A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-29 / 31. szám
A béke, a barátság, az .(Folytatás az első oldalról) dán állam újabb jelentős külpolitikai akciója nagy visszhangot keltett a nemzetközi életben. Az afrikai kontinensen oly ragyogóan teljesített újabb béke-, barátsági és együttműködési küldetés hatalmas belső visszhangjaként az elmúlt héten számtalan távirat érkezett az RKP Központi Bizottsága, Nicolae Ceausescu elvtárs címére. „Az újabb történelmi jelentőségű körút ismételten bizonyítja: pártunk főtitkárának, a köztársaság elnökének kiemelkedő egyéniségét nagy tekintély, tisztelet és nagyrabecsülés veszi körül az afrikai népek, akárcsak az egész világ körében". „A fővárosi kommunisták, összes dolgozók az érzelmek és a tettek megható egységében, egész nemzetünkkel egyetemben forró szeretettel, határtalan nagyrabecsüléssel és mélységes tisztelettel adóznak önnek, mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a román nép legszeretettebb fiának, a kortárs világ kiemelkedő egyéniségének, a következetes forradalmárnak, az emberiség legdrágább eszményeinek valóra váltásáért folytatott küzdelem eltökélt és fáradhatatlan harcosának, és mélységes megelégedéssel, jogos hazafias büszkeséggel fejezik ki határtalan hálájukat és elismerésüket az Elena Ceausescu elvtársnővel együtt tett afrikai hivatalos baráti látogatás, e különleges fontosságú politikai körút ragyogó eredményei kapcsán" — két részletet idéztünk az RKP megyei, municípiumi és városi bizottságai, tömegszervezetek és minisztériumok lelkes hangú, tisztelettel és nagyrabecsüléssel áthatott üdvözlő távirataiból. Kedden, július 26-án, Nicole Ceausescu elvtárs elnökletével ülést tartott az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, amely messzemenően értékelte azt az újabb béke-, barátsági és együttműködési küldetést, amelyet az RKP és a román állam vezetője az említett afrikai országokban teljesített, s kiemelte, hogy az igen fontos átfogó és mélyreható jelentőségű mozzanatként tartható számon a kétoldalú kapcsolatok, általában a román—afrikai viszony szintjén, valamint a nemzetközi élet szférájában. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága megállapította, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő afrikai látogatásának egész menete erőteljesen tanúsította a barátságot, az együttműködést és a harcos szolidaritást a felkeresett országokkal, az összes fejlődő országgal a gazdasági és társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erősítése érdekében, a szabad és önálló fejlődésért vívott harcban. „A Politikai Végrehajtó Bizottság mindenben jóváhagyja és messzemenően nagyrabecsüli Nicolae Ceausescu elvtársnak e látogatás során kifejtett intenzív, fáradhatatlan munkásságát, ez alkalommal is kiemelve a pártfőtitkár, a köztársasági elnök lényeges hozzájárulását a párt XII. kongresszusán és Országos Konferenciáján azzal kapcsolatosan megjelölt orientációk következetes valóra váltásához, hogy Románia fejlessze együttműködését és szolidaritását a szabad, független fejlődés útjára lépett országokkal. Ilyen összefüggésben hangsúlyozza Nicolae Ceaușescu elvtárs meghatározó szerepét a román—afrikai kapcsolatok széles körű, következetes előmozdításában, a kontinens államaival való együttműködés és szolidaritás szüntelen bővítésében" — olvasható a Politikai Végrehajtó Bizottság üléséről kiadott közleményben. A Politikai Végrehajtó Bizottság meszszemenő nagyrabecsüléssel állapította meg, hogy határozott megerősítést nyert Románia szolidaritása az afrikai népek harcával az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a szabad, önálló fejlődésért. Ugyanakkor méltányolta azt is, hogy Románia és a felkeresett afrikai országok különleges fontosságot tulajdonítanak a gyengén fejlettség, a gazdag és a szegény országok közötti nagy szintkülönbségek felszámolásának, egy olyan új gazdasági világrend megteremtése érdekében, amely az igazságosságra, az egyenlőségre, a demokráciára épül, és biztosítaná az összes országok, különösen az elmaradottak gyorsabb haladását, valamint a világgazdaság stabilitását. A Politikai