felvétele január • • • __ . .. • V # •'* . ■■ • • ■ Vasile Gokliş 1911-ben írt és első ízben 1912-ben Aradon megjelent, tanulmánya a nemzetiségi kérdésről nem a dolgozószoba csendjében született elvont értekezés. Noha szerzője egy tudományos kérdésekkel foglalkozó, radikálisan szabadgondolkodó társaság, a század eleji magyar progresszió történetében jelentős szerepet betöltő nagyváradi Darwin-kör felkérésére írta, s rövid elöljáró soraiban a megközelítési mód tudományos jellegét emelte ki, műve nemcsak értékes történelmi és tudományos dokumentum, hanem meggyőző emberi vallomás is. Olyan ember vallomása, aki az általa kifejtett kérdés elméletének, történetének, szakirodalmának alapos ismereteihez a saját, évtizedes harcokban szerzett és átgondolt tapasztalatait társította. Formájában szenvtelen, hangsúlyozottan tárgyszerű érvelésmódját és következtetéseit a szilárd bizonyossággá érlelődött, kiküzdött személyes meggyőződés ereje fémjelzi. Ha egyik-másik tételén, különösképpen fogalmi meghatározásain lényegesen módosított, is az idők sodrában a társadalomtudományok fejlődése, politikai-történelmi tisztánlátásának, etikai tartásának érvénye változatlan maradt. Goldiş főművének megjelenése románul és magyarul egy időben, a Politikai Könyvkiadó gondozásában, Andrei Oţetea akadémikusnak a legjobb hagyományokat továbbéltető előszavával és Hajós József körültekintően adatolt, alapos bevezető tanulmányával, a haladó román politikai irodalom ma is gondolatébresztő, tanulságos és példás alkotását teszi közkinccsé. Goldiş (1862—1934) életének legtermékenyebb szakaszában az Osztrák— Magyar Monarchia keretei között élő románság nemzeti-társadalmi mozgalmainak reprezentatív vezető egyénisége volt. Politikusként, közíróként, tanárként, tankönyvszerzőként egyaránt következetesen küzdött a román nép nemzeti és társadalmi jogaiért, egyenjogúságáért, nemzeti kultúrájának fejlődéséért, a monarchia uralkodó osztályainak elnyomó, soviniszta, elnemzetlenítő politikája ellen. Műveinek tanúsága szerint kitűnő történész, méginkább történelem-filozófus lehetett volna, a nemzetiségi lét feltételei azonban — ahogy ez már lenni szokott — a politikai-szellemi élet mindenesét formálták belőle, akinek a politikai harchoz, a jogrendszerhez, az iskolaügyhöz, a lapszerkesztéshez, az irodalomtörténethez, a közművelődéshez, a gazdasági fejlődés kérdéseihez egyaránt kellett értenie. A történelem alakulásának törvényszerűségeit nemcsak könyvekből, hanem a mindennapos küzdelem gyakorlatából tanulta meg. Ugyanakkor mentes maradt a szűk körű prakticizmustól. A nemzetiségi kérdést a legtágabb összefüggések között elemezte, történelmi időben, földrajzi térben, a társadalmi lét és tudat vetületeiben egyaránt. Goldi a most kiadott művében a nemzetiségi kérdést elméletileg és történelmileg közelíti meg, s természetesen mindenekelőtt a dualista osztrák—magyar birodalom viszonyait és azon belül az ott élő románság helyzetét tartja szem előtt. Köztudomású, hogy a monarchia a legrafináltabb eszközök felhasználásával mindent megtett, azért, hogy az ország többségét, alkotó (Folytatása a 4. oldalon) GÁLFALVI ZSOLT lül H'L? a ^ A Mehedinţi megyei illetékes szervező kezdeményezésére az ország minden részéből több száz szakember és számos érdeklődő találkozott Turnu Severnben, hogy a mezőgazdaságban használt vegyszerekkel kapcsolatos környezet- és egészségvédelemről tanácskozzék. A municipiumi színház terme zsúfolásig megtelt, a közönség feszült figyelemmel hallgatta a referátumokat, amelyeknek alapgondolata ez volt: a mezőgazdaság kemizálása és a környezetvédelmi törvények összhangja megteremthető, s az elsősorban az illetékes szervek s a szakemberek következetes és tudományos szemléletétől, intézkedéseitől függ. A száznál több tudományos közleményt nyilván nem lehetett mind vitára terjeszteni, úgyhogy — terv szerint — végül valamennyi beküldött dolgozat kötetben jelenik meg, amely minden bizonnyal tovább gyűrűzte, az értekezlet verte hullámokat. Elöljáróban jegyezzük még meg, hogy az aktív résztvevők szakmai összetétele hasznosan vegyes volt: többen voltak orvosok, ami, a környezetvédelem egészségügyi vonatkozásait húzta alá: sok volt a vegyész, mezőgazdász és biológus, rájuk itt az a feladat hárult, hogy bizonyos tévés elképzeléseket és abszolutizáló törekvésekethelyesbítsenek; jelen voltak városrendezési, vízügyi, erdészeti, vadgazdálkodási szakemberek. Az alábbiakban az elhangzott huszonkét dolgozatból, illetve azok mindenkit (Folytatása a 11. oldalon) PUSKÁS ATTILA