A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 16 oldal Ára 3 lej Köztársaság - demokrácia — szocilus A köztársaság már a legrégibb idők óta a demokrácia szimbólumává vált. A munkásmozgalom forradalmi harcának modern időszakában fennen hirdette az önkényuralom, a királyság megdöntésének és demokratikus köztársaság megvalósításának gondolatát. Hazánk történelmi fejlődése, a társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harc teljes mértékben igazolta a köztársaság és a demokrácia együvé tartozásának gondolatát. Ugyanis az 1944. augusztus 23-a és 1947. december 30-a közti forradalmi időszakban, amikor a Román Kommunista Párt vezette munkásosztály és szövetségesei kivívták a hatalmat és azt sikeresen használták fel a demokratikus politikai és társadalmi kibontakozás eszközeként, a monarchia volt a konzervatív, reakciós erők utolsó fő pillére, amelynek segítségével megpróbálták fékezni a tényleges demokratikus állam- és társadalmi rend megvalósítását. Ilyen körülmények között került sor, mélyreható forradalmi folyamat eredményeként, az úgynevezett történelmi pártok képviselőinek lemondására, majd 1947. december 30-án a történelmileg anakronikussá vált monarchia végleges felszámolására hazánkban. A népköztársaság kikiáltásával megvalósult a dolgozó nép régi álma és követelése. Hazánk történelmi tapasztalata meggyőzően igazolja, hogy a köztársaság nemcsak a demokráciával,hanem a szocializmussal is szerves kapcsolatban áll, a szocializmus építésének egyik alapkérdésében, a szocialista államiság megteremtésében is lényeges szerepe van. Ugyanis a népszuvereitás, a legszélesebb néptömegeknek az állam kormányzásában való gyakorlati részvétele szervesen kötődik a köztársasági államformához. Nem véletlen tehát, hogy az 1944. augusztus 23-án elindult népi demokratikus forradalom ezzel új szakaszba, a szocialista forradalom szakaszába lépett. Mint azt Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára az Országos Pártkonferencián előterjesztett jelentésében jellemezte: „A Román Népköztársaság 1947. december 30-án történt kikiáltása kivételes forradalmi esemény volt népünk történelmében és új korszakot nyitva, lényegében fémjelezte Románia rátérését a szocialista társadalom felépítésére." Visszatekintve az azóta megtett útra, megállapíthatjuk, hogy hosszú történelmi időszakon haladtunk át. Nem is annyira az idő tekintetében, mivel történelmi távlatból nézve 35 év nem lényeges, hanem elsősorban az események, a megvalósítások mennyisége és minősége szempontjából. Az egész időszakot a nagy forradalmi átalakulások, az össztársadalom szocialista alapokon való átszervezése és erőteljes fejlődése jellemzi, különösen a Román Kommunista Párt IX. kongresszusát követően. E fejlődés során hazánk több történelmi fejlődési szakasz megtétele után rátért a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítására. „Hazánk nehéz és zaklatott történelmi fejlődésének folyamatát szemlélve — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs — jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy csakis a szocializmus teremtette meg az elmaradottság, a gyengén fejlettség gyors felszámolásához szükséges feltételeket és biztosította Románia lendületes előrehaladását valamennyi tevékenységi területen.