Végrehajtó Bizottság egyöntetűen jóváhagyta a látogatás alkalmával elfogadott megállapodásokat, dokumentumokat, és intézkedéseket foganatosított ez utóbbiak legjobb körülmények közötti valóra váltására. Egyben kifejezte meggyőződését, hogy az elfogadott dokumentumok szellemében újabb erőteljes lendületet kapnak a Románia és a felkeresett országok közötti baráti kapcsolatok, a szolidaritás és az együttműködés, összhangban a román és az afrikai népek szabad és független, fejlődési, béke-, jóléti és haladástörekvéseivel, óhajával. Nicolae Ceausescu elvtárs Elena Ceausescu elvtársnővel együtt tett afrikai látogatását, ezt a kivételes jelentőségű, nemzetközi visszhangú politikai eseményt természetesen széleskörűen tükrözte a világsajtó, a külföldi rádió- és televízióállomások műsora. Cikkek, kommentárok, beszámolók hangsúlyozták, hogy a lelkes fogadtatás, amelyben a román nép magas rangú küldötteit a meglátogatott országok mindegyikében részesíteték, annak a tiszteletnek és nagyrabecsülésnek a tanúbizonysága, amely a román nép gazdasági-társadalmi fejlődése útján elért eredményeket, a román nép és vezetője világszerte elismert hozzájárulását övezi a szabadság, a nemzeti függetlenség, társadalmi haladás, a béke és a népek közötti megértés ügyének diadaláért vívott harchoz. Részletes tájékoztatást, kommentárokat közölt például a TASZSZ szovjet, a Tanjug jugoszláv, valamint az Új Kína, Reuter, United Press International hírügynökségek, illetve a Trybuna Ludu, Rzeczpospolita lengyel, a Magyar Hírlap, Magyar Nemzet magyarországi, a Rude Pravo csehszlovák, valamint a Koreai NDK-beli, kubai, tuniszi, tanzániai és ciprusi lapok, folyóiratok. A nemzetközi sajtó ez alkalommal is rendkívül elismerően szól a legmagasabb szintű dialógus gyümölcsöző erdeményeiről, s hangsúlyozza azt a következetes és hatékony támogatást, amelyben Románia az afrikai népeket részesíti a függetlenségért és a szabad fejlődésért folytatott harcokban, s kiemeli Nicolae Ceausescu elvtárs álláspontját a kortárs világ nagy kérdéseiben, az afrikai államokat foglalkoztató gondokkal kapcsolatban. Ilyen értelemben rámutat a román elnök álláspontjának realizmusára, valamint arra a tényre, hogy elvei és a gyakorlatban megvalósuló politikája egybevág az összes népek érdekeivel és törekvéseivel. A nemzetközi sajtó ezúttal is nagy elismeréssel szól arról a magas felelősségérzetről, amellyel Nicolae Ceausescu elnök viseltetik az emberiség sorsa iránt, valamint odaadásáról és áldozatkészségéről, amellyel a jobb és igazságosabb világ megteremtéséért küzd. SZŐKE ZOLTÁN : A HÉT 1983. július 29. wmmmmmmmmm Tizenöt asztalos összeszövetkezett (Folytatás az első oldalról) legnagyobb és legszínvonalasabb üzeme alakult ki itt. — Tudja hány asztalosmester volt a régi Dicsőszentmártonban? Vagy öt. Mindegyik két-három emberrel dolgozott. Kizárólag csak a városi lakosság, legfennebb a közvetlen környék szükségleteire. Ez a város a vegyipar és az üveggyártás hazája volt évtizedek óta. — Jelenleg hányan dolgoznak a Technolemn-nél? — Mintegy kétezren. Közülük pedig 1700 szakmunkás. Többségüket itt képeztük ki. — Az asztalosok száma? — Ezerkétszáz. — Nőket is láttam az egyik csarnokban. Valaha nem nagyon voltak nők az asztalos szakmában. — Az intarziás részlegen 150-en dolgoznak. Közülük 130 nő. Kiválóan megállják a helyüket. —• Sok az ingázójuk? — A tagságunknak majdnem 70 százaléka. — Azt mondta az előbb, hogy a szakmunkások többségét itt nevelték ki, az üzemben. — Almérnökeink között is vannak olyanok, akik inasként kezdték nálunk. Bejött Tamási Márton Medvesről, Alexandru Crigar, Ádámosról inasnak, aztán szakmát tanultak, majd elküldtük őket az almérnökire. Megbízható, nélkülözhetetlen szakemberek váltak belőlük. (Az elnöki szobában diplomák, kitüntetések. Egyiket a fa jó kihasználásáért kapták, másikat a legszebb és leghasznosabb bútorok előállításáért. Aztán újításokért, takarékoskodásért.) — Említsen egy újítást. — Az üléseket a székekhez szalmából és sátéból készítjük. A szalmát régen külföldről hoztuk be, mert nem akármilyen szalmára van szükségünk, kezelni, festeni kell, és így