A Hét, 1978 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-06 / 1. szám
» 12 oldal A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÍS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA Arales A munkásostály kettős minőségéről és történelmi szerepéről „Elmondhatjuk, hogy munkásosztályunk mindezekben az esztendőkben tettekkel bizonyította: jobban tud vezetni, mint a kizsákmányoló osztályok, nagyszerűen eleget tesz az egész nép előtt vállalt felelősségteljes küldetésének." NICOLAE CEAUSESCU 1. Az első munkás, akit alaposan ismertem, apám volt. S olyan nagyon szerettem ezt az embert, ahogy csak egy életre ébredező fiú szeretheti meg a munkából rendszerint későn és fáradtan hazatérő, de mindig barátságos szavú, tréfás kedvű apját. Aztán megismertem más munkásokat is, hiszen annak idején hoszszú évekig egy gyárudvarban laktunk, s a közeli vasgyári munkásokat, meg a ci■ ■"váriakat, akiknek egyikével-másikával ma halászni jártunk, majd az első szabad május elsején ott láttam őket a felvonulók között, s később, negyvennyolcban a gyárakat államosító kollektívákban is, sőt némelyikről egyenesen azt rebesgették, hogy igazgató lett. S bár nem munkás minőségükben ismertem meg őket, egyszerűen csak ezek- az emberek éltek körülöttünk, ők voltak szomszédaink, barátaink, velük, találkoztam reggel és este, mégis, mire eljött az ideje, hogy magam is az akkoriban „divatos“ kezes-lábas dokkruhába bújhassak, valamiféle rangnak, különös megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy ezután már engem is munkásnak szólítanak. S később is, miután különböző természetű emberekkel kerültem össze, az évek során gyűjtött tapasztalataim alapján a munkás fogalma mindig becses, tiszta és szent maradt nekem, befészkelődött szívembe, tudatomba, s ott végérvényesen felsorakozott azok mellé a szavak mellé, mint szülő, haza, édesanya, testvér, tanítóés mások, amelyeknek számomra azóta is olyan mély a jelentésük. 2. Mindezek után, bevallott elfogultsággal, de messzemenően tiszteletben tartva az objektív valót írhatom ide a megállapítást, amit pártunk dokumentumaiban már ismételten megfogalmaztak, miszerint Románia történelme meggyőzően bizonyítja, hogy munkásosztályunk már a XIX. század második felétől kezdve, attól kezdve, hogy az ipar fejlődésével az ország politikai életének küzdőterére lépett, a leghaladóbb osztálynak bizonyult, az egész dolgozó nép érdekei méltó védelmezőjének, s képesnek arra, hogy maga köré tömörítve a tömegeket, azokat gazdasági és társadalmi jogaik győzedelmes kivívására vezesse. A munkásosztály bebizonyította rátermettségét történelmi hivatásának betöltésére, a tőkés-földesúri kizsákmányolás ellen vívott nagy harcokban, s később is, 1921, a munkásosztály forradalmi pártjának, a Román Kommunista Pártnak megalakulása után, amikor győzelemről győzelemre vezette az egész dolgozó népet. S elmondhatjuk, hogy pártvezette munkásosztályunk volt az 1944 augusztusi nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés, az ország teljes szabadságának és függetlenségének kivívásáért, a szocialista forradalom győzelméért és a szocialista építésért folytatott harc fő ereje és megvívója is. Tagadhatatlan tény, hogy mindenekelőtt az egész harc nehezét viselő, a történelmi felelősséget magára vállaló munkásosztálynak köszönhetjük, hogy nálunk a dolgozó nép kezébe vehette saját sorsának irányítását. „Mindaz, amit Romániában e három évtized alatt megvalósítottunk — állapítja meg a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, az Államtanács és a kormány a Köztársaság 30. évfordulója alkalmából kiadott kiáltványa — nagyszerű munkásosztályunk, szorgalmas parasztságunk és dolgozó értelmi(Folytatása a 2. oldalon) ILLÉS JÓZSEF :. lépjünk azzal az elhatározással az új esztendőbe, hogy a párt vezetése alatt további, egyre nagyobb sikereket érjünk el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építésében Románia földjén!" ■MaMMNHnúnamnHnHMHHM Évkezdésre Mire ezzel az idei első lapszámunkkal az olvasó elé lépünk, addigra az ország az 1978-as tervév első hetének a végére ér, s amit a boldog új évet hagyományos köszöntéssel egymásnak és önmagunknak kívántunk, annak a megvalósításához így vagy úgy, közvetve, közvetlenül már hozzá is fogtunk. Különösnek tűnhet talán az újévi jókívánság megvalósulásáról úgy beszélni, mintha egy akármilyen vállalkozásunkról volna szó. De akkor különösnek kellene tartani azt is, hogy az esztendőt tervévnek nevezzük, márpedig tudvalévően igencsak konkrét élettartalmat fed ez a megnevezés. Akkor hát a boldog új évet is, ha nem várhatjuk valamiféle csodától — márpedig nem várhatjuk —, akkor ennek a tervszerűen