A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-29 / 31. szám

A béke, a barátság, az .(Folytatás az első oldalról) dán állam újabb jelentős külpolitikai ak­ciója nagy visszhangot keltett a nemzet­közi életben. Az afrikai kontinensen oly ragyogóan teljesített újabb béke-, barátsági és e­­gyüttm­­űködési küldetés hatalmas belső visszhangjaként az elmúlt héten számtalan távirat érkezett az RKP Központi Bizottsá­ga, Nicolae Ceausescu elvtárs címére. „Az újabb történelmi jelentőségű körút ismé­telten bizonyítja: pártunk főtitkárának, a köztársaság elnökének kiemelkedő egyéni­ségét nagy tekintély, tisztelet és nagyra­becsülés veszi körül az afrikai népek, a­­kárcsak az egész világ körében". „A fő­városi kommunisták, összes dolgozók az érzelmek és a tettek megható egységében, egész nemzetünkkel egyetemben forró sze­retettel, határtalan nagyrabecsüléssel és mélységes tisztelettel adóznak önnek, mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a román nép legszeretettebb fiának, a kortárs világ kiemelkedő egyéniségének, a következetes forradalmárnak, az emberi­ség legdrágább eszményeinek valóra vál­tásáért folytatott küzdelem eltökélt és fá­radhatatlan harcosának, és mélységes megelégedéssel, jogos hazafias büszke­séggel fejezik ki határtalan hálájukat és elismerésüket az Elena Ceausescu elvtárs­nővel együtt tett afrikai hivatalos baráti látogatás, e különleges fontosságú poli­tikai körút ragyogó eredményei kapcsán" — két részletet idéztünk az RKP megyei, municípiumi és városi bizottságai, tömeg­­szervezetek és minisztériumok lelkes han­gú, tisztelettel és nagyrabecsüléssel átha­tott üdvözlő távirataiból. Kedden, július 26-án, Nicole Ceausescu elvtárs elnökletével ülést tartott az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, amely messzemenően értékelte azt az újabb bé­ke-, barátsági és együttműködési külde­tést, amelyet az RKP és a román állam vezetője az említett afrikai országokban teljesített, s kiemelte, hogy az igen fontos átfogó és mélyreható jelentőségű mozza­natként tartható számon a kétoldalú kap­csolatok, általában a román—afrikai vi­szony szintjén, valamint a nemzetközi élet szférájában. Az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága megállapította, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő afrikai látogatásának egész menete erőteljesen tanúsította a barátságot, az együttműködést és a har­cos szolidaritást a felkeresett országokkal, az összes fejlődő országgal a gazdasági és társadalmi haladás, a nemzeti függet­lenség erősítése érdekében, a szabad és önálló fejlődésért vívott harcban. „A Politikai Végrehajtó Bizottság min­denben jóváhagyja és messzemenően nagyrabecsüli Nicolae Ceausescu elvtárs­nak e látogatás során kifejtett intenzív, fáradhatatlan munkásságát, ez alkalom­mal is kiemelve a pártfőtitkár, a köztár­sasági elnök lényeges hozzájárulását a párt XII. kongresszusán és Országos Kon­ferenciáján azzal kapcsolatosan megje­lölt orientációk következetes valóra váltá­sához, hogy Románia fejlessze együttmű­ködését és szolidaritását a szabad, füg­getlen fejlődés útjára lépett országokkal. Ilyen összefüggésben hangsúlyozza Nicolae Ceaușescu elvtárs meghatározó szerepét a román—afrikai kapcsolatok széles körű, következetes előmozdításában, a konti­nens államaival való együttműködés és szo­lidaritás szüntelen bővítésében" —­ olvas­ható a Politikai Végrehajtó Bizottság ülé­séről kiadott közleményben. A Politikai Végrehajtó Bizottság mesz­­szemenő nagyrabecsüléssel állapította meg, hogy határozott megerősítést nyert Románia szolidaritása az afrikai népek harcával az imperializmus, a kolonializ­­mus és a neokolonializmus ellen, a nem­zeti függetlenségért és a szabad, önálló fejlődésért. Ugyanakkor méltányolta azt is, hogy Románia és a felkeresett afrikai országok különleges fontosságot tulajdo­nítanak a gyengén fejlettség, a gazdag és a szegény országok közötti nagy szintkü­lönbségek felszámolásának, egy olyan új gazdasági világrend megteremtése érde­kében, amely az igazságosságra, az e­­gyenlőségre, a demokráciára épül, és biz­tosítaná az összes országok, különösen az elmaradottak gyorsabb haladását, vala­mint a világgazdaság