tovább. Az üzem egyik munkaközössége kidolgozta a szalma itthoni előkészítésének módszerét és azóta a szalmáért nem kell valutát fizetnie az országnak. A környékbeli téeszekből vásároljuk a szalmát. — És hány ülést készítenek évente? — Mondjuk 200 ezret. (A módszert öten dolgozták ki: Victor Bonta, Traian Petrupa technikus, Bereczki Ferenc termelési főnök, Dézsi Imre festő, és Belényessy Béla.) — Ezt a kitüntetést takarékosságért kapták. — A bútorok sok alkatrészét helyettesítjük műanyagokkal. Évente ilyképpen tekintélyes mennyiségű fát takarítunk meg. — Ez a helység a vegyipar országosan ismert városa. Milyen a kapcsolatuk az állami nagyüzemmel? — Néha egyik-másik munkásunk átmegy hozzájuk. — Előnyösebb számukra? — Családi vagy más meggondolások miatt Előnyösebb-e? A mi üzemünk termelőszövetkezet. A munkadíjon kívül évi osztalékot fizetünk. Mindenki érdekelt nálunk, hogy minél nagyobb legyen a nyereség. Annál több az egyéni részesedése. — Mind a kétezer dolgozójuk szövetkezeti tag? — Mintegy tíz százalékuk nem tag. A belépő tagok „társadalmi részesedést“ fizetnek. — És mennyi osztalékot kapnak? — Az évi kereset 4 százalékát teszi ki. Átlagosan. — És ha egy szövetkezeti tag kilép az üzemből? — Év végén visszakapja a maga „társadalmi részesedését“. Úgyszintén akkor is, ha nyugdíjba megy. De benn is hagyhatja. Kamatot fizetünk érte, 8 százalékot. — És megesett, hogy nem fizettek évi osztalékot? — Eddig még minden esztendőt haszonnal zártunk. Tehát volt miből fizetnünk a tagságnak. — Mit jelent a szövetkezeti jelleg? Akkora üzem ez, hogy jól beillenék állami vállalatnak.• Talánt azt, hogy a tagság közvetlenebbül átérzi a felelősségét mindabban, ami a műhelyekben történik. A selejt, az anyagpazarlás mindenki számára egyéni felelősség kérdése. Aztán mi döntjük el a beruházásokat. Mi döntünk igen sok üzemfejlesztési kérdésben. — Ez a „mi“ kit jelent? — Az egész tagságot. Minden fontos ügyet a közgyűlés elé terjesztünk. Megkérdezzük az emberek véleményét. Általában öt-hat életrevaló javaslat is elhangzik, egy-egy munkaprobléma megoldására. A legjobbnak tetszőt választjuk ki. — Előfordult, hogy egy melós véleménye jobbnak bizonyult mondjuk az elnökénél? — Hogyne. — És ilyenkor? — Gondolkozom a dolgon. Behívom magamhoz az illetőt. Megmondom neki őszintén, hogy neki volt igaza. —• Nem csorbul így a tekintélye? — Így növekedhetik igazán egy vezető tekintélye. — Mondják, nagyon vigyáz ön arra, hogy mindenkihez a saját anyanyelvén szóljon. — Ez alapvető vezetői kötelességem. Ha együtt dolgozunk románok és magyarok, és ha jól tudom mind a két nyelvet. Az embereknek jól kell érezniük magukat az üzemben, ez meglátszik a munkán, a termelésen, a jövedelmen, mindenen. (Belényessy Béla mostanság érkezett haza külföldről. Bútorkiállításról? Üzleti tárgyalásokról? Több mint ötvenszer járt külföldi országokban, s éppen úgy, mint a Technolemr, bútorai, eljutott a Közel-Kelettől Párizsig, Brüsszelig) — Milyen előnye származott a sok külföldi utazásból? — Nekem? Persze, nekem is, mert sokat láttam, tanultam. De az üzemünkért igyekszem látni, tanulni. Az embereknek szélesedik a látóköre, megismerik a modern bútorstílust, a kedvelt színeket. Ezek is, a modellek is országonként változnak. A déli országok lakói inkább a sötétebb színeket kedvelik, az északiak a világos színű bútorokat. Van, ahol a diófának, másutt a tölgynek nagyobb a becsülete. A mi itthoni jó munkánknak az is feltétele, hogy lépést tarthassunk a divattal. Csak így vehetünk részt mind nagyobb arányokban az exportban. — És mi jellemzi most a bútordivatot a nagyvilágban? — A stílbútorokat keresik, a faragott, intarziás bútorokat. Amerikában a díszes vasalást kedvelik a bútorokon, a réz- és bronzbevonatot... — Az export manapság, jól tudjuik, létkérdés a nemzetgazdaság számára. Mit jelent a Technolemn szövetkezet részvétele az ország kivitelében? — Most zártuk 1983 első fél évét. Termelésünknek 80 százaléka ment exportra. Ha akarja, kiszámíthatjuk munkánk értékét valutalejben. És ki is szoktuk számítani. De valami más mértékegységünk is van: a szakmai becsület. BEKE GYÖRGY NAPIRENDEN