szervezett tevékenységnek a során nekünk magunknak kell tető alá hoznunk. Ezt így leírva, tudatában vagyunk ugyanakkor a közösségi és egyéni konkrét boldogulások végtelen változatosságának, s hogy vágyakat, elkötelezettségeket, hivatástudatokat összemosni nem lehet és nem is célszerű. De annak a már-már elemi igazságnak is, hogy társadalmunkban az egyéni boldogulás általában együtt valósul meg a közösségi boldogulással és viszont. Ha laplétünk évei során valamiért mindig következetesen kiálltunk, akkor az éppen ennek a dialektikus viszonyrendszernek, a közösséginek és egyéninek, az általánosnak és sajátosnak egységként való értelmezése volt. Keressük most is a magunk, felelősségünk, szocialista, tehát egyként hazafias és nemzetiségi humánumunk helyét ebben az évkezdésben. Előttünk a négy hete lezajlott országos pártkonferencián kidolgozott ösztönző munkaprogram. Mögöttünk egy történelemidéző jelzésekben különösen gazdag esztendő, jeles évfordulóival, amelyek során legutóbb a köztársaság harmincadik évfordulóját ünnepeltük. Az RKP és az államhatalom legfőbb szervei ebből az alkalomból kiáltványt intéztek a néphez, amelyben zászlót hajtanak azok előtt, akik az idők folyamán a társadalmi igazság, a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméiért küzdöttek, áldoztak. A köztársaság harmincegyedik évébe, s így az új esztendőbe, a nép történelemalakító szerepének újólag is megerősített tudatával — s általa természetesen a népszolgálat megújított kötésével — lépünk. Amikor pedig a népről beszélve természetszerűleg beleértjük az együttélő nemzetiségeket, így a hazai magyarságot is, akkor ezzel nem csupán egy történelmi-társadalmi tény pontosabb meghatározását szögezzük le, hanem éppenséggel sajátos nemzeti-nemzetiségi helyzetünk lényegét, a megvalósult és továbbépülő egyenjogúság objektív törvényszerűségét, honpolgári azonosságunkat a haladás Romániájában. Tervévnek neveztük fentebb az esztendőt, s hogy ez — 1978 esetében különösképpen — nem csupán a tervszerűséget magát, hanem annak új minőségi tartalmát is kifejezi, annak érzékeltetésére hadd idézzük itt a legilletékesebb értékelést Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP főtitkára, köztársasági elnök újévi köszöntőjéből: Biztosítani kell a forradalmi ugrást a mennyiségi felhalmozásról egy új, magasabb minőségre a szocialista építés egész munkájában. Tovább kell tökéletesítenünk az anyagi termelés tervezését, szervezését és vezetését, a legnagyobb hatékonyság mellett hasznosítani a gazdasági potenciált s az emberi munkaerőt. Az egész tevékenységet építsük a jelenkori műszaki-tudományos forradalom legfejlettebb vívmányaira, összpontosítsuk az egész nemzet energiáját, alkotóerejét, intelligenciáját és hozzáértését — hangzik államvezetőnk lelkesítő felhívása — a munkatermelékenység gyorsabb növelésére, hiszen ez döntő tényezőként határozza meg a nemzeti jövedelem gyarapodását, a dolgozók életszínvonalának emelkedését, Románia egyre határozottabb előmenetelét a szocialista haladás útján. Az évkezdés jelképes, de jelentőségteljes mozzanataként íródik be már az új év politikai naptárába államelnökünk személyes jelenléte — más párt- és államvezetők társaságában — szilveszter éjszakáján is a dolgozók és családjaik, a 23 August üzem munkásai és a fővárosi fiatalok körében. A tévé képernyőjének közvetítésével úgyszólván az egész ország részese lehetett az élményteljes találkozásnak, amelyet most a nagyrabecsült vezető iránti tisztelet mellett sajátos meghittséggel melegített át közelgő 60. születésnapja. Amely ugyanakkor a pártfőtitkár munkásmozgalmi tevékenységének 45. évfordulója. Az ez alkalomból is hosszú életre, jó egészségre szóló szívből jövő hagyományos kívánságokból egyben elkötelezettség csendült ki az ország boldogulásáért fáradhatatlanul munkálkodó pártos államvezető körüli egységes tömörülésre, a különleges tisztánlátást tanúsító útmutatásainak hűséges követésére. Mit hoz az új esztendő? Először is békét hozzon az egész világon! A nemzetközi helyzetnek a pártkonferencián elhangzott mélyenszántó elemzéséből kikristályosodó elvek — amelyek különben nem az új esztendő sajátosságai, hanem inkább mondhatók Románia politikája állandójának — ezek tértek-térnek vissza most újévi jókívánságokban, államfői köszöntőkben. Méltó és méltányos együttműködést, barátságot az összes népekkel a mindenki javára történő előrehaladás érdekében! S ami ebből ránk hárul: következetesen építő politika itthon és a nemzetközi kapcsolatokban. Mindez párt- és állami dokumentumokban meg alkalmi újévi köszöntőkben egyaránt megfogalmazódott. S tetteinkkel válik napról napra valósággá. A HÉT