stabilitását. A Politikai Végrehajtó Bizottság egy­öntetűen jóváhagyta a látogatás alkal­mával elfogadott megállapodásokat, do­kumentumokat, és intézkedéseket fogana­tosított ez utóbbiak legjobb körülmények közötti valóra váltására. Egyben kifejezte meggyőződését, hogy az elfogadott doku­mentumok szellemében újabb erőteljes lendületet kapnak a Románia és a fel­keresett országok közötti baráti kapcsola­tok, a szolidaritás és az együttműködés, összhangban a román és az afrikai népek szabad és független, fejlődési, béke-, jóléti és haladástörekvéseivel, óhajával. Nicolae Ceausescu elvtárs Elena Ceausescu elvtársnővel együtt tett afrikai látogatását, ezt a kivételes jelentőségű, nemzetközi visszhangú politikai eseményt természetesen széleskörűen tükrözte a vi­lágsajtó, a külföldi rádió- és televízióál­lomások műsora. Cikkek, kommentárok, beszámolók hangsúlyozták, hogy a lelkes fogadtatás, amelyben a román nép ma­gas rangú küldötteit a meglátogatott or­szágok mindegyikében részesítet­ék, an­nak a tiszteletnek és nagyrabecsülésnek a tanúbizonysága, amely a román nép gazdasági-társadalmi fejlődése útján el­ért eredményeket, a román nép és vezető­je világszerte elismert hozzájárulását öve­zi a szabadság, a nemzeti függetlenség, társadalmi haladás, a béke és a népek közötti megértés ügyének diadaláért vívott harchoz. Részletes tájékoztatást, kommentárokat közölt például a TASZSZ szovjet, a Tanjug jugoszláv, valamint az Új Kína, Reuter, United Press International hírügynökségek, illetve a Trybuna Ludu, Rzeczpospolita len­gyel, a Magyar Hírlap, Magyar Nemzet magyarországi, a Rude Pravo csehszlovák, valamint a Koreai NDK-beli, kubai, tuniszi, tanzániai és ciprusi lapok, folyóiratok. A nemzetközi sajtó ez alkalommal is rend­kívül elismerően szól a legmagasabb szin­tű dialógus gyümölcsöző erdeményeiről, s hangsúlyozza azt a következetes és haté­kony támogatást, amelyben Románia az afrikai népeket részesíti a függetlenségért és a szabad fejlődésért folytatott harcok­ban, s kiemeli Nicolae Ceausescu elvtárs álláspontját a kortárs világ nagy kérdé­seiben, az afrikai államokat foglalkoztató gondokkal kapcsolatban. Ilyen értelemben rámutat a román elnök álláspontjának realizmusára, valamint arra a tényre, hogy elvei és a gyakorlatban megvalósuló poli­tikája egybevág az összes népe­k érdekei­vel és törekvéseivel. A nemzetközi sajtó ez­úttal is nagy elismeréssel szól arról a ma­gas felelősségérzetről, amellyel Nicolae Ceausescu elnök viseltetik az emberiség sorsa iránt, valamint odaadásáról és ál­dozatkészségéről, amellyel a jobb és igaz­ságosabb világ megteremtéséért küzd. SZŐKE ZOLTÁN : A HÉT 1983. július 29. wmmmmmmmmm Tizenöt asztalos összeszövetkezett (Folytatás az első oldalról) legnagyobb és legszínvonalasabb üzeme alakult ki itt. — Tudja hány asztalosmester volt a régi Dicsőszentmártonban? Vagy öt. Mindegyik két-három emberrel dolgo­zott. Kizárólag csak a városi lakosság, legfennebb a közvetlen környék szük­ségleteire. Ez a város a vegyipar és az üveggyártás hazája volt évtizedek óta. — Jelenleg hányan dolgoznak a Technolemn-nél? — Mintegy kétezren. Közülük pedig 1700 szakmunkás. Többségüket itt ké­peztük ki. — Az asztalosok száma? — Ezerkétszáz. — Nőket is láttam az egyik csarnok­ban. Valaha nem nagyon voltak nők az asztalos szakmában. — Az intarziás részlegen 150-en dol­goznak. Közülük 130 nő. Kiválóan megállják a helyüket. —• Sok az ingázójuk? — A tagságunknak majdnem 70 szá­­zaléka. — Azt mondta az előbb, hogy a szakmunkások többségét itt nevelték ki, az üzemben. — Almérnökeink között is vannak olyanok, akik inasként kezdték nálunk. Bejött Tamási Márton Medvesről, Ale­­xandru Crigar, Ádámosról inasnak, az­tán szakmát tanultak, majd elküldtük őket az almérnökire. Megbízható, nél­külözhetetlen szakemberek váltak be­lőlük. (Az elnöki szobában diplomák, kitün­tetések. Egyiket a fa jó kihasználásáért kapták, másikat a legszebb és leghasz­nosabb bútorok előállításáért. Aztán újításokért, takarékoskodásért.) — Említsen egy újítást. — Az üléseket a székekhez szalmá­ból és sátéból készítjük. A szalmát ré­gen külföldről hoztuk be, mert nem akármilyen szalmára van szükségünk, kezelni, festeni