“ Az elért sikerek meggyőzően bizonyítják a Román Kommunista Párt politikájának, stratégiai elképzelésének helyességét, azt, hogy a párt az egész időszakban becsülettel töltötte be dolgozó népünk politikai vezető erejének a magasztos hivatását, szervezte és vezette a dolgozók harcát a társadalmi felemelkedés, a szocializmus sokoldalú építésének az útján. Pártunk politikáját mindenkor a mély realizmus jellemezte, e politika helyességét az biztosította, hogy alkotó módon alkalmazza a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus elveit és az általános igazságokat Románia konkrét feltételeire-adottságaira, lehetőségeire, érdekeire. Pártunkat mindezekért a nép szeretete és bizalma veszi körül, tudatában annak, hogy a párt politikai vezető szerepe képezi szocialista előrehaladásunk, további gazdasági, politikai és szellemi (Folytatása a 3. oldalon) LŐRINCZ LÁSZLÓ Józan pohár köszöntő Bort prédikálok, igenis kell egy csepp mámor — s kilötytyent a mámor a poharamból s piros foltot ejtett az új kalendárium első oldalán — vékony a papírja, átszivárgón a másodikra meg a harmadikra is, most már az év végéig emlékezni fogok rá, hogy piros bort prédikáltam mindjárt az első napokban, nem szégyellem, kellett ide egy kis mámor, egy kis rózsaszínűen derengő pacni, hogy mindenkinek szívből minden jót kívánjak, és ne jusson eszembe semmi ünneprontó gondolat — szerencsére a pohárköszöntőnek régi optimista hagyománya van és senki sem elemzi realizmusát, mint ahogy én sem vetettem senki szemére, hogy boldog újévi kívánságai nem váltak be — a búék-kártyához senki sem mellékel garancialevelet, jókívánság az jókívánság, nem pedig jóslat és jótállás, s a pohárköszöntőnek sincs tehát szavatossági határideje. De fordítsam komolyra, azazhogy vidámra a szót, mielőtt a sok piros bortól csuklani kezdenék, ámbár bevallhatnám, a pohárköszöntőre több pohárnyival kellett fölkészülnöm, optimizmusból főpróbát tartottam a tükör előtt, többször mélyen a szemembe néztem, hogy idefigyelj, öregem, az igazat mondd, csak az igazat, még ha csak egy részét mondod is, csak az alkalomhoz illőt, csak annyit, hogy túl ne csorduljon a pohár, mert akkor, ugye, rálöttyén elsejére és másodikára és még ki tudja, hányadikára, nagy pacnit ejt az új éven és nem megy ki a mosásban, vannak foltok, amik sem az óévekből, sem az újévekből nem mennek ki, de azért te légy őszintén derűs, minden fejlődik, miért ne fejlődnének a mosodák, tiszta fehér asztalokhoz ülhetünk majd mindig újra, fabula rasa asztalok mellé, nemde , és valld be, e pillanatban valóban őszintén hiszel abban, hogy jó szándék és szorgalom, becsület és tiszta gondolat nem esélytelenül vág neki az új esztendőnek, valld be őszíntén, még sincs a földön elégtételesebb öröm a munkáltól — valld be, pontosan tudod, a történelemben nincsenek maszek megoldások, s ámbár mindenkinek joga van a hangulataihoz, a rosszakhoz is, de a csüggedtség csak az egyszemélyi parcellák kis fehér lobogója lehet, a közösségnek sosem volt joga máshoz, mint konok derűhöz, kemény munkálkodáshoz, önbizalomhoz és építéshez — akkor is, ha te magad olykor borúsan lehorgadsz, teszem azt a kollektív halál, a háborús sötétség előjeleinek sejtelmében — de ezért most emeld poharad, s vigyázz, ne reszkessen a kezed, mégsem illik foltot ejteni az újság fehér lapjára, az újév új, fehér lapjára, semmilyen foltot, sem sötétet, sem rózsaszínűt nem illik ejteni — jó esztendő lesz, egészen biztosan jó esztendő lesz, ebben a hitedben következetes vagy, ezt mondottad a tavaly is, a tavalyelőtt is, ezt mondod évezredek óta, és nem lehetne élni, ha nem ezt mondanád és nem ezt hinnéd mindig újra — és ezen mit sem változtat, hogy nem is szereted a bort, nem is iszod, nincs is piros bor a poharadban, víz van benne, hideg, tiszta víz, a világ legjobb itala, amíg meg nem érinti semmiféle környezetszennyeződés és rosszféle mámor, amíg van mód tiszta vizet önteni a pohárba. BODOR PÁL DAMÓ ISTVÁN rajza