A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-28 / 5. szám

kedvező légkörét HAJDÚ GYŐZŐ:­­ Aki testvériségünk fölött őrködik Boldogok lehetünk, mi, közös hazánk, Románia írói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek—, ami­ért fölemelt fejjel és nyugodt lelkiis­merettel azt mondhatjuk: a mai Romá­niában a szocialista hazájuknak és a kommunista pártnak szívvel-lélekkel el­kötelezett millió és millió ember kere­si és olvassa könyveinket. Hazánkban eddigelé még soha nem volt az igaz és a szép, a humanista és forradalmi szó­nak olyan társadalmi visszhangja, mint ma; soha az irodalomnak nem volt ak­kora tekintélye, mint ma. Ugyancsak tiszta lelkiismerettel és hazafias büszkeséggel hozzátehetjük a következő megfellebbezhetetlen igazsá­got: Romániában a szocializmus ügyé­hez hű magyar nemzetiségű írók még soha nem örvendtek akkora tisztelet­nek, megbecsülésnek és szeretetnek, mint ma. Soha nem jelent meg Romá­niában annyi magas színvonalú, a­nyi olvasóval rendelkező itthon és külföl­dön egyaránt megbecsült irodalmi és művelődési folyóirat, mint ma. A napi­lapok és hetilapok mellett a Korunk, Utunk, Napsugár, Dolgozó Nő Kolozs­­vár-Napocán, az Igaz Szó, Új Élet Ma­rosvásárhelyen, A Hét és a Művelődés Bukarestben. Mindezt egyetlen forradalmi vezető­erőnknek, erős pártunknak, a Román Kommunista Pártnak, de mindenek­előtt bátor, forradalmi vezetőnknek, Nicolae Ceaușescu elvtársnak köszön­hetjük, aki az igazság, a demokrácia, a szabadság, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, a baráti testvériség fogal­mának új, eredeti tartalmakat adott, annak a nagy politikai személyiségnek, aki a közös haza tiszta ege alatt fel­szabadult méltó létet teremtett az or­szág minden fiának. Tiszteletünket fejezzük ki az egész romániai magyarság nevében azért a következetes, az egész világ számára példát mutató hazafiságért és követ­kezetes internacionalizmusért, azért a bölcsességért, amellyel fáradhatatlanul őrködik a román nép és a romániai e­­gyüttélő nemzetiségek teljes egyenjogú­ságon épülő megbonthatatlan testvéri­ségén és egységén, úgy védelmezvén e testvériséget és egységet, mint a legdrá­gább kincset. Szívből köszönjük, hogy mint kommunista harcos, sohasem fá­radt el küzdelmet vívni — több mint ötven esztendeje, kommunista ifjúsá­gától kezdve — az aljasság, az emberi­ség veszélyes rákfenéje, a nacionaliz­mus, sovinizmus, rasszizmus sötét és embertelen erői, a fasiszta jellegű elő­ítéletek ellen. Köszönjük, hogy mint nagy román hazafi, szívünkbe és lelkünkbe véste azt a világos gondolatot, amelyet így fo­galmazott meg: „Árva az a nép, mely nem ismeri és nem tiszteli történelmét“. Ő volt az, aki megszabadított ben­nünket az árvaság kiúttalan sötétségé­től, a nacionalista nihilizmus, a dogma­­tizmus és a szektásság sötét örvényei­től, és történelmileg rövid időn belül elvezetett odáig, hogy a hazánkban élő nemzetiségek a román néppel együtt erős testvériségben és egységben, saját haladásukért munkálkodhassanak. A forradalmi felfogás szellemében bizton elmondhatjuk, hogy nincs na­gyobb, szentebb és nemesebb kötelessé­ge egy kommunista, hazafias írónak, mint szolgálni a pártot, a népet és a szocializmus, a kommunizmus ügyét, és nem létezhet ennél igazabb, drágább, felemelőbb cél egyetlen romániai ma­gyar kommunista, egyetlen hazai ma­gyar író számára sem. Mély megindulással és megalapozott hazafias büszkeséggel hallgattam pár­tunk főtitkárának nagyszerű jelentését az országos pártkonferencián, és eszem­be jutottak egy nagy kommunista írónk szavai: „A párt és a kormány minden lehetőt megadott nekünk, és csak egyet­len jogunkat vette el — azt, hogy rosz­­szul írjunk.