kell, és így tovább. Az üzem egyik munkaközössége kidolgoz­ta a szalma itthoni előkészítésének módszerét és azóta a szalmáért nem kell valutát fizetnie az országnak. A környékbeli téeszekből vásároljuk a szalmát. — És hány ülést készítenek évente? — Mondjuk 200 ezret. (A módszert öten dolgozták ki: Victor Bonta, Traian Petrupa technikus, Bereczki Ferenc termelési főnök, Dézsi Imre festő, és Belényessy Béla.) — Ezt a kitüntetést takarékosságért kapták. — A bútorok sok alkatrészét helyet­tesítjük műanyagokkal. Évente ily­­képpen tekintélyes mennyiségű fát ta­karítunk meg. — Ez a helység a vegyipar országo­san ismert városa. Milyen a kapcso­latuk az állami nagyüzemmel? — Néha egyik-másik munkásunk átmegy hozzájuk. — Előnyösebb számukra? — Családi vagy más meggondolások miatt Előnyösebb-e? A mi üzemünk termelőszövetkezet. A munkadíjon kí­vül évi osztalékot fizetünk. Mindenki érdekelt nálunk, hogy minél nagyobb legyen a nyereség. Annál több az egyé­ni részesedése. — Mind a kétezer dolgozójuk szö­vetkezeti tag? — Mintegy tíz százalékuk nem tag. A belépő tagok „társadalmi részese­dést“ fizetnek. — És mennyi osztalékot kapnak? — Az évi kereset 4 százalékát teszi ki. Átlagosan. — És ha egy szövetkezeti tag kilép az üzemből? — Év végén visszakapja a maga „társadalmi részesedését“. Úgyszintén akkor is, ha nyugdíjba megy. De benn is hagyhatja. Kamatot fizetünk érte, 8 százalékot. — És megesett, hogy nem fizettek évi osztalékot? — Eddig még minden esztendőt ha­szonnal zártunk. Tehát volt miből fi­zetnünk a tagságnak. — Mit jelent a szövetkezeti jelleg? Akkora üzem ez, hogy jól beillenék állami vállalatnak.­­• Talánt azt, hogy a tagság közvetle­nebbül átérzi a felelősségét mindabban, ami a műhelyekben történik. A selejt, az anyagpazarlás mindenki számára egyéni felelősség kérdése. Aztán mi döntjük el a beruházásokat. Mi dön­tünk igen sok üzemfejlesztési kér­désben. — Ez a „mi“ kit jelent? — Az egész tagságot. Minden fontos ügyet a közgyűlés elé terjesztünk. Meg­kérdezzük az emberek véleményét. Ál­talában öt-hat életrevaló javaslat is elhangzik, egy-egy munkaprobléma megoldására. A legjobbnak tetszőt vá­lasztjuk ki. — Előfordult, hogy egy melós véle­ménye jobbnak bizonyult mondjuk az elnökénél? — Hogyne. — És ilyenkor? — Gondolkozom a dolgon. Behívom magamhoz az illetőt. Megmondom neki őszintén, hogy neki volt igaza. —• Nem csorbul így a tekintélye? — Így növekedhetik igazán egy ve­zető tekintélye. — Mondják, nagyon vigyáz ön arra, hogy mindenkihez a saját anyanyelvén szóljon. — Ez alapvető vezetői kötelességem. Ha együtt dolgozunk románok és magyarok, és ha jól tudom mind a két nyelvet. Az embereknek jól kell érez­niük magukat az üzemben, ez meglát­szik a munkán, a termelésen, a jöve­delmen, mindenen. (Belényessy Béla mostanság érkezett haza külföldről. Bútorkiállításról? Üz­leti tárgyalásokról? Több mint ötven­­szer járt külföldi országokban, s éppen úgy, mint a Technolemr, bútorai, elju­tott a Közel-Kelettől Párizsig, Brüssze­lig) — Milyen előnye származott a sok külföldi utazásból? — Nekem? Persze, nekem is, mert sokat láttam, tanultam. De az üzemün­kért igyekszem látni, tanulni. Az embereknek szélesedik a látóköre, meg­ismerik a modern bútorstílust, a kedvelt színeket. Ezek is, a modellek is orszá­gonként változnak. A déli országok lakói inkább a sötétebb színeket ked­velik, az északiak a világos színű bú­torokat. Van, ahol a diófának, másutt a tölgynek nagyobb a becsülete. A mi itthoni jó munkánknak az is feltétele, hogy lépést tarthassunk a divattal. Csak így vehetünk részt mind nagyobb arányokban az exportban. — És mi jellemzi most a bútordiva­tot a nagyvilágban? — A stílbútorokat keresik, a faragott, intarziás bútorokat. Amerikában a díszes vasalást kedvelik a bútorokon, a réz- és bronzbevonatot... — Az export manapság, jól tudjuik, létkérdés a nemzetgazdaság számára. Mit j­elent a Technolemn szövetkezet részvétele az ország kivitelében? — Most zártuk 1983 első fél évét. Termelésünknek 80 százaléka ment ex­portra. Ha akarja, kiszámíthatjuk munkánk értékét valutalejben. És ki is szoktuk számítani. De valami más mértékegységünk is van: a szakmai becsület. BEKE GYÖRGY NAPIRENDEN

Next