A Hét, 1980 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-04 / 1. szám
Világ proletérjai, egyesüljetek! NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz Kedves elvtársak, barátaink! Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai! A pár perc múlva záruló 1979-es esztendő újabb előrelépést jelzett társadalmunk műszaki-anyagi alapjának fejlesztésében és korszerűsítésében, a nemzeti vagyon gyarapításában és a nép életszínvonalának emelésében, a szocialista és a kommunista építés célkitűzéseinek megvalósításában Románia földjén. Augusztus 23-án a három és fél évtizedes évfordulóját ünnepeltük annak, hogy diadalmaskodott a nemzeti és társadalmi felszabadító forradalom, számba vettük, milyen korszakalkotó győzelmeket aratott munkásosztályunk, egész népünk — a kommunista párt vezetése alatt — a szocialista forradalom és építés megvalósításában, az ország elmaradottságának felszámolásában, egy új anyagi és szellemi civilizáció megteremtésében, Románia szabad, virágzó és független országgá fejlesztésében. Az idén tartottuk meg továbbá a párt XII. kongresszusát, amely elkészítette a jelenlegi ötéves terv mérlegét, elemezte a román társadalom fejlődésének jelenlegi stádiumát, s megjelölte a következő történelmi szakasz célkitűzéseit és feladatait. A társadalom forradalmi átalakításának, anyagi és szellemi potenciálja gyarapításának minden nagy vívmánya pártunk politikájának a gyümölcse, pártunkénak, amely következetesen Románia konkrét adottságai szerint alkalmazza a tudományos szocializmus eszméit, az egyetemesen érvényes igazságokat, egész népünk lendületes munkájának a gyümölcse, népünkének, amely megvalósítja az egész nemzet legmagasztosabb érdekeit és törekvéseit megtestesítő pártprogramot. E vívmányok tanúsítják a népünk alkotó energiáinak és képességeinek maradéktalan kibontakozásáról kereskedő szocialista rendszerünk magasabbrendűségét. Ezekben az ünnepi pillanatokban a legmelegebben gratulálok az 1979 folyamán minden téren aratott kiemelkedő sikerekhez a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek, nemzetiségi különbség nélkül valamennyi dolgozónak, egész népünknek, amely dicsőséges pártunk vezetésével szabadon és méltóságtudattal alakítja saját sorsát — szocialista és kommunista sorsát. A most kezdődő új esztendő az egész ötéves terv sikeres teljesítésének döntő éve. Vessük latba minden elünket az 1980-as tervelőirányzatok sikeres teljesítéséért, valósítsunk meg új, magasabb minőséget az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, az építkezésben, a tudományban és az oktatásban, a szocialista építés összes területein. Alkalmazzuk határozottan az új gazdaságipénzügyi mechanizmust, erősítsük szüntelenül az önigazgatást és az önálló gazdálkodást, fokozzuk az egész anyagi termelés hatékonyságát. Tartsuk fenn az élénk forradalmi szellemet a munkában és az alkotásban egyaránt, harcoljunk lankadatlanul a tömegek tudatszínvonalának emeléséért, a szocialista etika és méltányosság elveinek érvényesítéséért minden tevékenységi területen. A nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztások előkészítése és lebonyolítása, akárcsak a Szocialista Egységfront saját szerveinek megalakítása fejlessze meg erőteljesebben szocialista demokráciánkat, hozza meg a nép egyre aktívabb részvételét a társadalom vezetésében, saját történelmének alakításában. A pár pillanat múlva kezdődő új esztendő tervelőirányzatait megvalósítva, biztosítsuk az alapos előkészületeket az új ötéves tervre, a XII. pártkongreszszus irányelveinek és a magas pártfórumon elfogadott többi irányelv-programnak a konkrét megvalósítására. Szorosan felzárkózva a Román Kommunista Párt — egész nemzetünk éltető központja — köré, erőt nem kímélve, tegyünk meg mindent, hogy felépüljön Romániában a történelem legigazabb és legemberibb társadalmi rendje — a szocialista és a kommunista rend. Kedves elvtársak, barátaink! A XII. kongresszus, a dialektikus és (Folytatása a 2. oldalon) Új századvég Gyorsleltár A tizes számrendszert a tíz ujjunkkal kapartuk össze. Valamikor nem volt egyeduralkodó, az ókori Babilonban a hatvanas számrendszer járta, amelyet még ma is használunk: egy óra ma is hatvan percre, egy perc ma is hatvan másodpercre, a szögfok szintén hatvannal oszlik. De múló éveinket tízes, százas, ezres halmokba gyűjtjük, és az évtizedeket, évszázadokat lezárt egészekként érzékeljük és értékeljük. Nincs persze tökéletes, csak megközelítő rendszer: az évtizedek és évszázadok határmezsgyéin átcsapnak a folyamatok, eseménysorok. A XIX. század mozgáshullámai nem a kilencvenes évek végén értek fordulóponthoz, hanem 1914-ben. Mindegy, kicsire nem adunk, megközelítéseink hibahányadai nem zavarnak, a pontosság hiányát pótolja a szokás, még inkább a konvenciónak nevezett szokásrendszer bizonyossága. Itt vagyunk hát egy újabb évtized végén, mely egybeesik az évszázadvég és az évezredvég kezdeteivel. Noha az évtized valójában 1980 december utolsó napján zárul, figyelmezzünk arra a pontatlan konvencióra is, mely másként számítja a évtizedeket, nem egytől tízig, hanem csak kilencig, mivel a számjegy bűvöletében gondolkodik. Tény azonban, hogy ebben az évszázadban, ezzel a most elmúlt esztendővel, a hetvenes számokkal jegyzett éveket elfogyasztottuk. Névadó szokásrendünk e században az évtizedeket is igyekezett megjelölni: az első évtizedet századelőnek, a tízes éveket az első világháború éveinek nevezzük; a húszas évek az „arany“ jelzőt kapták, másodjelzővel „üvöltöző“-nek becézték. Mindkettő az újvilágból szárnazott át az óba, az első az amerikai gazdasági virágzás aranykor-káprázatát hirdeti, a másik a dzsessz világhódító terjeszkedését visszhangozza. A harmincas éveket már nehéz volt jelképezővel nevén nevezni, két gazdasági válsághullám szántott végig a világon, hatalomra kerültek a fasiszta diktatúrák, megkezdődött a második világháború. A negyvenes évek a második világháború évei, noha 45-től kezdődően a béke éveit számláljuk. Az ötvenes éveknek végleg megszűnik az egységes nevén nevezhetősége, történelmi tapasztalatok lecsapódása szerint kapta a hidegháborús évek, a dogmatizmus évei elnevezést. E folyamatok még a negyvenes évek végén kezdődtek, ám az évtized utolsó harmadában már ellentett jelenségek válnak uralkodóvá. A hatvanas éveket az űrhajózás évtizedének nevezték, bár az első szputnyik az ötvenes évek utolsó harmadában száguld végig az égbolton. A hatvanas évektől kezdődően meghatározóvá válik a fejlett és fejlődő országokban a tudományos-műszaki forradalom. Mindazonáltal a hatvanas éveknek nincs neve és alighanem így járunk a hetvenesekkel is. Az idők elbonyolódása, a történelmi helyzetek differenciáltsága visszaveti a névadó mágia próbálkozásait. Minden bizonnyal túl közel vagyunk a korszakhoz, hogy elvonatkoztatva megleljük végtelen szóródású jelenségeinek marokra fogható lényegét. De azért megkísérelhetjük. A megközelítés minden kockázatával a hetvenes évek a világméretű válság évtizedének nevezhető. Némi nagyvilágisággal persze mondhatnám a farmernadrág évtizedének is, ha az effajta, nem is mindig visszatetsző nyegleség ez egyszer nem lenne már-már bűnösen felületes. A divattünetek hegemóniáján túl a más jellegű létterületeken hegemóniára törekvés tünetei, sajnos, százszorosan jellemzőbbek az elmúlt évtizedre. Hadd tisztázzam tüstént: válságon nem végállapotot értek, minthogy (Folytatása a 6. oldalon) SZÁSZ JÁNOS Aralel