“ Szó ami szó, ezek­ ugyan­csak igaz szavak. Valóban így van: pártunk és személyesen Nicolae Ceaușescu elvtárs elvette tőlünk, bár­milyen nemzetiségű íróktól, azt a ..jo­got­, hogy rosszul írjunk. Lám, miben áll hazánk íróinak, románoknak, ma­gyaroknak, németeknek, más nemzeti­ségieknek a jogfosztottsága! Egyes nyugati imperialista körök és rádióállomások, rágalmazván és tuda­tosan eltorzítván a hazai valóságot, azt állítják rólunk, romániai írókról, hogy nem szabadon, hanem a párt felszólí­tására alkotunk. Mi, romániai írók — románok, magyarok, németek, más nem­zetiségűek — valóban pártunk és Nicolae Ceausescu elvtárs korparan­csait követjük, csakhogy — és erről fe­ledkeznek meg ellenségeink — szívünk a pártért dobog. Utolsó dobbanásáig dicsőséges pártunkért, a népért, a ha­záért, szeretett vezetőnkért, Nicolae Ceausescu elvtársért. Mint gyermek az anyaölben, úgy e­­meljük mi is — a közös haza különbö­ző nyelvű fiai — tekintetünket a hazá­ra. Arra a hazára, amelyben mi, romá­niai magyarok a testvéri román nép­pel együtt egyetlen akaratként sorako­zunk fel a szabadság, a függetlenség, békevágyunk vitéz zászlóvivője, Nicolae Ceaușescu elvtárs körül. Ó, szerelmes édesanyánk, ó, szeretett hazánk, ó, boldogság, béke, érted élünk, érted írunk és dolgozunk, neked kíván­juk, Eminescu szavaival, áldott haza, „édes Románia“, hogy „fiaid testvéri­ségben éljenek“. És azért, hogy ama „nagy múlthoz méltó nagy jövő“ beteljesedjék, hadd kívánjunk alkotóerőt, egészséget és sok­sok szüntelen győzelmekben bővelkedő esztendőt annak az államférfinak és nagy román forradalmárnak, aki sora­ink élén állva, a történelemben eddig nem ismert mértékben oly tiszta utat teremtett lélektől lélekig, embertől em­berig, romántól magyarig, és magyar­tól románig. Éljen, mindnyájunk boldogságára, a mai Románia kommunista hőse — Nicolae Ceausescu elvtársi SABIN BALASA festménye 7 A HÉT 1983. január 26. ARNOLD HAUSER: Mélységes hála Köztudomású, hogy Románia lakos­sága ma egyetlen hatalmas család, a­­mely szoros egységben tömörül a párt, a párt főtitkára, az ország elnöke köré, a legteljesebb jogegyenlőségben és e­­gyetértésben él s dolgozik. Ebben a vo­natkozásban, úgy vélem, hogy közös ha­zánk eddigi fejlődésének csúcsát jelzik azok az esztendők amióta Nicolae Ceaușescu elvtárs áll a párt és az or­szág élén. És mert ez így igaz, most egész né­pünk vágyai beteljesülésének ünnepe­ként köszönti az ő forradalmi tevékeny­ségének 50. évfordulóját és születésnap­ját. Meggyőződtünk közös sorsunk gondviselőjének hűségéről és elvi szi­lárdságáról, ismerjük céljait, terveit, tetteit, tudjuk, hogy azok pártunk kol­lektív vezetésének elveit fejezik ki, szo­cialista demokráciánkat tükrözik, szol­gálják népünk akaratát, hogy szabad­ságban éljen, békében a világ minden népével, az alkotó versengés szellemé­ben. Helyénvaló itt felidézni Nicolae Ceaușescu elvtársnak azt a nyilatkoza­tát, amelynek során a sajtó képviselői előtt a többi között hangsúlyozta: szük­séges „oly módon cselekednünk, hogy a humanitárius jellegű problémák rende­zése hozzájáruljon a népek közeledésé­hez“. Ezzel Nicolae Ceaușescu elvtárs újólag bizonyította, milyen elmélyülten foglalkozik minden probléma megoldá­sával, még azzal is, amely csupán az ország lakosságának kisszámú csoport­ját érinti. Mindezért mélységes hálámat feje­zem ki pártunk főtitkárának azért a gondoskodásért, amelyet számtalanszor tanúsított a más nemzetiségű dolgozók iránt, azért, hogy méltó erkölcsi és a­­nyagi létfeltételek közepette vehessék ki részüket sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építésének erőfeszíté­seiből. Éljen sokáig erőben-egészségben, ha­zánk dicsőségére, minden lakosának ja­vára! SZVETOMIR RAJKO­V: Dicső út A szocializmus éveiben világosan kije­lölt cél mutatja jelen és jövendő fejlődé­sünk útját; sorra végigjártuk ennek az út­nak a szakaszait és megépítettük — né­melykor jelentősebb, némelykor kevésbé jelentős sikerrel —­ hazánk minden dolgo­zója számára a jómódú élet alapját. Az utóbbi 18 évet minden bizonnyal arany be­tűkkel írva őrzi meg a történelem. Az új, szocialista rendszer építéséért folyó küzde­lem nagyszerű eposza új fejezetet nyitott — ezt a szakaszt példa nélküli dinamiz­mus jellemzi újkori történelmünkben. Ha­zánk egész gazdasági-társadalmi és kultu­rális fejlődése magán viseli ebben a kor­szakban a párt főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs tudományos gondolko­dásának, újító szellemének és merész e­­redetiségének jegyeit. A Román Kommu­nista Párt IX. Kongresszusával kezdődően nagyszerű sikereket értünk el az anyagi és a szellemi építés minden területén, ami egyben szilárd alapot teremt jövendő si­kereink és céljaink számára is. Olyan úton haladunk, amelyet —­ ahogyan Nicolae Ceaușescu elvtárs tanít — magunk ala­poztunk, magunk alakítottunk, magunk ja­vítottunk. Új csatákat vívtunk szünet nélkül, amelyekben a tapasztalt har­cosokhoz a Hazafiság és a szocialista humanizmus eszményei által lelkesített fiatalok csatlakoztak. Semmit sem te­kintettünk annyira szentnek, annyira örök­kévalónak, hogy ne helyettesíthetnek va­lami jobbal, előrehaladottabbal, embe­ribbel. A cselekvés számára új tér csakis így hódítható, csakis így lehet magasabb szintre lépni a haladás felé vezető úton. Csakis így magyarázhatók azok a nagy­szerű sikerek is, amelyeket a szocialista Románia az utóbbi tizennyolc évben ara­tott. Lenyűgözően egységes Nicolae Ceaușescu elvtárs elméleti munkás­sága. Nincs olyan területe a gondolko­dásnak, ahol bátran ne tárna fel új irányt, a cselekvés eredeti lehetőségét. Olyan ember kortársai vagyunk, aki elméleti és gyakorlati munkásságával felvértezi a pár­tot, az egész népet a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének és a kommunizmus felé való előhaladásnak az új forradalmi elméletével. A mai és hol­napi Románia fejlődésének fő irányvona­lait kijelölve, Nicolae Ceausescu elvtárs azt is kiemeli, milyen fontos szerep hárul az irodalomra az új ember kialakítása, a tömegek szocialista tudatának fejlesztése terén. Itt kell szólnunk a nemzetiségi iro­dalmak hozzájárulásáról is, amelyek ugyan­csak a szocialista, hazafias eszmények je­gyében születnek és járulnak hozzá az a­­nyanyelven írott szó erejével a dolgozók szellemi gazdagodásához. A sok jelentős eredmény között, amely­nek ebben a tizennyolc évben kortársai le­hettünk, jó néhány szorosan összefügg az­zal, hogy a párt és az állam élén Nicolae Ceaușescu elvtárs áll. Az a tény pedig, hogy állandóan ő vezet a szocializmus és a kommunizmus útján, biztosítéka annak, hogy ezen a dicsőséges úton nem téved­hetünk el, és hogy a következő években nem csupán tanúi, hanem alkotói is le­szünk a szocialista győzelmeknek.

Next